Hazugságok kommunikációs hálójában vergődünk, megint és még mindig.
Egyszerre volt fura és örömteli a hír amikor megtudtam, hogy magyar remake készül a Teljesen Idegenekből. Egyrészt örültem, mert a filmiparunk ott tart már, hogy remakelünk (rettegj Hollywood!), másrészt pont ezt a filmet? Az eredeti mozinak óriási kultusza van itthon, anno szájról szájra terjedt a híre, hónapokig tartották a kisebb mozik műsoron. Ilyenkor még inkább felmerül a kérdés, megérte elkészíteni megint?
Ehhez nézzük a filmet önmagában: a történet szerint egy baráti társaság az újévet megünnepelvén összeülnek vacsorázni, s a buli egy pontján mindenki kiteszi a telefonját az asztalra, majd felolvassák a kapott üzeneteket és hívásokat. Hazugságok, kapcsolatok és életek dőlnek össze, s a néző is elszámol benne a titkaival.
A BUÉK megáll a saját lábán. Teljesen korrekt film, képi világ letisztult, a lakás tényleg lakott lakás benyomását kelti, a szereposztás nagyon jól sikerült, mindenki jó alakítást nyújt, akik azonban kiemelkednek azok a legnehezebb szerepeket kapó Hevér Gábor és Elek Ferenc. A baráti társaság tagjai között sajnos a kémia nem annyira jó, én nem hittem el róluk hogy gyerekkoruk óta barátok.
Ami miatt nem biztos, hogy jó ötlet volt elkészíteni a filmet, az maga az alapfilm: már az eredeti is egy koncepció film volt, az ötlet vitte el a hátán a filmet, s az hogy nem rontották el a kivitelezést. A BUÉK szerencsére hozzá mert nyúlni az alap forgatókönyvhöz, nem egy szolgai másolat. Sok tipikusan magyar szituáció került be a történetbe, a karakterekbe is úgy nyúltak bele, ami előnyükre származott. Ami apró változtatás volt, de tetszett, hogy az „ülésrendet” is megkavarták kicsit. Easter eggekből sincs hiány, de belevittek új szimbólumokat, helyzeteket.
Ami a negatív, az a tónusbeli különbség. Az egészet végig úgy éreztem, hogy ez a „light” verzió. A drámai pillanatokat, a zenehasználat segítségével komikus irányba fordították. Míg az eredeti végére elviselhetetlen volt a feszültség, itt nem éri el azt a hatást, talán el sem akarja érni. Általában zenehasználattal történik, ami utólagos belenyúlásnak érződik. A zenehasználat ezeken a kivételeken túl, teljesen rendben van, hiteles és jó popszámok. Ami sajnos változatlanul benne maradt a magyar verzióban az a papolás, és a nagy erkölcsi megmondások, néhol szó szerint átemelve, bár hál’ Isten az erkölcsi példa, eredeti sebész monológjai nem kerültek át. Az alapszituációkat talán bátrabban át lehetett volna írni Goda Krisztina rendezőnek és Divinyi Réka forgatókönyvírónak.
A leglényegesebb változás az eredetihez képest a vége. Ott el lehetett gondolkodni azon, hogy vajon tényleg jó-e hogy lelepleződtek a titkok, megérte-e. Itt fel sem merül, majdnem mindenkinek jobb irányba fordul az élete, s egy elég erős kiállás az igazság, s az őszinteség mellett.
VÉGSZÓ
Mondhatnám, hogy egy feleslegesen elkészült film, de igazából mégse lehet ezt mondani teljes szívből. Mert egy érdekes koncepciót, egy jó üzenettel nagyobb rétegnek fog tudni eljuttatni. Az eredeti ismeretében nem kötelező darab, ám érdemes egy estét rászánni.
1 Hozzászólás