KRITIKA: Nyomd, bébi, nyomd

Nesze neked Halálos iramban-széria! Itt van nekünk a Nyomd, bébi, nyomd, ami stílusával, menőségével és ritmusával mindent megad, amire évek óta vágytunk.

Nesze neked Halálos iramban-széria! Itt van nekünk a Nyomd, bébi, nyomd, ami stílusával, menőségével és ritmusával mindent megad, amire évek óta vágytunk.

A nyári felhozatalban csak ritkán ütközünk olyan filmbe, ami nem tartalmaz robotokat, szuperhősöket, vagy éppen felhőkarcoló nagyságú gorillákat. Ritkán azonban becsúszik egy olyan mozi, ami képes felpezsdíteni a mozibajárók vérét és kedvét, és visszahozza a moziba vetett hitünket. A Baby Driver pont ilyen.

Főhősünket csak úgy ismerjük a filmben, hogy Baby (Ansel Elgort). Baby gyerekkorában elvesztette szüleit egy balesetben, azóta állandó búgást hall fülében, amit zenével próbál meg tompítani. A főszereplő elmondása szerint a zene segít a koncentrációban, a dallamok ritmusa pedig csak még jobbá teszi őt. Még nem említettük, hogy mivel is foglalkozik? Nos, ő a világ egyik legjobb autóvezetője, aki egy Doc (Kevin Spacey) nevezetű gengszternek törleszti korábbi adósságát – lenyúlta a „főnök” verdáját a szajréval. Doc a piti bűnözőket arra használja, hogy bankokat vagy postákat fosszanak ki. És itt jön a képbe Baby, akinek az a szerepe, hogy várja a társakat a kocsiban, és ha megvan a lé, akkor iszkoljak a zsaruk elől. Babynak nagy tervei vannak, ha letörlesztette adósságát, szeretne felszívódni, uralma alá venni a 66-os utat, odalépni a lovaknak, és csak úgy utazgatni. Ekkor tűnik fel a fiatal Debora (Lily James) egy éjjel nappaliban, beindul a kémia, egymásba habarodnak, és közös terveket szőnek. Már épp lelépni készülnek, de hát tudjátok hogy van az, ha gengszterekkel dolgoztok: nincs kiszállás. Doc egy utolsó menetre hívja Babyt, ami természetesen balul sül majd el. A menet már a csapat összeállításakor hibádzott, hiszen olyan fafejű tagok kaptak helyet a kocsiban, mint Buddy (Jon Hamm), a tüzes Darling (Eiza González) barátnője és az elképesztően laza Dili (Jamie Foxx).

Edgar Wright-ot már régről ismerjük, és joggal várunk tőle nagyon sokat: olyan mozikkal ajándékozott meg már minket, mint a Cornetto-trilógia (Haláli Hullák Hajnala, Vaskabátok, A világ vége), vagy éppen a Scott Pilgrim a Világ Ellen. Mindegyik alkotás egy egyedi hanggal rendelkező, filmekért őrületesen rajongó, mégis rendkívül odafigyelő rendezőről ad tanúbizonyságot. Éppen ezért lettünk mindannyian annyira izgatottak, amikor a Baby Driver felütötte a fejét az interneten: Wright heist-movie-t rendez, amiben egy gyilkos filmzenekorong mellett még Kevin Spacey is feltűnik. Kell ennél több?

Nos, ha nem is vágytunk másra, az eredeti koncepciónál, jóval többet kaptunk. A Baby Driver ugyanis a nyár és az év eddigi legjobb, nem mellesleg pedig legmenőbb filmje. Tényleg, jobban tesszük, ha kihagyjuk A múmiát, a Transformers: Az utolsó lovagot és egyéb zagyvaságokat, és beülünk erre a filmre, hiszen olyan kevésszer tehetjük ezt meg, legfőképp ebben a szezonban. A Nyomd, bébi, nyomd amellett, hogy minden ígéretét és vágyunkat beteljesíti, képes egy meglehetősen összeszedett, hihetetlenül feszes és pontos moziként létezni. Wright tehetsége abban rejlik, hogy amellett, hogy óriási filmrajongó, és ismeri az általa imádott zsánerek és filmek minden csinját-bínját, elképesztő kontrollt és széles látókört képes mozijaiban nyújtani. Filmjei nem csak ujjgyakorlatok, hanem az adott zsánerek paródiái, tisztelgései és egyben újabb, tökéletesítő darabjai. A Baby Driver is egy ilyen mű: amellett hogy benne van az a rajongás, amit Wright Walter Hill régi klasszikusa, a The Driver iránt érez, képes önmagában és önmagáért létezni. És ha félretesszük mindazt a filmrajongói őrjöngést Wright felől, ami a egyértelműen a film lelke, ami marad az egy hihetetlenül feszes, őrületesen tökéletes vígjáték/akciófilm/heist-movie. Egy olyasfajta mozi, amit csak akkor hiszünk el, ha már megnéztünk. De tényleg, a film extra hozzávaló nélkül tálalja azokat a zsáner elemeket, amiket éveken át láttunk olyan nagy kasszasikerben, mint a Halálom iramban, azzal a különbséggel, hogy végre sikerült összehozni egy olyan történetet, ami ritmusával az első perctől a végéig odaszíjazza a nézőt a székbe. A cselekmény és zene ritmusa elválaszthatatlan, kőkemény tempót diktálnak együtt, amit megtolnak egy csipet humorral és egy kis laza drámával. Ja, majd elfelejtettük az egyik legfontosabb tényezőt az autós fim révén, magát az autós üldözéseket, melyek meglepő módon megint csak őrült klasszra sikerültek. Ennél nem is kell több egy jó filmre. Nehogy kihagyjátok ezt a futamot!

VÉGSZÓ

Javaslom tehát mindenkinek, hogy egy hideg üdítő mellett üljön be erre a mozira, és felejtse el a nyár csalódásait. Szükség van az ilyen alkotásokra, mint a Baby Driver, hiszen ez az, ami fenntartja a mozit, mint médiumot, és sajnos egyre kevesebb van már belőle. Az a fajta eredeti történeten alapuló, szívvel-lélekkel készített film, ami csak egyedül áll, nem pedig egy óriási univerzum következő alapköve. Csak szereti a filmeket, ezáltal olyan filmmé válik, amit a nézők imádhatnak. Tényleg, mindenkinek kötelező.

Total
0
Shares
Previous Article

Trailer elemzés! - Trónok Harca 7. évad 2. előzetes

Next Article

A DC Filmek elnökei megosztották gondolataikat a készülő új filmekről

Related Posts
Wide Screen YouTube