Egy majdnem tökéletes dokumentumfilm, egy majdnem tökéletes sportolóról. Aki életébe még golfütőt se látott, az is tudja, ki is az a Tiger Woods. Olyan magasságokba emelkedett, mint előtte a sportjából soha senki, és olyan mélyre zuhant, mint kevesen. Ezt az egészen egyedülálló életutat mutatja be az HBO új dokumentumfilmje, a Tiger.
A golf Magyarországon finoman szólva se a legnépszerűbb sport, de szerencsére nem is kell kívülről fújni a szabálykönyvet, én is laikusként ültem a képernyő elé, nem tudtam meg többet a sportról, a film nem is törekszik erre. Minden érthető és tiszta így is, amúgy is az ember van a fókuszban.
Még az elején le kell szögezni: ez a dokumentumfilm, nem a The Last Dance. Ez minden, ami a The Last Dance nem, mégis sok a hasonlóság. Nyilvánvaló párhuzamok vannak a két sportoló élete között, így az adaptációk közt is. De mégis, mintha két teljesen más műfajról beszélnénk. Míg Michael Jordan mennybe ment, addig ez a film egyáltalán nem kíméli Tiger Woods személyét. Ő maga alig szólal meg, nagyrészt mások elbeszélésére és archív felvételekre hagyatkozik.
A film mondhatni egy klasszikus kétfelvonásos görög tragédiát mesél el. Az első felvonásban (részben) a hősünk felemelkedését látjuk, míg a másodikban a bukásának anatómiáját figyelhetjük meg. Persze itt is van egy igazi hollywoodi csavar, hisz a nagy visszatérés itt sem marad el. Természetesen a felemelkedés sem csak játék és mese: egy önfeláldozással, lemondással és gyötrelemmel teli elmaradt gyermekkor vezetett az elképesztő sikerekhez, aminek kovácsa Tiger édesapja és édesanyja volt. Zsarnokként uralkodtak rajta, amíg tudtak, így neveltek egy gépet a fiúkból.
Az első rész sokat foglalkozik ezzel a témával, egyrészről megkérdőjelezve a szülői döntéseket, másrészt bemutatva az eredményeket. De nem úgy kell elképzelni, hogy a kis Tiger gyermekkora felért volna egy munkatáborral, ő az archív felvételeken boldognak tűnik, s mind tudjuk és látjuk, milyen rekordokat és sikereket ért el felnőve. Mély szeretetnek tűnik az, ami a szülők és TIger közt van, valóban pozitív indíttatásúnak mondható ez a nevelés. És mégis felmerül a szülők felelőssége, hogy nemcsak a szárnyalást, de a bukást is belekódolták a fiúkba. „Az apák bűnei a fiaikban él tovább”. Marad a kérdés, vajon tényleg szebb hely lett a világ Tiger által, mint ahogy ezt Earl szánta?
Az első rész annyira Earl Woods története, mint amennyire Tiger története. De emellett sikerül bemutatnia mégis mekkora ikon, sportlegenda Tiger és milyen óriási kultusz övezte őt a kilencvenes évektől egészen a kétezres évek végéig. Állócsillag volt, olyan, akit még nem látott a világ, riválisai, barátai és a szakértők is csak szuperlatívuszokban tudnak róla beszélni. Számunkra a sok archív felvétellel pedig bizonyítást is nyer.
A hírneve és a nimbusza csak egy emberrel mérhető össze, pont azzal akit majdnem hogy váltott az Amerika legfényesebb csillagaként; a korábban már említett Michael Jordan az egyetlen akihez viszonyítható, nem véletlen, hogy barátok voltak és együtt buliztak át las vegasi éjszakákat. Ennek ellenére, hogy egy több száz millió dolláros cégbirodalom volt egymaga Tiger Woods, ő mégsem tudott megfelelni az apja felé támasztott elvárásainak. Főleg azután, hogy az apja elhunyt. Nem találta a helyét a világban. A kiválasztottból kitaszított lett.
A film azokban a pillanatokban a legerősebb, mikor a második részben a bukást mutatja be. Bár a dicsőségről szóló jelenetek is jól vannak vágva, jól van megtámogatva a megszólalók mondanivalójával, amikor a sötétségről kell mesélni, a film mindent visz. Ennek a nyerőgépnek, ennek a robotnak, olyan sötét oldala mutatkozik meg, amitől igazán érdekes a film és a karakter is. Egy megszállott, az élet minden területén. Adrenalin függő, aki nem találja a helyét a világban, akinek talán elhitte, amit róla mondtak rajongók milliói: hogy félisten, hogy halhatatlan, sebezhetetlen. S pont ahogy a görög mítoszokban, a hübriszt nem nézik el az istenek.
Amiről még szól a film, hogy a hírnév mennyire kikészíti egy ember realitás érzékét, még akkor is, ha mentálisan toppon van. Hogy veszti el egy ember az intimitást az életéből. Milyen gyorsan felejt a nyilvánosság és mennyire éhezi a néző, legyen ez a film vagy tévé, a bukást, a botrányt. Amikor kipattant Tiger Woods szexbotránya, több képes bulvárújság tette a címlapjára, mint 911-et. A paparazzik az őrületbe kergették a nőket, akikkel viszonya volt Tigernek, mégis a milliomos sportolónak bocsátottak meg, nekik nem. De más társadalmi problémákat is finoman érint a sorozat, többek között a rasszizmus kérdését, ugyanis a golf világának és a médiának addig nem számított milyen volt a bőrszíne Woodsnak, míg sebezhetetlen volt. Ahogy a filmben is elhangzik: „Ha bajba kerül, úgyis fekete lesz”. Ez így is történt.
A szexbotrányánál egy érdekes állítást fogalmaz meg a film: neki nem viszonyai, afférjai voltak, hanem párhuzamos kapcsolatai. Tiger Woods, mintha 11 külön szerelmet tartott volna fel, a nők elhitték neki, ez nem holmi alkalmi szex vagy orgia. Ez az ember 6-7 párhuzamos életet élt egyszerre. Ennyire hiányolta az intimitást és ennyire vágyott arra, hogy törődjenek vele, pedig kívülről szinte tökéletes élete volt. Az egyik „szerelme” szerint pedig néha csak kicsit kisgyerek akart lenni, játszani, nevetni, rajzfilmet nézni. Felelősség nélkül, a kamerák és a figyelő tekintetek nélkül.
VERDIKT
Egy modern mitológiai hős Tiger Woods. A felemelkedése és a bukása is. De mint egy másik kiválasztottnak, Anakin Skywalkernek, neki is van visszaút a fénybe. Ami igazán lenyűgöző ebben a kétrészes dokumentumfilmben, hogy úgy marad hiteles, hogy se a jót, se a rosszat nem spórolja ki. Ennek azonban megvan a hátránya, a hitelesség oltárán kicsit a szórakoztatást áldozta fel, könnyen találhatjuk unalmasnak. Aki szereti a hasonló történeteket, vagy a sportdokumentum-filmeket az imádni fogja, viszont akinek idegen ez a műfaj, az lehet unni fogja. Ez nem a The Last Dance, ez nem egy blockbuster dokumentumfilm. Ez egy nagyszerű, pontos és hiteles film, ami talán kicsit hosszú, s valóban nem a leglátványosabb sportról szól, nem a leglátványosabban és a legizgalmasabban, de cserébe a lehető legjobban megismerjük az amerikai popkultúra elmúlt harminc évének egyik legfontosabb figuráját és egyik legnagyobb sportolóját. Aki meghódította a világot, majd a világ bosszút állt.
Szólj hozzá!