Sylvester Stallone ötödik alkalommal tér vissza John Rambo szerepében, de még soha nem volt ennyire gyilkos a tekintete.
Sylvester Stallone nem képes lemondani akciófilm státuszáról, mert őt nem abból a fából faragták, hogy csakhogy elengedje a múltat. A sztárt láttuk már a Rocky franchise Creed alkotásaiban mentorként, de Ramboról sem feledkezett meg, aki a ’80-as évek egyik ikonikus katonájával nőtte ki magát. Az első három részt követően már kis híján megfeledkeztünk Rambóról, majd a 2000-es évek közepén Sly kezébe vette az irányítást, így elkészült a nyögvenyelős John Rambo. A film messze elmaradt az eredeti résztől, kegyetlenségével nem szólította meg az új generációt, inkább csak a múltidézésre volt jó, hogy a Vietnámot is megjárt ex-katonáról ne feledkezzünk meg, mert bármennyire is szeretjük Rambót, kevés olyan franchise van, ami 40 év alatt kevesebb mint 4 részt tud felmutatni. Hollywood sok más alkotáshoz mérve nem ontotta magából a Rambo-filmeket, kisebb szünetekkel, és olykor minden előzetes várakozás ellenére jelentették be a következő részt. Hasonló történt az ötödik résznél is. A Rambo V – Utolsó vér egészen hosszú utat tudhat magáénak, míg filmre vették, amihez kétségtelen, hogy Sly akaraterejére is szüksége volt.
A folytatásban Rambo egy kis farmon, messze a nyüzsgő metropoliszoktól él békésen legjobb barátjával és annak unokájával (Yvette Monreal), aki egyetemre készül menni. Gabrielle apja után nyomoz, míg egy napon Mexikóban élő barátja azzal keresi meg, hogy apja nyomára akadt. A lány Rambo és anyja figyelmeztetése ellenére is átlép a határon, mígnem lánykereskedők fogja lesz. Elrabolják a lányt, és természetesen hősünk ezt nem hagyja szó nélkül.
Ha ezek után azt gondoltuk volna, hogy felpörögnek az események, tévedtünk. A Rambo V – Utolsó vér lassan, szinte már öreges tempóban építi fel a sztorit, míg végül megérkezünk a film utolsó harmadához, ami még a John Rambo brutalitására is rátesz egy lapáttal, egyetlen baja, hogy túl gyorsan véget vet mindennek. A készítők nem találták az arányokat a filmben, és ez végső soron bélyegét is rányomta a filmre. Hiába a lassú felvezetés, ami valahol tükrözi megöregedett John Rambot, ha közben közhelyes dialógusokat hallunk és logikai hibáktól hemzseg a film. Mennyire valószerű, hogy a világon legjobban őrzött határátkelőjén a szereplők csakúgy ki-besétálnak egyik országból a másikba, testükön fegyverrel? Ez még Amerikában sem hihető, bármennyire is a legek országának tartják a kontinenst.
A Rambo – Első vértől eltekintve ezúttal sem számíthatunk kiforrott, gondosan felépített történetre, de nem is a sztoriért szeretjük a Rambo-filmeket, azokra ott vannak az Agatha Christie könyvek, hanem a hentelésért és a pusztításért. A készítők joggal gondolhatták, hogy ő Rambo, nincs szükség a részletek kidolgozásra, nem kell olyan dolgokat megmagyarázni, minthogy a frontot megjárt háborús hős miért él elszigetelődve, miért tölti hétköznapját azzal, hogy katakombákat ás a sivatagban, ezek mind-mind a poszttraumás stressz tünetei, ezek hiánya miatt joggal vártuk az akciót, de csak az utolsó 10 percben kaptuk meg azt, amiért beültünk a filmre. Rambo szó szerint vérfürdőt rendez az utolsó percekben, csak úgy repkednek a húscafatok, fröcsköl a vér, hogy levegőt sincs időnk venni két tűzharc között, és mire észbe kapnánk, hogy mennyire durva Rambo, már a korábbi részekből összevágott nosztalgia sorokat tolják a képünkbe.
Adrian Grunberg hiába ért el sikert a 2012-ben bemutatott Börtönregény alkotással, attól még egy tapasztalatlan rendezőről beszélünk, aki nem jól mérte fel a Rambo-filmek súlyát. Ma már nem elegendő Sylvester Stallone neve egy címnél, alapjában véve generációváltás történt, a mai fiatalok már képregényfilmeken szocializálódnak, és kis túlzással John Rambo neve azoknak mond valamit, akik Ramboval együtt nőttek fel és őszültek meg. Kétségtelen, hogy a készítőket mélyen inspirálta James Mangold Logan – Farkas alkotása, és bár méltó hattyúdala volt a Farkas franchisenak, addig a Rambo V – Utolsó vér nem bírt élni a lehetőséggel.
VÉGSZÓ
Rambo-film ennyire még nem volt lassú, és közben gyors. Hosszú felvezető ellenére a történetet nem sikerült kidolgozni, és még a befejezést is elrontották azzal, hogy túl rövidre fogták. Pont a brutalitástól fosztották meg a filmszéria szerelmeseit.
Szólj hozzá!