Jobb időzítést nem is kaphatott volna Gerard Butler legújabb akciófilmje, a Greenland – Az utolsó menedék, mint a pandémia közepén. A filmben nem egy világjárvánnyal néz szembe a Föld lakossága, hanem egy üstökös tart a Föld felé, ami akár az emberiség kipusztulását is okozhatja. A tudósok nagyon későn fedezték fel a Clarke névre keresztelt üstököst, és sokáig úgy gondolták, hogy elhalad majd bolygónk mellett, miközben a leváló kisebb darabok elégnek a légkörben. A helyzet azonban sokkal drámaibb. Egy 14 kilométer átmérőjű törmelék egyenesen a Föld felé tart, és mindössze 48 órája van a Föld lakosságának menedéket találni. Ennyi ideje maradt főszereplőnknek, aki nem akar mást, mint biztonságban tudni feleségét (Morena Baccarin) és kisfiát. A káosz és pánik közepette John Garrity (Gerard Butler) is menekülésre kényszerül családjával, hogy eljutassa szeretteit a Föld utolsó, védelmet nyújtó menedékére.
A projektet még évekkel korábban bejelentették, és az akkori felállás szerint a dél-afrikai-kanadai származású Neill Blomkampt hozta volna tető alá az Amerika Kapitány szerepében tündöklő Chris Evans-szel a főszerepben, ám 2018-ban a STX Entertainment változást jelentett be. Máig tisztázatlan okok miatt a film elvesztette rendezőjét, helyét Ric Roman Waugh vette át, akitől legutóbb a Támadás a Fehér Ház – A védangyal bukása című akciófilmet láttuk. Nemcsak a filmrendezői poszton, hanem főszereplő téren is változást történt. Evans távozott, és Butler lett az új sztár. Mondhatni egy összeszokott párosról van szó, ennek ellenére ne várjunk nagy csodát ezúttal sem a párostól, mert ugyan a film fogyasztható, a katasztrófára mégsem fogunk évek múlva is emlékezni.
A film két erősségét egyértelműen Gerard Butler és Morena Baccarin által alakított házaspár drámája szolgáltatja. Remekül illett Butlerre ez a szerep a nem túl mély és könyörtelen világvége hangulatban, és bár néhány jelenetben érezhetően magasabb volt a feszültség, az indulatok is elszabadultak, a film tartotta magát a korhatár keretein beül. Butler ezúttal helyt áll, megmutatta, hogy milyen hősiesen kitart családja mellett, még a végzetes, apokaliptikus katasztrófa árnyékában is John bármire képes családjáért. A film drámai pillanatait sajnos nem Clarke szállítja, hanem sokak számára a Deadpoolból ismerős Baccarin, aki annyira meggyőzően tud könnyes szemeivel a kamerába nézni, hogy néha még mi magunk is együtt tudunk érezni a főszereplőkkel.
Az alapkoncepciót leginkább Michael Bay rendezőtől az Armageddon világmegváltó nagy tervével tudnám összehasonlítani, amikor a NASA egy fúrócsapatot felküld egy aszteroidára, hogy lefúrjanak az égitestbe, és elhelyezzenek egy bombát. Mialatt Bay az egész őrült ötletet nagyon látványosan, sok robbantással és hatásvadász hangeffektekkel zúdította a néző nyakába, addig a Greenland egy visszafogott katasztrófa film. A visszafogottabb történeten sokat segített volna a látvány, könnyebb lett volna eladni. Érezhető nagyon, hogy nem volt mindenre pénz. Ugyan nem kell szigorú tekintettel néznünk a képsorokat, hogy kiszúrjunk egy bakit, de ettől függetlenül banális nagy hibákat nem vétettek.
Egyértelműen a film legnagyobb hibája a rosszul megszerkesztett forgatókönyv, amiből kihagyták ezeket a látványos elemeket, pedig egy jó katasztrófafilmből nélkülözhetetlenek ezek az elemek. Magával az ötlettel sem lett volna semmi gond, annál visszafogottabb lett a kivitelezés a rendezőtől, aki büdzsé és más egyéb okok miatt nem érezte fontosnak, hogy érzékeltesse a károk súlyát, az üstökös által okozott károkat nagyon visszafogottan mutatják csak be, és csak képernyőn keresztül látjuk azt is, ahogy az üstökös darabkái becsapódnak a földbe. Ezeket a pillanatokat leginkább csak rádiós tudósításokban vagy televíziós adásban halljuk, magát az eseményt elvétve.
VERDIKT
A Greenland – Az utolsó menedék egy tisztességes akciódráma lett, amiben egyensúlyban vannak az akciójelenetek és a dráma, de mégis hiányzik belőle a feszültség és a káosz, ami megalapozná a világvége hangulatot. Butler az utóbbi évek egyik leghihetőbb alakítását hozta, hogy néha még mi magunk is átérezzük főszereplőink aggodalmát, de annyira mégsem olyan klasszikus, mint például az Armageddon, így néhány év múlva már senki sem fog emlékezni erre a katasztrófára.
Szólj hozzá!