Will Smith legnagyobb ellenfelének önmagát kapja meg, de sajnos ez eltörpül a Gemini Man film legnagyobb ellensége mellett.
A stúdiók manapság a digitálisan megfiatalított karakterekben látják a jövőt, rendszeresen alkalmazzák az új technológiát a kis költségvetésű alkotásoktól kezdve egészen a blockbuster címekig. Martin Scorsese rendező és a Netflix streamingszolgáltató közös The Irisman-filmjében is digitálisan fiatalították meg Robert De Nirót. A kétszeres Oscar-díjjal díjazott Ang Lee is ezt a megoldást választotta, amikor elkészítette a Gemini Man projektet, ahol Will Smith önmagával, vagyis fiatalabb alakjával küzd meg.
Henry Brogan (Will Smith) a kormány legjobb embere. Precíz, halálos, egyszóval ő a legjobb a szakmában, aki mérföldekről képes kilőni célpontját egy száguldó vonaton. Főhősünk egy ideje már fontolgatja visszavonulását, csakhogy a kormány nem nézi jó szemmel ezt, ezért el kell varrni a szálakat, ezért Brogan után küldenek egy fiatalabb, tehetségesebb gyilkost, aki valójában főhősünk fiatalabb klónja.
Magát az ötletet bő húsz évvel korábban ötletelték ki, jelöltek is akadtak a filmre, azonban a Disney hiába kísérletezett az akkori számítógépes animációkkal, a projekt a polcra került. De Hollywood nem tett le a projektről, az évek alatt számtalan alkalommal leporolták a terveket, csiszolgattak a forgatókönyvön, de 2016-ig a Skydance stúdión kívül elvetették a megfilmesítést, alighanem a technikai akadályok miatt fújták le, pedig még Sean Connery, Nicolas Cage és Harrison Ford is lecsapott a főszerepre. Mai szemmel a fő gátat már nem is technika jelentette, hanem a forgatókönyv, mert míg 20 éve menő dolognak számított a klónozás, a Jurassic World óta már mindenki a génkezelésről forgat. Miközben a digitalizálás valósággá vált, bármit és bárkit képesek vagyunk visszaadni a filmvásznon, addig a történethez és az idejétmúlt dialógusokhoz nem nyúltak hozzá, meghagyták eredeti állapotában.
A film forradalmi újítást ígért a mozinézőknek. Megkérdőjelezhető, hogy ezt mennyiben sikerült elérni, merthogy hatalmas visszalépés a Marvel Studios és a Disney élőszereplős alkotásai után, ahol a nézők többsége már azt sem tudja megmondani, hogy mi a valóság, és mi a számítógépes-effektek bravúros szülöttje. Ang Lee rendező először a Billy Lynn hosszú, félidei sétája során már alkalmazott magas képkocka sebességet, a másodpercenkénti 120 képkockát, amit most a Gemini Man-nél is alkalmazott. A videojátékok hívei előtt nem kell magyarázni, hogy mennyiben folyékonyabb, szebb képet kapunk így. Ezt szerették volna visszaadni a filmvásznon is, ám a filmet nézve olyan érzésünk volt, mintha elfelejtették volna bekapcsolni a képsimítást, amit a régi plazma tévéken tapasztaltunk, amikor a kép „szakaszos” volt. Bármennyire is szerették volna lenyűgözni a közönséget a 120 képkocka/másodperc varázsával, és a 3D-és kamerával forgatott filmnél az euforikus állapot elmaradt. Akárcsak a kissé megkopott forgatókönyv mellett a 3D-vel is megkéstek volna, mert míg James Cameron Avatarja után mindenki ebben szerette volna kihozni alkotását, addig mára a nézők, de még a rendezők is ódzkodnak a térhatástól. (A televízióiparban leállították a 3D-és készülékek gyártását.)
A film erősségét – Will Smith neve mellett – a harcjelenetek jelentették, akárcsak a Grand Theft Auto egyik címében találnánk magunkat, ahogy a karakterek motorkerékpárral kergetik egymást a szűk utcákon, ahogy háztetőkön ugrálnak, de a film javára írható fel, hogy mennyire feszült konfrontáció alakult ki a fiatalabb és az idősebb Smith között. És ezzel megérkeztünk a film másik mélypontjához: a digitalizáláshoz. Lényegében Will Smith nem is a fiatalabb énjével harcol a filmben, hanem a pixelekkel. Egy pixelháború van kibontakozóban, a magas bitráta eredménye az lett, hogy olykor elmosódik a kép, Mary Elizabeth Winstead és Benedict Wong karakterei mögött pedig olykor még a zöldháttér szegélyei is feltűnnek. Ang Lee nem lehet büszke ezekre, de nem is ez volt a célja, tehetségét inkább az akciókban igyekezett megmutatni. Kirívó, hogy mennyire a tempóra ment rá, az egymást érő gyors jelenetek, a gyors vágásra, és az akciójelenetek koreografálására figyelt – új fejezetet nyitott az akciójeletek filmtárában – és mindennek a CGI itta meg a levét. Ennek okán nagy kár, hogy az akciójeleneteket egy kezünkön meg tudnánk számolni.
Will Smith önmagát hozza a filmben, azt a sztárt, aki táncolva mássza meg a hidakat, ha kedve tartja rap koncertet ad a közönségnek, de ettől eltekintve mindenki imádja. Smith nem veszi komolyan a filmet, akárcsak a többiek. Winstead kettős szerepet tölt be, az első percekben még egy jegyárust alakít csak, majd a hátralévő részben azzal van megbízva, hogy megmagyarázza a cselekményeket. Wong nemcsak a Marvelnél humorárus, részben itt is ő szállítja a vicceket. De Clive Owen, a rosszfiú, a Gemini projekt vezetője egy olyan szereplőt játszik, akivel még a való életben sem találkoznánk szívesen. Szemrebbenés nélkül hazudik.
VÉGSZÓ
Bármennyire is rossz kimondani a többnyire Budapesten is forgatott filmről, a Gemni Man egy rossz film lett, mind történetben, mind kivitelezésben. A történeten hiába dolgozott több író is, hiába csiszolták ilyenre a sztorit, hiába kapta meg a rendezés jogát a jó rendező hírében álló Ang Lee, a végeredmény több ponton is csapnivaló lett, és még a beígért látványtól sem voltunk elragadtatva, mert míg 2009 óta mindenki az Avatar látványától van elvarázsolva, addig a Gemini Man maximum az akciójelenetek sebességére és filmezésére lehet büszke.
1 Hozzászólás