Lovecraft Country

KRITIKA: Lovecraft Country

J.J. Abrams megcsinálta az HBO új tökéletes sorozatát?

Mire is van szüksége manapság a világnak, azon belül is az USA-nak legfőképp? Adott Matt Ruff kötete, a Lovecraft Country, ami előszedi H. P. Lovecraft legőrültebb alkotásait, és elhelyezi azt az 1950-es évek Amerikájának rasszizmustól túlfűtött környezetébe. A regény nem akart elmenni amellett, hogy az író maga is meglehetősen rasszista volt – a kötetnek ezért van egy amolyan helyreigazító jellege. Avagy Take back your legacy, ahogy a film mottója is mondja. Ehhez már csak J. J. Abrams kellett, aki épp most szabadult a Star Wars kötelességei alól, és persze Jordan Peele, aki korunk egyik legizgalmasabb rendezője. A két producer miatt adott volt a rejtélyesség, a horror, a kellőképpen adagolt humor, és persze a napjaink aktuális témáira való reagálás. Arra azonban nem számítottunk, hogy ennyire ütős, izgalmas és egyedi lesz a végeredmény. 

Lovecraft Country

A történet egy a koreai háborúból hazaérkező, színes bőrű veteránt, Atticus “Tic” Freeman-t, és a családjának, barátainak viszontagságait követi. Az egész széria meglehetősen egyszerűen indul. Tic édesapja eltűnik, és egy régi, gyerekkori baráttal, Letty-vel, valamint nagybátyjával elindulnak megkeresni az édesapát. Igen ám, a probléma viszont ott jelentkezik, hogy Amerika egyik leginkább rasszista területén kell keresztülautózniuk, és még csak nem is sejtik, hogy az út végén még furcsább teremtmények várják őket.

A széria egy egész évadon keresztülívelő történetet követ, azonban minden epizód lebontható egy jól elkülöníthető rémtörténetre, kísértet sztorira, és még egyéb más, horrorral átitatott mesékre. Ebben van a sorozat legnagyobb érdeme – a gerincét egy önmagát nem túlzottan komolyan vevő, sok esetben kozmikusan őrült, teljes mértékben agyeldobós, minden szinten élvezetes ponyvaregény adja. Az összes epizód egy kaland, melyet élvezünk, s melyben jól érezzük magunkat. 

Lovecraft Country

Azonban itt lép be az aktuális helyzetre való reagálás. Az alkotók ugyanis egy másodpercre sem felejtik el bemutatni, hogy milyen is volt feketének lenni az ’50-es évek Amerikájában. A szereplőket érő atrocitások, a mindennapi félelmek sokszor felülírják és felülmúlják a természetfeletti borzalmakat. Ez a fajta pozicionálás megmutatja, hogy a legnagyobb szörnyűségek sohasem azoktól a nem látható, mágikus dolgoktól érkeznek, amiktől sokan félünk – a legendák magunkévá tehetőek, vissza tudjuk őket ragadni azoktól, akik ellopták tőlünk. Az egymással való viselkedésünkön, hozzáállásunkon viszont csak mi magunk tudunk változtatni, és ez az, ami a nagyobb feladatot jelenti majd. Egy olyan évben, amikor olyan mozik jöttek ki, mint a Queen and Slim, és Steve McQueen hamarosan befutó Small Axe sorozata, a Lovecraft Country büszkén definiálhatja magát mint egy szórakoztató, mégis eszméletlenül aktuális és komoly alkotás.

Lovecraft Country

A mágia és a realizmus minden szinten, folyamatosan egybefűződik egymással, és ez adja meg a sorozat ízét és jelentőségét. Egy percre sem lepődünk meg, amikor a sorozat egy komoly társadalmi problémáról beszél, aztán a másik pillanatban átvált valami fantasztikumra. Az írók rendkívüli odafigyeléssel és profizmussal oldották meg az egymásra utaltságát a film két eltérő stílusjegyének. A változatosság pedig, ami terítéken van, gondoskodik arról, hogy az epizódok minden esetben frissnek hassanak. Még arra is van időnk, hogy egy teljes rész elejéig Koreába látogassunk, mely a saját kis kumiho történetével az egész szezon egyik kiemelkedő pontja.

VÉGSZÓ

Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a Lovecraft Country-ról. Az is biztos, hogy nem mindenkinek fog tetszeni. Sokak nem nyelik majd le az éles, tonális különbségeket. Helyenként bizony csapongó is tud lenni a történet, és elviharzik egy olyan irányba, amit nehéz követni – az átívelő, fantasztikus sztorivonal sem lett annyira magával ragadó, mint a sorozat többi alkotóeleme. Azonban mindenképpen egy egyedi, fontos és nem utolsósorban szórakoztató darabról van szó. Az HBO sohasem szűkölködött a kiváló, úttörő alkotásokból, és ezen a ponton úgy tűnik, nem keresi többé az új Trónok harcát. Örülünk, hogy eszükbe jutott, miért szeretjük őket: az összetett, kiváló, izgalmas sorozatokért. Ennyi bőven elég nekünk.

Total
2
Shares
Previous Article
Boba Fett

Jon Favreau: a The Mandalorian 3. évada a The Book of Boba Fett spin-off után startol

Next Article
Rebecca

KRITIKA: Rebecca

Related Posts

Ne maradj le a hírekről, kövess minket a Facebook-on is!