Míg a nagy kiadók és fejlesztők vagy rendületlenül igyekeznek bebizonyítani hogy a live service játékokban rejlik a jövő, vagy pedig képtelenek megtalálni a közös hangot a közönségükkel (sajnos a Suicide Squad mindkettőre nagyon igaz), buktát buktára halmozva bezárásokkal, leépítésekkel és még több live service játékkal fenyegetőznek, addig a cseh Warhorse csapata a háttérben nyugisan főzőcskézett. Az előző játékuk, a Kingdom Come: Deliverance nem indult éppen zökkenőmentesen – számtalan bug és teljesítménybeli problémák húzták le az élményt, és sajnos a kritikai fogadtatás sem volt túlzottan ragyogó. A játék azonban szájhagyomány útján és annak köszönhetően, hogy szinte mindig nagyon elérhető árban lehetett kapni egy-egy platformon (sokszor egy kávé árát sem ütötte meg) mégis megtalálta a közönségét az évek alatt. A Warhorse-nál pedig hallgattak a kritikákra, és a folytatásról csepegtetett információk alapján arra következtethettünk, hogy a második részre minden problémás elemet kijavítanak, és azt a játékot kapjuk meg ezúttal, amit tényleg megérdemlünk ebben a témában. Nos, nem kellett csalódnunk – a Kingdom Come Deliverance II az elmúlt évek egyik legjobb RPG-je, igazi régi vágású szerepjáték, és ripsz-ropsz felugrott az év játéka beszélgetések legtetejére.
A KCD 2 egy egészen egyszerű, mégis csábító alapfelvetéssel érkezik, csakúgy mint az elődje – mi lenne, ha úgy játszhatnál egy középkori játékkal, mint egy autós szimulátorral? Ezt szó szerint kell érteni: a fejlesztők behajítanak a középkori Csehország közepébe, ahol tulajdonképpen rád hagyják, hogyan élsz túl. Ebben nem változott a folytatás, szinte minden lépésünk alatt oda kell figyelni a környezetre, az állapotunkra, a ruhánk tisztaságára, még a Red Dead Redemption 2-t is felülmúló részletességgel és pontossággal. Ezek a mechanizmusok szinte pókhálóként terjednek ki a játék minden egyes szegletére. Ha nem mossuk át a ruháinkat, akkor az NPC-knek lesz egy-két szava ezzel kapcsolatban, sőt, bizalmatlanabbak, lenézőbbek lesznek velünk, ami cserébe majd megnehezíti az előrejutásunkat a küldetésekben. Ha nem mossuk le a vért az arcunkról egy csata után, vagy sokáig hanyagoljuk a fürdést, hasonló következményekkel kell számolnunk. A harcrendszert is finomították, és bár combozunk is agyba-főbe, de tényleg blokkolni kell a kardcsapásokat, valamint egyenként, szabadon hagyott testrészekre bevinni őket, ami megint csak realizmust kölcsönöz az élménynek. Éhezni kezdünk egy idő után, aludnunk kell (a saját ágyunkban természetesen), és még megannyi más, összetett és bonyolult mechanizmus, amiből az összeset képtelenség lenne felsorolni a cikkben, és amik valószínűleg az első órákban nagyon sokakat fog majd frusztrálni, kiváltképpen az újoncokat. A játék ugyanis egy Metroidra hajazó húzással szinte mindent megfoszt tőled a kezdetekben – a ruhákat, a megszerezett skilleket, fegyvereket, mindent. Tehát szinte egy babaként kezdesz hozzá, és az első 5-10 órát azzal fogod tölteni, hogy legalább alapszintre felhozd magad, legyen egy lovad és ne minden egyes sarkon azzal kezdjen szembenézned, hogy nem tudsz továbbhaladni a küldetéseddel.
