Vajon Jason Bournenak sikerül visszanyernie az emlékezetét?

Jason Bourne ismét feltűnik, és újra bajba kerül, és ezzel más ügynökök életét is kockáztatja. A folytatásban Bourne tovább kutatja a múltját, hogy ki is ő valójában, és mik történtek vele a kezdetekben. Információkhoz jut, de ennek súlyos ára van, amiért sajnos meg is fizet. A főszereplőnk nyomába ismét egy szupertitkos és képzett kémet küldenek, mint kiderül több közös van a múltjukban Jason Bourne-nal, mint sem gondolták. Az ügynökség működése a józan ész határait súrolja, és mindent megtesznek hogy lebuktassák, felfedjék működésük valódi értelmét.

2002-ban indult útjára a széria a Bourne-rejtéllyel. Abban az időben épp akciófilmek hiányában voltunk, így kellemes fogadtatásban volt része a Bourne-filmnek. Matt Damont főszereppel bízták meg, s már jöttek is a sikerek. A 2000-es évek egyik legjobb filmje volt, szinte berobbant a Bourne-rejtély. A Universal Pictures stúdió is látta benne a fantáziát, és már a folytatáson agyalt. Az első rész sikere után egy új rendezőt kapott a filmsorozat. Paul Greengrassre bízták a folytatást, aki teljesen beleélte magát a filmbe, és utána már nem is nagyon szerette volna átadni a rendezői jogot más direktornak. 2012-ig megállás nélkül készültek az újabb Bourne-filmek, de az első film sikerét nem tudták felülmúlni – de sajnos ezt minden filmnél megfigyelhettük már az elmúlt évek alatt. A Bourne-részek egy tipikus Matt Damon-franchise-zá nőtték ki magukat teljesen a színészre szabták a filmeket, és ezek után nem is lehetne Bourne-filmet rendezni Matt Damon nélkül, ez az ő egyéni vállalkozása, amiről nem mondhat le.

Az ötödik film rendezésére ismét Paul Greengrass-t kérték fel, aki ezzel a széria legsikeresebb rendezője is lett. A rendező elmondta, hogy nagy gondban volt az elmúlt évek során, mert nem tudott jó sztorit fabrikálni, nem volt alapja a filmhez, amiből ki tudott volna indulni. Ez az egyik oka, hogy ilyen sokáig nem volt folytatása a filmnek. Mindezt úgy mondta, hogy eredetileg trilógiának induló sorozatot a Bourne-ultimátummal lezárták volna. Mikor azonban kirobbant az évszázad egyik legnagyobb kémbotránya, Edward Snowden ügye, akkor felkapta fejét a rendező, és úgy érezte, ezt nekik is meg kell lovagolniuk. Snowden neve többször is elhangzik a filmben – tudjuk, ő volt az a volt NSA dolgozó, aki a világ tudtára adta, hogy a „bigbrother” mindenkit megfigyel valós időben -, és ha ez még nem lett volna elég a film alapjául, akkor az EU-hányatott helyzetét is belerakták. Épp a görögök válság pillanatát mutatja be. Az NSA-ügy kipattanása után a média felkapta a fejét, hogy már mindenki online van a hálózaton, könnyedén lehallgathatók vagyunk. Ezeket a gondolatokat ültették át a filmbe is. A film több kérdést is felvet: van-e szabadmédia, a híreket mennyire manipulálják a különféle szervezetek, a kormányok lepaktáltak a feltörekvő új vállalatokkal, és a legfontosabb, hogy vannak-e még szabadságjogok. Greengrass ezt mind fogta, és betolta egy gépbe, és a kész termék a Jason Bourne lett. El kell mondanunk, hogy sokkal jobban is össze lehetett volna rakni ezt a terméket, mert a technológia fejlődését a filmben nem érezzük, olyan, mintha leragadt volna a 2000-es évek szintjén. Egyszerűen nem tud megújulni, és azt lehet érezni, hogy a rendező nem mert sokat vállalni, és inkább a biztosra ment, mert az egyszer már bevált.

