Wide Screen
Image default
Játékok

JÁTÉKTESZT: Two Point Hospital

Kórház a város szélén, avagy “szoba” doktor újra rendel.

“Ez tisztára ugyanaz, mint a Theme Hospital.” – valami ilyesmit motyoghattam, amikor először hallottam a játékról. Kicsit utánanézve kiderült hogy igazam van. Na de hogy ne ez legyen oldalunkon a legrövidebb teszt, valamint hogy azok is értsék, akik még a kilencvenes években nem játszottak, fejtsük ki ezt bővebben.

A Theme Hospital 1997-ben jelent meg és a legendás Bullfrog egyik remek játéka volt a sok (Populous, Syndicate, Dungeon Keeper) közül. Egy stratégiai, menedzsment játék, ahol egy kórház igazgatását kellett ellátnunk, mindenféle humoros keretek között. Nos, a Two Point Hospital ugyanerről szól, valamivel több mint húsz év távlatából. Ugyanakkor nem egy ócska másolattal állunk szemben, tekintve például hogy jó páran a mostani fejlesztők közül az eredetin is dolgoztak. Tekinthetünk tehát úgy a játékra, mint egy nem hivatalos remake-re, a jogok ugyanis valószínűleg az Electronic Artsnál maradhattak, így ha a nevet nem is, a jelleget felhasználhatták.

A nézet most is izometrikus (kivéve amikor kizoomolunk, hogy jobban áttekintsük a kórház alaprajzát), a stílus most is humoros. A figurák úgy festenek, mintha az Aardman animációs stúdió teremtményei (Chicken Run, Wallace & Gromit) szabadultak volna el. A lényeg pedig pont ugyanaz maradt: a komoly stílust rengeteg geggel oldották fel. Nem rákosokat és egyéb szörnyű betegséget fogunk gyógyítani, melyektől mindenki lehangolt lesz, hanem olyan képzeletbeli bajokat, amely láttán mosolyra húzódik a szánk.

Ott vannak például mindjárt az elején előkerülő villanykörte fejű emberek (angolul plusz szóviccként Lightheadednek hívják őket), vagy azok a pszichiátriai esetek, akik Freddie Mercury-nak képzelik magukat. Ez persze csak kettő a sok vicces eset közül és mondanom sem kell, hogy számtalan van még. Emellett persze minden más is a nevető izmainkat célozza be, az animációk, a hangok, sőt még a vicces rádió adások és a hangosbemondó is (“Elnézést kérünk a szemétért, amit Önök dobáltak el”).

Ha balul süt el például egy gyógyításunk, akkor a páciens meghal és esetenként szellemként vissza is tér a túlvilágról a többi beteg nagy ijedelmére. Az is mókás tud lenni, amikor valakinek már nagyon szüksége volna eljutnia a WC-re, de az még kicsit távolabb van, ezért furcsa, de igen gyors mozgásba kezd (ha pedig nem ér oda időben, csúnya dolgok történnek).

De hogy ne csak vaktában durrogtassuk el a játék ötleteit, nézzük az alapoktól. Mindig úgy kezdődik a buli, hogy nulláról kell felépítenünk a kórházat. Építkeznünk kell és személyzetet felvenni. Az építkezés megadott elemekből történik, elsőként az adott szoba határainak kihúzásával, majd annak berendezésével. Alaposan át kell gondolni, hogy mekkora helyre is lesz szükségünk, hiszen később csak akkor tudunk változtatni, ha a szomszédos részek még nem épültek be (akkor is sok átszervezés árán). Ezután az éppen állást kereső szakemberekből kell kiválasztani a számunkra legmegfelelőbbet (ahogy a valódi életben is, a tapasztalatért nagyobb zsozsó jár).

Először kell egy recepció és hozzá egy asszisztens. Aztán jön az első kivizsgáló, innen pedig úgy alakul a dolog, ahogy éppen a betegeknek szüksége van rá. Kell majd gyógyszertár, pszichiátria, stb. Van ahol több dolgot is tudnak gyógyítani (például az elfekvőben), de a legtöbb betegségnek spéci, saját szobája lesz. Az “Animal Magnetism”-et (mikor egy kisállat szorosan hozzánk simul) például úgy gyógyítják, hogy egy ágyúval lelövöldözik a páciensről a dögöket. Mint a példa is mutatja, vadabbnál-vadabb ötletek vannak, nem fogunk unatkozni, már ha a sok tennivaló közepén lesz egyáltalán időnk ezeket megfigyelni.

