Tavaly májusban visszatért a Jurassic-franchise a kisképernyőkre is a Káoszelmélet képében, mely hat évvel a Krétakori tábor eseményei után mesélte tovább a hat sokat próbált barát történetét. Az első évad közel kiváló értékeléseket kapott, s nem érdemtelenül: eszméletlenül jól állt neki a komorabb hangvétel, s ügyesen kezelte a dinók taposta új világrendet, miközben Dariuséknak régi és új traumákkal kellett szembenézniük. Egy igazán jó csontot dobott fel, viszont a második felvonás már kissé félreúszott, mintha a készítők bizonyos konkrét eseményekhez szerettek volna eljutni, csak az idővonal kedvéért inkább tettek egy kitérőt Afrikába. A harmadik évadra sajnos hatványozottan érződik ez a fajta időhúzás, s mikor végre belecsöppenünk a Világuralomba indul be csak igazán. Kérdés, akkor miért nem inkább erre építették az egészet már az elejétől?
Figyelem! A cikkben SPOILER olvasható.
Az új részekben Afrika után Olaszország felé vesszük az irányt, s Dariusék immár a repülőgép-szerencsétlenséget is kipipálhatják. Miután meghúzzák magukat Ben közel sem képzeletbeli barátnőjénél, súlyos dilemmával szembesülnek: segítsenek-e Brooklynnak, vagy hagyják, hogy a saját útját járja. A Hatos áruló tagjának megítélése rendesen szétzilálja a csapatot, miközben Észak-Olaszország városkáit nem mellesleg egy vörös szörny terrorizálja…Pletykák keringenek titkos dinóviadalokról, feketepiacról, s miközben Brooklynn egyre mélyebbre hatol a Bróker birodalmában, egy új fenyegetés bukkan fel tacskóméretű sáskák képében. Ismerős?
Eljött hát az, amire nagyon sokan vártak már a széria bejelentése óta…a sorozat összeért az élőszereplős világgal, belecsöppenünk a Világuralom eseményeibe. Rögtön az elején pártfogásába veszi az Ötöket Barry Sembène, ezzel újabb karaktert köszönthetünk a filmek világából, majd sorra érkeznek az információk, éppen hol tartunk a film történetében. A harmadik felvonástól egyfajta kulisszák mögötti érzésünk lehet, mivel konkrét eseményeket szemlélhetünk más-más szemszögből…csakhogy ettől azok nem lesznek gazdagabbak. És valahol itt bukik el saját vállalásának súlya alatt a széria, mely egyelőre szinte semmit nem teljesített ígéreteiből.
Egy ponton berobban az utált génmódosított sáskák kérdésköre, melyek leuralták a Világuralom játékidejét, de elég későn, s annyira félvárról, hogy csak azért nyugtázza a néző, mert ott kell lenniük az idővonal szerint. Jelenlétük válaszokat nem ad, cserébe céltalan easter eggek tanúi lehetünk velük, s míg ezek végülis hangulatosak, nem oldják fel a problémát. Santos, vagyis a Bróker immár két teljes évada tölti ki a képernyőidő legalább felét, ennek ellenére nem tudunk róla többet annál, mint amit a Világuralomban tett rövidke szereplése megengedett. A második évadban sokkal hangsúlyosabban uralta a képernyőt: a filmhez képest erős párbeszédekkel és vizuális jelenléttel is. Vörössel alkotott párosában is sokkal több volt, de legalább már tudjuk, mi történt, miután sietősen távozott a mozivásznakról. Ahhoz képest, hogy Brooklynn elvileg alámerül az alvilágba, ez a szál sem ad nagyon plusz információt, Dodgson szintén így jár, az egyetlen kivétel a közönség kedvence, vagyis a titokzatos raptoridomár, ám ő meg a sorozat saját adaléka. Szála továbbra is egyszerre horrorisztikus és meglepően érzelmes, a karakterek közül ráadásul ő az egyetlen, akiért lehet is izgulni. Szellem, Vörös (aki a magyar feliratban vicces módon a kevésbé fenyegető Piros lett valamiért), Panthera és Tigris több dinamikát mutatnak karakterként a végére mint a táborcsalád, akiktől egyáltalán nem ehhez szoktunk.