Nem csak a rendező volt visszatérő, de a szkriptet jegyző Christopher Rouse is többször megfordult már. Rouse ezzel együtt összesen három Bourne-filmet jegyzet (A Bourne-csapda, A Bourne-ultimátum és a Jason Bourne), de a Zöld zónát és a Phillips kaptányt is megemlíthetjük. Ergo tényleg nem egy kezdő íróról beszélünk, érti a szakmáját, de sem sikerült átütő forgatókönyvet fabrikálnia most. A történet túl lapos, mintha egy a korábbi Bourne-filmek összevágásait láttuk volna, hol ebből a részből, hol abból részből vettek volna ki egy jelenetet, és úgy ahogy van rakták volna bele a 2016-os Jason Bourne-be, az eredménye pedig az lett, hogy egy (erősen) kritizálható, bár akciódús jelenetekkel operáló filmet láthatunk a mozikban. Talán ezzel szerették volna kompenzálni a hibákat, és a színészek közhelyes és zavaró dialógusait elfedni. Egy ilyen filmhez, mint amiben a kémek és ügynökök harcolnak sokkal szofisztikáltabb párbeszédeknek kellene elhangzaniuk, nem ilyen hétköznapi mondatoknak.

Olyan érzésünk van, hogy pont a fenti hibákért szerződtették le az új színészeket is. Első és legfontosabb, hogy Tommy Lee Jones kapta a film főrosszát. Ezt a szerepet annyira jól játssza, mondhatni játszi könnyedséggel boldogul a szereppel – baj lenne, ha nem így lenne -, ad egy pluszt a filmhez. Kiderül, hogy a CIA-vezetője sáros több ügyben is, és most is irányítani szeretné a történéseket. A friss Oscar-díjas színésznő, Alicia Vikander is jót tett az ötödik Jason Bourne-nak. A film elején meg egy magasabb kinevezésre hajt a CIA-nál, mindent megtesz, hogy bizonyítson a főnöke előtt, de a cselekmények előrehaladtával rádöbben, hogy mik mennek a háttérben, és inkább az igazság oldalára áll. A végére reálisan látja és kezeli a dolgokat. Vincent Cassel (Asset) színészt kérték fel, hogy játssza el a film bérgyilkosát. Ő az egyik legképzettebb, hibát nem ismerő, összetett személyiséggel rendelkező ügynök, de ezt megszokhattuk már a Bourne-filmek kapcsán, semmi meglepő nincs ebben. A film Nicky-jét Julia Stiles alakítja, aki nem csak megöregedett a filmre, de szó szerint bele is fáradt a szerepbe.

VÉGSZÓ

Bourne mintha picit belefáradt volna ebbe a nagy rohanásba, és az ötödik részre kimerült volna. Greengrass teljesen kifogyott az ötletekből – ezt maga a rendezőúr is elárulta egy interjúban -, és egy sablonos kémfilmet sikerült összeraknia. További hátrányai a filmnek, hogy megpróbálják megint eladni azt az amúgy is nevetséges elméletet, hogy egy homályos és távoli képet miként lehet felnagyítani, mindezt úgy, hogy tűéles képet kapjunk. Vagy a mindent halló headsetet, amihez se erősítő, se jelvevő nem szükséges. Ideje lenne felnőni, és tanulni ezekből a hibákból, és nem újból elkövetni. De ne csak negatív részeit, hanem az előnyeit is említsük meg a filmnek, mert rendkívül látványos autós, motoros jelenetekkel van megspékelve, való igaz voltak azok a mondatok, amiket Matt Damon mondott, hogy soha nem látott üldözések lesznek a vásznon. Összességében szerethető zsánerfilm lett, és ha a fenn említett bakikat kihagyták vagy reálisan rakták volna a filmbe, akkor az egyik legjobb Bourne-filmnek járó díjat kapta volna, így viszont ezzel kell beérnünk most.