Kijelenthetjük, hogy új korszakalkotó mesét mutattak be a mozikban!

Az Illumination Entertainment stúdió most egy olyat mutatott be, amivel még ilyen formában nem találkoztunk sehol. A stúdió neve ismert lehet, ugyanis ők álmodták meg anno a Gru-t is, ami a Minyonokkal együtt kicsik és nagyok szívét egyaránt meghódította évekkel ezelőtt. Azt hittük, hogy a minyonok plüss figuráin túl nem lesz élet, és már soha nem fognak új mesefilmet bemutatni, ami elvarázsolja a gyerkőcöket? Tévedtünk, mert nem csak a gyerekek szívét, de még a felnőttekét is megmelengeti A kis kedvencek titkos élete című mozi.

A film remek példája annak, hogy nem kell túlbonyolítani a történetet, hanem elég a hétköznapból meríteni egy kis ihletett, és máris adott egy zseniális forgatókönyv. Jó tudjuk, a szkript nem elegendő, ahhoz szükség van egy remek rendezőre (Yarrow Cheney, aki Gru és Gru 2-őt rendezte), és stábra is, akik értik a dolgukat, és mindent úgy raknak össze, hogy abba hibát ne vétsenek. Kezdjük is a főszereplők bemutatását! Mint említettük a cikk elején, a filmet az a stúdió készítette el, aki korábban Gru-kat is kreált, így bölcs dolog volt az ott sikert elért írókat felkérni, hogy dugják össze a fejüket, és készítsenek egy új mesét csupa hétköznapi dolgokkal. Cinco Paul és Ken Daurio írók ebből jelesre vizsgáztak. Fogták a házi állatokat, és köréjük szőttek egy sztorit, ami se nem drámai, se nem bugyuta, hanem hétköznapi. Ki nem szereti a házi kedvenceket emelje a fel a kezét? Az első előzetesek kapcsán számítani lehetett már rá, hogy ebből pofás kis mese fog kisülni. Egy állatokról szóló mesére szerintünk nincs az ember, aki ne ülne be a mozikba, és nézné meg a kalandjaikat.

Főhősünk Max, a magányos kutya, aki a mesében új társat kap, Duke személyében. A két kutya az első perctől nem szívlelik egymást, hatalmas harc veszi kezdetét, ki fogja jobban a gazdi szívébe ásni magát. Az ebből kialakult afférból később óriási baj kerekedik, addig csatároznak egymással, hogy teljesen eltévednek, és nem tudják, merre van a hazavezető út. Kalandok sorát élik át, miközben megbékélnek egymással, s barátság alakul ki közöttük. A történet első fénypontja az, mikor egy macska-bandával húznak újat, és hamar rájönnek, hogy jobb kutyafuttában iszkolni, mint felvenni a harcot. Utána a föld alá kényszerülnek, ahol egy még rémesebb fenevaddal kell szembenézniük: a rettegett házinyúllal, aki termete ellenére a főnök, és uralja az „alvilágot”. Egy közös van csak a két bandában, hogy mindegyik utálja az embert, és a luxussal járó pompát. (Mert sajnos őket kitették, elhagyták őket.) Az otthoni haveroknak feltűnik a két blöki elvesztése, tervet fontolgatnak, miként kerítsék őket elő, még mielőtt a gazda hazaér a munkából.

A film producere ki más is lehetne, mint Christopher Meledandri, aki megannyi rajzfilmhez adta már a nevét, és mindig sikerrel. Ő az az ember, aki megálmodta a Jégkorszak kálváriáját, a Gru-t és a Minyonokat, most pedig A kis kedvencek titkos életét is. A világ egyik legnagyobb mágusa, amire egyszer ő ráteszi a kezét, az arannyá változik. A Universal Studios tulajdonában lévő Illumination Entertainment kreatív vezető posztjával bízták meg az üzletembert, így a jövőben még több mókás kis mesét láthatunk a vásznon.

A mesefilm teljesen egyszerű, nincsenek benne túlzsúfolt effektek, csak egyszerűen megrajzolták a főszereplőket, és játszi könnyedséggel mozgatják a filmszalagon. Egyetlen hibát véltem felfedezni a mesében, és pedig pont azt, amit az előbbi mondatban ecseteltem. És ha ezt gyengeségnek könyveljük el, akkor mit lehet felsorolni pozitívumként? Sok filmnél találkozunk azzal a bakival, hogy a szinkron teljesen elrontja a filmet, és nem úgy adja vissza, mint eredeti nyelvén. Ebből a szempontból a poénfilmek hazánkban kivételt képeznek, mert a magyar nyelv egyik szépsége, hogy számtalan kifejezésünk van adott szituációkra. Ha mindezt összekötjük a kiemelkedő Speier Dávid szinkronszövegével, akkor egy az eredetinél sokkal jobban eladható szinkronhangot kapunk a filmhez. Most is, mint a Központi hírszerzésnél megmutatta, hogy mennyire ott van a legjobbak között, és maximálisan aknázza ki a magyar nyelv sokszínűségét. A mostani munkáján is azt érezzük, hogy jobb lett, mint az eredeti.

VÉGSZÓ

A mesét egyértelműen abban a kategóriába sorolhatjuk, amit nem fogunk a legmagasabb polcokra rakni, mert nem egyszer, hanem többször is meg fogjuk nézni. Annyira szerethetők a kis kedvencek benne és a poénok amiket elsütnek, hogy garantáltan neked is tetszeni fognak!