A dolgozók kiválasztása tehát javarészt ettől is függ, hogy milyen területre keresünk, orvost, nővért, asszisztenst, vagy karbantartót (ezen felül van a tapasztalat és bérigény). Ha esetleg nincs olyan épp, akire vágyunk, akkor sem kell pánikolni, tanítani is lehet a személyzetet, persze ez további pénzbe és sajnos időbe fog kerülni. Ha minden elérhető rendelőből van már, akkor sem dőlhetünk hátra, ugyanis ha valamelyik részleg nagyon látogatott, akkor hosszú sorok alakulnak ki és kénytelenek leszünk egy újabbat építeni. Szerencsére a meglévő szobákat le lehet másolni, tehát nem kell újra nulláról végigszenvedni a hosszadalmas folyamatot. 

Azonban menet közben így is rengeteg egyéb dolgunk lesz. Például bejön majd a kutatás-fejlesztési részleg, ahol újabb betegségeket és gyógymódjaikat fedezhetjük fel, amely újabb építendő részlegeket jelentenek, nem beszélve a hozzáértő személyzet felvételéről, vagy betanításáról. Ugyanakkor van egy rakás apróság, amiről szintén nekünk kell gondoskodnunk. A gépek elromlanak (nagy baj esetén ki is gyulladnak), a virágok elhervadnak, a budi eldugul, a szemét gyűlik. Hiába vannak karbantartóink, ezeket gyakran nekünk kell mikromendzselni.

A játék több kórház teljesítéséből áll (összesen 15 van az alap kampányban) és sajnos ezeknek mindig nulláról kell nekiállnunk. Ez a játék egyik nagy negatívuma, sajnos a második, harmadik menet után kissé már unalmas lesz a dolog. Ezt ellensúlyozandó kicsit mindig csavartak az alapszituáción a készítők, hogy ezt ellensúlyozzák. Van hogy csupa kezdővel kell indulnunk és menet közben képezni őket. Előfordul, hogy nagyon limitált a rendelkezésünkre álló keret. Van hogy egy elhagyatott épületet kapunk, ahol a szemétszedéssel indul a műsor, később pedig bejönnek olyan faktorok, hogy a fűtéssel illetve a nagy melegben pedig a légkondival is foglalkoznunk kell.

Az egyes pályák teljesítésekor, valamint az előre kitűzött célok elérésekor (pl. 1000 beteg meggyógyítása) kapunk a játék speciális valutájából, a Kudoshból. Ebből olyan tárgyakat, berendezéseket vehetünk, amelyek alapból nem elérhetőek és mondanom sem kell, hogy igen pozitív hatással lehetnek a későbbi boldogulásunkra.

A játék igazából nem új, a PC-s változat már másfél éve kinn van. A nagy kérdés így mindenképp az volt, hogy konzolokra hogy tudták átírni a játékot és miképpen sikerült egy bonyolult menedzserjátékot kontrolleres irányításra áthangolni. A válasz az, hogy remekül. A tutorial nagyon jól megmutatja és betanítja a dolgokat, a kezelés pedig barátságos, nem akartam egyszer sem falhoz csapni a DualShockot és egér után könyörögni.

Aki az eddig olvasottak alapján azonban könnyed szórakozásra számít, az csalódni fog. Félreértés ne essék, a játék nagyon vicces. Viszont a pályák megoldása nem kevés időnkbe fog kerülni, a teljes végigjátszás simán 30 óra felett van, akik pedig ki is akarják maxolni, ennek többszörösére számítsanak. Igazi időrablóval van tehát dolgunk, ami egyszerre jó és rossz hír is. Amellett ugyanis hogy tartalmas szórakozásnak nézünk elébe, sokszor már inkább azt fogjuk érezni, hogy nem is játszunk, hanem második műszakban dolgozunk a valódi mellett.

VÉGSZÓ

A Two Point Hospital remek példája, hogyan lehet egy régi címet leporolni és a kellő jogok nélkül is egy kellemes felújítást, izzadságszag mentesen hozni. A végeredmény azonban egy hardcore stratégia és sokan akik a vicces köntös miatt ugornak rá, elvérezhetnek valahol menet közben. Akik viszont remekül szórakoznak vele, örülhetnek, hiszen a PC-s változatból ismert Superbug Initiative és a Sandbox Mode várhatóan 2020. március végétől lesz elérhető a konzolokra is egy ingyenes frissítés részeként. Aztán ki tudja hogy folytatódik a dolog, volt ugye a Bullfrognak egy Theme Parkja is….

Még több a témában...

JÁTÉKTESZT: The Complex

Sinka Tamás

Nem kell aggódnunk a Final Fantasy VII Remake megjelenése miatt

Fonyódi Dávid

Érkezhet a Modern Warfare 2 Campaign Remastered

Fonyódi Dávid

Úgy tűnik, hogy Adblock kiegészítőt használsz, blokkolod a hirdetéseket.

Segítsd a munkánkat azzal, hogy engedélyezed a weboldalon megjelenő hirdetéseket.

Zárd be, ha nem szeretnél támogatni minket | Segítség? Kapcsolat

Kövess minket a Facebookon