Egy liba a világ ellen? Működik…. nagyon is!
Valljuk be: incselkedni, picit szemétkedni, másokat ugratni jó. Persze nem árt tisztában lenni azzal, ki érti a viccet és ki nem, továbbá hogy meddig lehet, vagy inkább érdemes elmenni. Az Untitled Goose Game készítői nem voltak ennyire szofisztikáltak, az ő játékuk a gátlástalan átverésről, hergelésről, provokációról szól. Ki lenne alkalmasabb a főszerepre, mint egy liba?
Az egész projekt egy poénnak indult a House House munkahelyi chatjén. Aztán egyik dolog a másikat követte és idén ősszel már realizálódott is a dolog. Egy játék amelyet egyszerre ihletett meg a Super Mario 64 és a Hitman széria. A képeket elnézve aligha hinnénk, hogy nem egy viccről van szó. Nos nem. Olyannyira, hogy a játék megjelenése utáni első két hétben 100.000 példányban került eladásra csak Nintendo Switchen, pedig egy napon hozták ki a The Legend of Zelda: Link’s Awakeninggel (ezen kívül még PC-re jött ki, az Epic Game Store-ban).
Adott tehát egy öntörvényű állat, őt fogjuk terelgetni. Tudunk futni, gágogni, a szárnyunkkal verdesni és nem utolsó sorban a csőrünkkel tárgyakat felvenni, vagy manipulálni (belegondolva a csípés még jó lett volna, sok esetben használtam volna). Egy tipikus kis angol falucskában járunk, ahová hősünk (nevezzük Galibának?) beszabadul. Öt különböző részen lesz dolgunk, ám később az egyes helyszínek közt akár átjárás is lehet majd. Elsőként egy kertészt boldogíthatunk, ahogy feldúljuk az igencsak hétköznapi életét a növényeinek lopkodásával. Aztán jön a kis utcácska boltokkal és unatkozó kisfiúval. Itt már több ember van és remekül kijátszhatjuk egymás ellen őket, ám igazán a következő szekcióban csúcsosodik ki mindez. Ebben két szomszéd viszonylagos nyugalomban él egymás mellett, míg meg nem keseríthetjük mindkettejük életét, rendesen egymásnak ugrasztva őket. A kocsmában már aztán bőven lesznek ingerek és tennivaló is – ez a legösszetettebb pálya, itt már minden tudásunkra szükség lesz.
Jó-jó, de mit kell csinálni? Incselkedni! Minden régióban van egy lista, hogy miket kell elérnünk, s néha ehhez több feladat is vezet. Az egyszerűbb dolgok közé tartoznak olyanok, hogy lopjunk el valamit, vagy jussunk be valahová, az összetettebbek pedig hogy érjük el valamilyen eseménynek a bekövetkeztét. Szándékosan nem írok példát, mert a játék legnagyobb hibája, hogy igen rövid, így bármilyen konkrét példa a teljes élmény egy komoly szeletét venné el. Márpedig ezzel a játékkal játszani kell, nincs mese, teljesen magával ragadja az embert. Szívem szerint egy ültő helyemben letoltam volna, ha nem szól közbe a Switch azzal, hogy lemerül az aksija. Pár (3-4) óránál hosszabb elfoglaltságra azonban ne számítsunk, hacsak nem vagyunk olyan őrültek, mint az egyik YouTuber, aki azzal foglalta el magát, hogy minden a játékban megtalálható tárgyat összegyűjtött egy helyre. Mikor megkérdezték hogy miért, csak annyit válaszolt, hogy: “csak!”.
Hát ilyen hatással van az emberekre az Untitled Goose Game. Hogy egy másik “őrültet“ (szigorúan jó értelemben) említsünk: valaki nem volt rest és punk rock stílusban zenei videót készített a játékhoz (spoileres mivolta miatt ehhez is csak linket adunk). Apropó, zene: az aláfestő dallamok egy komolyzenei zongoradarabot jelentenek, mely még ismerős is lehet azoknak, akik műveltebbek mint én, ugyanis Debussy Prelűdök című műveinek feldolgozását jelentik.
VERDIKT
Mit is lehetne mondani összegzésül? Az egész játék hihetetlenül bájos. Egyszerű grafikája (csak fillezett vektorok, textúrák nélkül) tökéletesen elegendő, a figurák, a sztereotípiák, de pont ettől működnek, az animációk pedig viccesek. Egyedül a játékidőt lehetne felróni neki, de tudni kell, hogy mindössze négy ausztrál barát fejlesztette. S hogy mi a tanulság? Hát hogy jó játékhoz igazából csak egy jó ötlet kell. Onnantól valószínűleg megtalálja már az utat a sikerhez (mert persze kellett hozzá, hogy a világ szaksajtója felkapja). Részünkről bármikor jöhet egy folytatás, DLC, akármi. Már most elvonási tüneteim vannak.
Szólj hozzá!