x
Close






Közelgő események

BREAKING Kritikák

KRITIKA: Az

"Gyere és vedd el! Lebegjünk együtt." - de vajon a film végére sikerül elérnünk ezt a lebegő állapotot az Azban?

KRITIKA: Az
  • Publishedszeptember 10, 2017

“Gyere és vedd el! Lebegjünk együtt.” – de vajon a film végére sikerül elérnünk ezt a lebegő állapotot az Azban?

A Stephen King legfélelmetesebb és legsikeresebb művéből készült az Az legújabb filmes adaptációról írunk most, melyben egy bohócba bújt alakváltó kísérti a gyerekeket és a felnőtteket. Kövezzetek meg érte, de azok közzé tartozom, akik nem olvasták a művet, ellenben a tévébe szánt filmmel, amit már a ’90-es években láttam. A gonosztevőt egy bohóc játssza, aki magát csak Pennywisenak hívja (magyar fordításban Krajcárosnak is hívják), aki harminc évente eljön, hogy az emberekből táplálkozzon – szó szerint kell ezt értenünk -, mert Pennywise erejét az áldozatuk elméjéből, félelméjéből, gyűlöletből és reménytelenségéből nyeri.

A történet helyszíne egy Derry nevű kisváros, ahol látszólag minden rendben van, tökéletes helyszín az életnek, de valami nincs rendben. A felszínen boldogságot látunk az emberek arcán, mindenki végzi dolgát, rendezettek az utcák, az emberek eljárnak dolgozni, a gyerekek az utcákon futkorásznak és még az idő is kellemes. Ugyanakkor a helyiek csak úgy tesznek, mint ha minden rendben lenne, a probléma gyökere bennük burjánzik, mialatt felemészti őket a gyűlölet, és ez az, amiből táplálkozik a város csatornáiban megbújó valami. Pennywise évezredek óta él itt Derryben, nem lehet megölni, nincs valódi neve, a város alatt meghúzódó csatornában bujkál, ahová áldozatait csábítja el.

Egy percre se hidd azt, hogy Pennywise bujkál, s nem mer előjönni a csatornából, mert ahol félelem és sötétség van, ott megtalál az Az. Stephen King, a mester, aki gonosztevőihez hasonlóan, csak abból táplálkozott, ami volt, vagyis abból, hogy az emberekben vegyes érzést keltenek a cirkuszi kellékek, a bohócok. Szerintem sokan vagyunk úgy, ha meglátunk egy kifestett, csicsásan felöltözött bohócot, akkor görcsbe rándul a szívünk, és akkor még gyerekekről nem is beszéltünk. King ezt használta ki és adott új értelmet a bohócnak. A bohócot ezúttal Bill Skarsgård játszotta, aki elmondása szerint hatalmas kihívást jelentett a szerep. Egyrészről 27 évet kellett várnunk arra, hogy Hollywood újra elővegye King művét, másrészről rajongói hájp sem segített a készítőkön, akik éppen ezért majdnem 7 éven keresztül dolgoztak a projekten. Andy Muschietti rendezőnek Tim Curry bohócát sem lett volna nehéz überelni, mert mindent rá lehetett aggatni, csak azt a jelzőt nem, hogy félelmetes. Sajnálatos módon most ugyanezt a hibát követték el, vagyis 2017-ben sem tudtak dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy egy kemény horror- vagy kalandfilmet készítsenek.

Bill Skarsgård bohóca nagyon jól mutat a filmben, igazán félelemkeltő megjelenést kapott a kopasz és vérrel kifestett arca, de az első jelenetét leszámítva a szerepe nem félelmetes, hanem inkább vicces, miközben nem is ő áll az Az középpontjában. Ez részben nem is lenne baj, mert akár még erősíthetné a horror faktorát is – minél kevesebbet látunk valamit, annál ijesztőbb -, de Georgi jelenetét leszámítva a Krajcáros csak háttérből szemléli a cselekményeket. A készítők mindösszesen egy jelenetben engedték Krajcárosnak, hogy rémisztő legyen, az összes többiben hazavágták a karaktert, és buta, valamint nevetséges számítógépes trükkökkel rajzolták meg a bohóc vonalait. Mennyire rémisztő az a rész, melyben egy bohóc CGI segítségével mászik ki egy szekrényből, vagy egy kisgyerek testéből mászik elő mindenféle trükkök és effektek során? Hát semennyire, amennyire jól működött a csatornás jelenetben Pennywise, annyira lett lehangoló és vicces a későbbiekre. Részben éppen emiatt távoztunk szomorúan vetítésről, mert az előzetesek és képek, de még a külföldi beszámolók alapján is egy vérfagyasztó horrorban bíztunk, ehhez képest kaptunk egy jó, de nem kiváló horrorfilmet. Ettől az Annabelle 2: A teremtés mérföldekkel ijesztőbb lett.

A film tulajdonképpen nem is az Azra fókuszál, hanem a kivetett hét kisgyerekre, akiket kivetett a közösség és gúny tárgyává tett. Heten megalapítják a Vesztesek klubját, ami az adaptáció szívét adja. A forgatókönyv kidolgozása alatt nagy figyelmet szenteltek a karakterek kidolgozására, a dialógusok megírására, nagyon jók a viccek, a színészek beleélik magukat, és lelkesen adják vissza karaktereiket, egyszerűen minden klappol a Vesztesek klubjában. Ez pedig nagy mértékben nem csak szerencsétlen Krajcárosra nyomta rá bélyegét, hanem a film minőségére is. A film csak vergődik műfajában, nem tudja belőni magának a horrort, mint zsánert, mert még a jobb jelenetekben is arra kell figyelnünk, hogy a gyerekszereplők mennyire hitelesen és szórakoztatóan adják elő szerepüket.

VÉGSZÓ

Andy Muschietti, a Mama rendezőjének második filmje az Az nem sikerült rosszra, sőt, az elvárásokhoz és a Setét toronyhoz mérten kiemelkedő Stephen King feldolgozás. A mozifilm díszletvilága gazdag, hűen adják vissza a ’90-es évek korát, figurái hatásosak, mármint Krajcárostól eltekintve. Bill Skarsgård hibátlanul adja elő szerepét, de szerepe akkor is jellegtelen. A kukucskálós jelenettől eltekintve inkább vicces, mintsem gonosz Pennywise.

Written By
Kévés Bence Mihály

Rajongásom a filmek után igazán a 2000-es évek elején kezdődött, ami 2016-tól tartalomgyártásban és kritikaírásban nyilvánul meg a Wide Screen oldalon.