Ezt leszámítva a játék azonban rendkívül odafigyelő az új játékosokkal, hiszen a fejlesztők tudják, hogy nagyon sokan csak most fognak felugrani a KCD-vonatra a nagy hype miatt (ami később bebizonyosodott, hiszen a játékból 1 millió példányt adtak el az első 24 órában). A történetet egy pár perces videóban megismerhetjük, de maga a játék is igyekszik, hogy minden fontos szereplővel kapcsolatban felhozzák a tudásunkat, mielőtt elkezdjük a fősztorit. Ha nincs rá időnk, hogy végigtoljuk az első epizódot (amit nagyon érdemes megtennünk és még mindig elérhető áron kapható), akkor belecsobbanhatunk az új rész sztorijába, ahol egy semmiből jött kovács fiát, Henry-t, és az ő kalandjait és viszontagságait követjük végig a középkori Csehország polgárháború által feldúlt idejében – találkozunk majd valós és fikciós karakterekkel, és ami külön örömünk kis hazánkban, hogy magyarokkal is számtalan alkalommal összefuthatunk. Ezen a területen figyelhető meg a legnagyobb fejlődés is talán – rengeteg odafigyelést kapott a sztori, az átvezetők, és rengeteg motion capture-rel felvett jelenetet kapunk.
De persze nem ez az egyetlen része a játéknak ami jobb lett, ahogy már fentebb is említettük. A szoftver ezúttal szinte hibátlan állapotban érkezik. Bugokkal nem nagyon lehet találkozni, az alkalmi karakter beakadást és texture pop-int nem idesorolva. PS5 Pro-n a játék tükörsimán, sokszor 70-80 fps-re felugorva futott, de nem VRR monitorokon is simán el fog majd szaladni teljesen lezárt 60 fps-sel. A mechanizmusokat finomították, hogy azért kicsit megengedőbbek legyenek, de mégis csak megmaradjon bennük az a szigorú, szimulátor jelleg, ami eddig is olyan sok embert beszívott a világába. Valamint ezúttal a sztori is és a játék is sokkal nagyobb vásznon zajlik. Hatalmas tájakat járhatunk be, ami már-már megérinti a fotórealizmus szintjét. Nagyszabású, mégis reális eseményekbe ütközünk, miközben a karakterünket építgetjük, türelmesen és nagy részletességgel.
Az utolsó mondatra nagy hangsúlyt kell tennünk, ez a játék ugyanis nem jön majd be mindenkinek maradéktalanul. Azon túl, hogy egy valódi, régimódi RPG-ről van szó, melyben szinte minden sarkon rejlik valami kaland, nagy odafigyeléssel kell építgetni és szemezgetni a skill pontjainkat, valamint minden egyes elejetett szó a beszélgetésekben következményekkel bír (amiből rengeteggel lesz majd dolgunk), a játék megkíván egy egyfajta türelmes hozzáállást, hogy igazán megmutathassa az erősségeit. Szimulátorról van szó – tehát ha van kedvünk egy ilyesfajta játékhoz, és megvan hozzá az időnk, amit rá tudunk türelmesen fordítani, akkor nagyon élvezni fogjuk a metodikus, lassú folyású stílusát, és visszafogott, realista harcrendszerét és világát. Ha viszont ez nem hangzik túlzottan csábítóan, akkor az ösztön valószínűleg nem hazudik, és jobban járunk, ha más game-t választunk.
VERDIKT
Aki viszont szerette az előző részt, az a második részben nem hogy nem fog csalódni, de egyszerűen oda meg vissza lesz érte. A Warhorse ezúttal kilépett az AA fejlesztők csapatából, és hozott egy hatalmas, valódi big budget AAA game-t, ami tényleg nyugodtan ráver rengeteg nagy stúdió dobására. Ha csak picit is felkeltette az értelődésed az, amit a cikkben olvastál, akkor nyugodtan próbálkozz meg vele, hiszen valóban különleges gyöngyszemről van szó a mai piacon.
Szólj hozzá!