Ahogy a Támadás a Fehér Ház ellen alcíme is jól mutatja, A védangyal elbukott, s egy kiöregedő Gerald Butlert láttunk a filmvásznon.
Az amerikai elnöknek nehéz éve volt 2013-ban, hiszen a Columbia és a Millenium stúdiók néhány hónap különbséggel küldték moziba a Támadás a Fehér Ház ellen és Az elnök végveszélyben produktumokat, melyek cselekménye alig különbözött egymásétól. Sokan előre temették Gerald Butler akciófilmjét, s inkább A függetlenség napja rendezőjének, Roland Emmerich új alkotását részesítették előnyben, ehhez képest a siker elmaradt, s a nagy nyári melegben a nézők és a kritikusok inkább Antoine Fuqua alkotását hozták ki győztesnek, amiben óriási szerepet játszott Fuqua jártassága.
A Támadás a Fehér Ház ellen franchise sem kerülhette el a sikerfilmek átkát, így 2016-be érkezett is a Támadás a Fehér Ház ellen – London ostroma. A készítők is érezték, hogy kétszer nem süthetik el azt a poént, ezért a folytatást egy európai kalanddal fűszerezték meg, amelyben a terroristák már nemcsak az amerikai elnök életét szeretnék kioltani, hanem több nagyhatalmú ország első számú embere is célkeresztbe kerül. A második rész hibáival együtt sokkal bensőségesebb volt elődjénél, Banning életében bekövetkezett változtatásról és az elnökkel való viszonyáról szólt. A harmadik részre emelték a téteket, mert Banningnek családfőként is helyt kell állnia, otthon felesége és gyerek várja, miközben próbál megküzdeni a folyamatos szédüléssel és fejfájással, amit családjától, de még az elnöktől is eltitkol. Nem szégyen bevallani, hogy kiöregedtünk, de ezt teljes egészében elmondható a stáb valamennyi tagjáról. Mennyire tud hiteles lenni, hogy az elnöki székben a 82 éves Morgan Freeman ül, aki bármennyire is jól játssza az Egyesült Államok elnökét, eljárt felette az idő, vagy mit keres még Danny Huston a rosszfiú kommandós szerepében? Tény, hogy a filmben kitérünk Huston karakterére, ami részben választ add arra, hogy miért lett az egykori kiváló katonából rosszfiú, de mikor harcra kerül sor, maga is fegyvert ránt, s csak úgy hentel. És hogy ki jött ki legjobban ebből? Nick Nolte, aki egy megöregedett, Vietnamot is megjárt poszttraumás stressztől szenvedő apát játszik a történetben – ő Mike Banning elfeledett apja.
Nem róhatunk fel semmit a színészeknek azért, mert időközben kiöregedtek az akciófilmekből, annál inkább Katrin Benedikt és Creighton Rothenberger forgatókönyvíróknak, akik ilyen – már bocsánat a kifejezésért – szar történettel álltak elő. Nem is titkolják, hogy az egy kaptafára készülő filmekből lenyúlták a legjobb ötleteket, kezdve a Die Hard elemektől az Elrabolva, A szökevény, A mesterlövés témájú jelenetekig, de a legidegesítőbb benne, hogy mindezt pofátlanul. Míg Harrison Ford hitelesebb formában kereste ártatlanságát, addig Banning mit sem törődik a nyakában loholó világ leghülyébb FBI ügynökökkel, kommandósokkal, zsoldosokkal és polgárőrökkel.
A Támadás a Fehér Ház ellen harmadik része joggal kapta A védangyal bukása alcímet, mert miközben 25 évvel később is ismerősen cseng a Die Hardból John McClane neve, addig egészen a bemutatóig arra sem emlékeztünk, hogy ki az Mike Banning, nemhogy ki játssza a főhőst. Ezt megfejelték még azzal, hogy a tapasztalatlan, kaszkadőrmúlttal bíró Ric Roman Vaugh rendezőre bízták a filmet, aki annyira igyekezett fegyverropogásokra és fényekre kihegyezni akciófilmjét, hogy teljesen megfeledkezett a költségvetési sapkáról. Ugyanakkora film mindent tud, amit egy akciófilmnek tudnia kell: autósüldözés, közelharc, tűzpárbaj, cserébe viszont lapos sztorit és béna dialógusokat hallunk, mesterkélt jelenetek, a szereplők lefolynak a mögéjük vetített háttérről, gyakran még a világítással is gond van, s a zöld hátteret is kiszúrhatjuk, arról már nem is beszélve, hogy az akciójelenetek többségében Butler dublőrét is kiszúrhatjuk.
VÉGSZÓ
A Támadás a Fehér Ház ellen – A védangyal bukása tipikus példája a két szék közzé esésnek, mert miközben próbálja továbbvinni az első rész fonalát – merénylet az elnök ellen, s ezt csak Banning képes megakadályozni -, másfelől a gyenge A szökevény másolatot főhősből menekültet csinál. Butler mentségére szóljon, ő mindent megtett a történetben, amit megköveteltek tőle a készítők, továbbra is a központi szereplőt játszik, csak mindeközben még most is Richard Kimble és John McClane karakterekről beszélünk Banning helyett.
Szólj hozzá!