A Szupercella második része olyan alacsonyra tette a lécet, hogy azt a harmadiknak gyerekjáték lett volna megugrania. Spoiler veszély! Baromira nem sikerült.
Már ott kezdtem gyanakodni, hogy valami csúnya nagy trehányság áldozata leszek, mikor az első percek azzal teltek, hogy Ohio államban, mansfieldi utcaképekkel kezdtek traktálni. Sajnos nem kaptunk erre magyarázatot később sem, így be kellett tudnom a játékidő kitolásának, hogy összelapátoljanak egy kínos másfél órát. Azzal a ténnyel kiegészülve, hogy Amerikában el se vitték a filmszínházakba Az ördögverem alcímű harmadik Szupercellát, már minden olvasónk borítékolhatja is a siralmas végeredményt.
Na de emlékszik még valaki a korábbi részekre? A 2013-as első börtönösdi, még ki is termelt közel 140 millió dollárt, ami kifejezetten jó kis nyereséget termelhetett. Ekkor azonban még odafigyeltek a filmelméleti szabályokra; rendesen megírt forgatókönyv, kibontott karakterek háttértörténettel, az akció mellé pedig társult cselekmény fordulatokkal. A második rész esetében már pofátlan tahóság volt tapasztalható, ami következhet a költségvetés komoly korlátaiból is. Ez tükröződött vissza a bóvli, már-már bazári speciális effekteken, lehet Sly egyik hobbi After Effectses haverja dobta össze őket a sufniban. Elképesztő, hogy a 30 évvel ezelőtti Nagy zűr kis Kínában című klasszikusban, jobb villámokat tudtak kreálni, a robbanásokról már nem is beszélve. És persze az is árulkodó, hogy a nagyobb kaliberű akciósztárok a háttérbe szorultak (Arnoldot pedig egy Bautistára cserélték) és másodvonalbeli színészeket kaptunk az arcunkba. Azért volt egyfajta bája, mikor még a két nagy klasszis, Arnold és Sly együtt próbáltak kijutni. A Szupercella 3 pont a második rész pepitában, csak még szánalmasabb eredménnyel.
A Szupercella harmadik felvonása kapcsán valami nagyon rossz irányt vehetett. A stábból senki nem volt azzal tisztában, hogy eredetileg úgy építették fel a szériát, hogy szuper biztos kóterekből pattannak meg fifikás módon, amit egy kis akció is kísér. Eddig legalább azzal nyújtottak valami érdekességet, hogy óvatosan lekötötték kicsit a nézőt a börtönrendszer megismerésével, drukkoltunk a szökések kivitelezése kapcsán, voltak börtön hierarchiából fakadó nézeteltérések, de mostanra mindent kukáztak, hogy primitív és lapos akciózássá degradálják a második részével csúnyán leszereplő szériát. Semmi ésszerűség, semmi fifika, nem készültek meglepetésekkel, fordulatokkal, egy régi börtönben sok beteg rabbal elbarikádozta magát főgonoszunk és várja a lassan és unalmasan érkező halált Stallone képében. A fantáziátlanság mintapéldánya lehetne a Szupercella 3, egydimenziós karakterek acsarkodnak falak közé szorítva. Vajon Stallone miért adta nevét másodszor is egy ilyen silány maszlaghoz, valamilyen szerződés köti őt ehhez a megrozsdult cellához?
A rendező bajtársunk is egy igazi kisiparos, John Herzfeld karrierje elején rendezett pár átlag feletti alkotást, de napjainkban csak szárazon elvégzi a dolgát, pedig még Sly-al is dolgoztak már együtt az őskorban, még a Cobra kapcsán. De széklettel mázolt forgatókönyvből Ő sem képes Szupercellát építeni, bizony már az írók megpecsételték a film sorsát, mikor az egészet bosszúhalmozásra építették fel. Az első részben megismert Lester Clark fia, azaz Ray Breslin volt társának (akit egy konténerben hajóútra küldtek az első rész végén) fia tűnik fel a színen, hogy apja miatt megfingassa Ray csapatát és cégét. Ebbe belekevernek egy Kínai szálat, hogy a buta amerikai akció mellé még izmosan kontrasztos keleti harcművészetet is kapjunk.
Ostobaként viselkedő szuperemberek nevetségesen megtervezett akciót hoznak létre személyes indíttatásból (elrabolt szerelmek), hogy kimenekítsék a túszokat az Ördögveremből. Szánalmas bohózat, melynek kolosszális hibáit a robbanások fényével próbálnak eltakarni, vagy Bautista drámai betoppanásával, elvégre a robbanó töltetes shotgun azért állat. Korábban még mantraként visszhangzott fejünkben Stallone hangja, hogy a csapatnak együtt kell működnie, erre most a shotgunos kisgömböc közli, hogy ő egyedül tolja, így máris biztosított a későbbi frenetikus antré. Meglepő viszont Devon Sawa jelenléte, mint gonosz, ugyanis döcögősen, de ebben a posványban működik a dolog. A játékidő gazdaságos kitolásának mintapéldánya is lehetne ez a fércmű, hosszú perceket töltünk sötét csatornarendszerekben, újrahasznosított felvételeket kapunk visszautalásként a történet kapcsán és értelmetlenül ugrálunk az országok között, hogy magyarázzák a nagy semmit (Amerika, Észtország, Lettország, Fehéroroszország).
VÉGSZÓ
A bevételek alakulása (137 millió USD / 20 millió USD) és az IMDB értékelések (6.7 / 3.8) tökéletesen tükrözik a Szupercella fostömlöccé való transzformálódását. Már szuper börtönre sem futotta, egyszerűen kitolták Stallone és Bautista pofáját a plakátokra és nézzed paraszt! Stallone azért letol egy kis bunyót, kivégez pár hullazsák tölteléket, hogy végén átölelgesse a másvilágra az eddigi legprimkóbb főgonoszt. Dave szinte szerephez sem jut, valószínűleg érezték, hogy belőle bőven elég egy bunyó és egy kis lövöldözés, amit megtol pár hümmögéssel és pár gyenge egysoros beszólással. A ’80-as években a Chuck Norris filmek tudtak ennyire flegmák és kommerszek lenni, csak míg Chucky filmjei mára klasszikussá váltak, addig a Szupercella későbbi részeire (élen a harmadikkal) a kutya sem fog emlékezni. Mindenki jobban jár az ördögverem helyett, egy makiveremmel (igen, a majomcsapdára tessék gondolni).
Szólj hozzá!