Mire is van szüksége manapság a világnak, azon belül is az USA-nak legfőképp? Adott Matt Ruff kötete, a Lovecraft Country, ami előszedi H. P. Lovecraft legőrültebb alkotásait, és elhelyezi azt az 1950-es évek Amerikájának rasszizmustól túlfűtött környezetébe. A regény nem akart elmenni amellett, hogy az író maga is meglehetősen rasszista volt – a kötetnek ezért van egy amolyan helyreigazító jellege. Avagy Take back your legacy, ahogy a film mottója is mondja. Ehhez már csak J. J. Abrams kellett, aki épp most szabadult a Star Wars kötelességei alól, és persze Jordan Peele, aki korunk egyik legizgalmasabb rendezője. A két producer miatt adott volt a rejtélyesség, a horror, a kellőképpen adagolt humor, és persze a napjaink aktuális témáira való reagálás. Arra azonban nem számítottunk, hogy ennyire ütős, izgalmas és egyedi lesz a végeredmény.
A történet egy a koreai háborúból hazaérkező, színes bőrű veteránt, Atticus “Tic” Freeman-t, és a családjának, barátainak viszontagságait követi. Az egész széria meglehetősen egyszerűen indul. Tic édesapja eltűnik, és egy régi, gyerekkori baráttal, Letty-vel, valamint nagybátyjával elindulnak megkeresni az édesapát. Igen ám, a probléma viszont ott jelentkezik, hogy Amerika egyik leginkább rasszista területén kell keresztülautózniuk, és még csak nem is sejtik, hogy az út végén még furcsább teremtmények várják őket.
A széria egy egész évadon keresztülívelő történetet követ, azonban minden epizód lebontható egy jól elkülöníthető rémtörténetre, kísértet sztorira, és még egyéb más, horrorral átitatott mesékre. Ebben van a sorozat legnagyobb érdeme – a gerincét egy önmagát nem túlzottan komolyan vevő, sok esetben kozmikusan őrült, teljes mértékben agyeldobós, minden szinten élvezetes ponyvaregény adja. Az összes epizód egy kaland, melyet élvezünk, s melyben jól érezzük magunkat.
Azonban itt lép be az aktuális helyzetre való reagálás. Az alkotók ugyanis egy másodpercre sem felejtik el bemutatni, hogy milyen is volt feketének lenni az ’50-es évek Amerikájában. A szereplőket érő atrocitások, a mindennapi félelmek sokszor felülírják és felülmúlják a természetfeletti borzalmakat. Ez a fajta pozicionálás megmutatja, hogy a legnagyobb szörnyűségek sohasem azoktól a nem látható, mágikus dolgoktól érkeznek, amiktől sokan félünk – a legendák magunkévá tehetőek, vissza tudjuk őket ragadni azoktól, akik ellopták tőlünk. Az egymással való viselkedésünkön, hozzáállásunkon viszont csak mi magunk tudunk változtatni, és ez az, ami a nagyobb feladatot jelenti majd. Egy olyan évben, amikor olyan mozik jöttek ki, mint a Queen and Slim, és Steve McQueen hamarosan befutó Small Axe sorozata, a Lovecraft Country büszkén definiálhatja magát mint egy szórakoztató, mégis eszméletlenül aktuális és komoly alkotás.
A mágia és a realizmus minden szinten, folyamatosan egybefűződik egymással, és ez adja meg a sorozat ízét és jelentőségét. Egy percre sem lepődünk meg, amikor a sorozat egy komoly társadalmi problémáról beszél, aztán a másik pillanatban átvált valami fantasztikumra. Az írók rendkívüli odafigyeléssel és profizmussal oldották meg az egymásra utaltságát a film két eltérő stílusjegyének. A változatosság pedig, ami terítéken van, gondoskodik arról, hogy az epizódok minden esetben frissnek hassanak. Még arra is van időnk, hogy egy teljes rész elejéig Koreába látogassunk, mely a saját kis kumiho történetével az egész szezon egyik kiemelkedő pontja.
VERDIKT
Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a Lovecraft Country-ról. Az is biztos, hogy nem mindenkinek fog tetszeni. Sokak nem nyelik majd le az éles, tonális különbségeket. Helyenként bizony csapongó is tud lenni a történet, és elviharzik egy olyan irányba, amit nehéz követni – az átívelő, fantasztikus sztorivonal sem lett annyira magával ragadó, mint a sorozat többi alkotóeleme. Azonban mindenképpen egy egyedi, fontos és nem utolsósorban szórakoztató darabról van szó. Az HBO sohasem szűkölködött a kiváló, úttörő alkotásokból, és ezen a ponton úgy tűnik, nem keresi többé az új Trónok harcát. Örülünk, hogy eszükbe jutott, miért szeretjük őket: az összetett, kiváló, izgalmas sorozatokért. Ennyi bőven elég nekünk.
Szólj hozzá!