Dariusék az első öt rész erejéig ugyanis rendesen megrekednek. Brooklynn árulása után ez érthető, sőt az egyes karakterek lelki oldala, a feljövő régi és új traumák mind nagyon is eltaláltak, csakhogy részről-részre, újra és újra ugyanahhoz a kérdéshez lyukadnak ki: menjünk Brooklynn után vagy ne. A válasz pedig csak nem érik, közben pedig néhány karakter, mint például Sammy, ki is fordul addig ismert önmagából. Ben barátnője nem sokat segít ezen, de szerencsére legalább nem lépik meg vele az árulós fordulatot, a nagymamája pedig otthonosabbá varázsolja az olasz kitérőt. Sajnos miután elhatározásra jutnak sem javul a helyzet, ugyanis hiába jönnek sorba a Világuralom eseményei, ha ők nem veszik ki a részüket belőle. Valahol nosztalgikus belecsöppeni velük a Málta utcáin kibontakozó káoszba, az utolsó részek kétségkívül jobban összeállnak, de azért nem ilyen passzivitáshoz szoktunk tőlük. Igaz, a Krétakori táborban többnyire nem olyan eseményekben kellett helytállniuk, ahol nem lehetnek jelen. Ennek fényében viszont kérdéses, hogy a negyedik évadra mihez kezdhetnek velük. A völgyben történt események lényegi része ugyebár az, amit láttunk is a trilógia zárásában, ők pedig hát…nem voltak jelen egyiknél sem. Vajon mit tehetnek hozzá így mindehhez?
Az évad a dinók oldaláról továbbra sem okoz csalódást, sőt. Az Atrociraptorok viszik a prímet, de a Pyroraptor sem sokkal marad el, lassabb, feszültségnövelő bemutatása, s későbbi jelenléte is kellően odaszegez a cselekményre. Bütyök hiányát pedig új családtag pótolja, Puhi. Puhit nem lehet nem szeretni, de azért okoz pár időhúzós pillanatot ő is, s mintha körülötte néha elbutulnának a karakterek. A cukiság hatása, egye fene, köszöntünk a Jurassic-családban Puhi! Természetesen számos őslény cameózik még a filmből, egy fájó pont van talán ezzel kapcsolatban, méghozzá a piac élettelensége, mely nyilván a büdzsének tudható be. Egyébként az animációra vagy a látványra különösebben nem lehet panasz, zenei témák terén viszont most szintén elmaradt az eddigiektől az évad.
Az alkotók a Káoszelmélet bejelentésekor azt ígérték, hogy mélyebben megismerhetjük majd a dinók uralta világot, a Biosyn és más szereplők mesterkedéseit, valamint kitöltik a World-filmek utolsó, legnagyobbat ígérő felvonásának hiányosabb részeit. Az ilyesmire hivatott sorozatoknál azonban sok múlik azon, hogy mennyire sikerül mindezt organikusan véghezvinni, hogy ne sérüljön az ismert történet, de mégse kerülgessék folyton a lényeget. Mivel itt egy nagyon szűk mozgástér áll rendelkezésre, sajnos nem sikerül maradéktalanul. A rajongók örülhetnek, hogy például Owen említésre kerül és valahol a távolban száguldozik, de csak ezért talán nem érte meg beszorítani a karaktereket ebbe a történetbe. Lehetett volna egy világkörüli saját kalandjuk is, megannyi rejtéllyel és nyomozással, s még akkor is belevehették volna mindezt, ha jól ügyeskednek. Brooklynn mellékvágánya ezen a ponton inkább egy kihagyott ziccer, a készítőknek pedig sikerült saját magukat korlátok közé szorítani.
VERDIKT
A Jurassic World: Káoszelmélet új évada elhozza végre azt, amire sokan vártak, de nem igazán tud mit kezdeni skatulyába zárt szerepével. Bár továbbra is jól áll neki a borús hangvétel, s dinókban sincs hiány, sok téren alulmarad vállalását tekintve. Más téren azonban továbbra is szerethető, reméljük a negyedik évadba visszaveszik a fiatalok az irányítást.
Szólj hozzá!