Kedvenc sárkányunk végre visszatért és jobb formában van, mint korábban bármikor.
A Spyro gyűjtemény majdnem egy évvel a PS4-es és Xbox One-os megjelenést követően szeptember 3-án megérkezett Nintendo Switchre és PC-re is. A felhőtlenül ízléses cuki látvány mellé még egy nagyon szerethető és könnyed platformozós játékmenetet is kapunk a képében, így abszolút le leszünk kenyerezve. Sárkányocskánk beszarás, hogy egyszerre tud cuki, tökös és laza lenni, ráadásul mindegyik jól is áll neki. Apró szárnyaival könnyedén hasítja a levegőt, a harcok során pedig robogó öklelésénél csak a perzselő lehelete pusztítóbb. Az ellenséges támadások elkerüléséhez van a mozgásrepertoárjában még egy gyors balra vagy jobbra vetődés is, ami sokszor fog kihúzni minket a slamasztikából.
Az első rész cselekménye rendkívül egyszerűre sikerült, ugyanis egy televíziós interjút láthatunk, amin Artisan World békésen élő sárkányai nyilatkoznak a fél gnóm és fél ork Gnasty Gnorc-ról, hogy egy ostoba, gusztustalan tahó, aki egyáltalán nem jelent veszélyt senkire. Naná, hogy Gnasty Gnorc is nézi a közvetítést és jól el is borul az agya, így dermesztő mágiát zúdít a sárkányokra, akik azon nyomban megkristályosodnak. Kis sárkányunknak, Spyronak sikerül elkerülnie a váratlan támadást és felveszi a harcot a Gnorc katonákkal szemben, meg persze kiszabadítja társait is Sparx szitakötő segítségével.
Az egy évvel későbbi Spyro 2: Ripto’s Rage!-ben Spyro és Sparx éppen nyaralást terveznek Dragon Shoresba, azonban a portál Avalar világába juttatja őket, mivel a Faun Eloranak szüksége van sárkánykánk segítségére a warlock, Ripto elleni küzdelemben. A szintén egy évvel később érkezett harmadik részben, a Spyro: Year of the Dragonban főszereplőink pont a Sárkány évét ünneplik, mikor betoppan hozzájuk Bianca az orrszarvú bandájával, és galád módon elrabolja az új sárkánytojásokat.
A közel húsz éves klasszikusok feltámasztását az Activision megint csak mesteri módon intézte a Toys for Bob csapatával, de az is igaz, hogy az Insomniac Games egy remek alapanyagot rakott össze a ’90-es évek végén. A Spyro mindhárom részét az alapjaitól építették fel ismét, természetesen a kor igényeihez igazított vizuális megoldásokkal. Senki se várjon pixeles textúrákat vagy alacsony poligonszámú modelleket, esetleg kopottas látványt, darabos animációkat, baltával faragott tereptárgyakat, ugyanis az eredeti alkotásokhoz képest kicsattan a Spyro világa a részletektől. Mindhárom Spyro történet csak úgy pompázik a mesés atmoszférától, az állatok cukik, az ellenfelek idióták, de bármit is csinálunk, mosolytenger fogja borítani az arcunkat. A kopár terepeket fűszálak, virágok, szóval dúsabb aljnövényzet borítja, sőt a gyepen csapatva és lángokat eregetve felperzselhetjük még a növényzetet is. A különböző világoknak van egy közös jellemzője, ugyanis a pályatervezés átláthatóan zseniális, mindig találni rajtuk megoldásra váró feladatokat, vagy elérhetetlennek álcázott szakaszokat.
A Spyro eszenciája egyébként abban rejlik, hogy sikerült kortalan végeredményt produkálni. Egyszerre fognak a felnőttek nosztalgiázni a porontyokkal, miközben gyűjtögetik a kristályokat és titkos helyek után kutatnak, vagy az ügyességi feladatok megoldásán versengenek. Az újraalkotás pedig tökéletesen egyensúlyban van a klasszikus hangulattal és a modern megoldásokkal. A régi rajongók bőven találkozhatnak majd könnycsepp morzsolós szituációkkal, szép emlékeket idéző helyszínekkel, miközben a mai fiatalok sem fogják azt érezni, hogy mi ez az ezer éves förmedvény. A Toys for Bob tényleg mesterien és kiváló szakemberek módjára alkotta újra az eredeti Spyrokat. A Reignited Trilogy ráadásul bőséges tartalmat biztosít, korrekt kivitelezés és közel sem elszállt árazás mellett. Csak a három játék kipörgetése kemény napokat igényel és akkor még nem is beszéltünk a 100%-os kimaxolásról vagy az extra tartalmakról, mint a bevezetett acsik és a megnyitható extra koncepciórajzok megszerzése.
Lehet, hogy eddig csak magasztalóan beszéltem a Spyro Reignited Trilogy-ról, és ez mondjuk nem is véletlen, viszont ez közel sem jelenti azt, hogy a mesés sárkányka ne rendelkezne néhány felróható hibával vagy hiányossággal. A Nintendo verzió egyébként tökéletesen üzemel a hibrid vason, így bárhova magunkkal vihetjük a tripla kalandot, de a személyi számítógépes verzióra szavazóknak sem lehet okuk a panaszkodásra, elvégre hatalmas, 4K-t megközelítő felbontáson is megperzselhetjük a gonoszokat, viszont a nagyobb felbontások kapcsán már nem igazán rózsás a helyzet, ugyanis nagyon kevés variációs lehetőséget kapunk. Ellenben számos látványfokozó effekttel tolhatjuk feljebb a látványt (Motion Blur, Bloom, Anti-Aliasing, SSR, Ambient Occlusion stb.) és lejjebb a másodpercenként megjelenített képkocka számot. Grafikailag abszolút minőségileg és modernizáltan sikerült újraalkotni a három Spyro részt, ráadásul hibátlanul megmaradt a bája is, amiről a mérete is árulkodik, 40 gigabájtnál is több adatot pakol fel a számítógépünkre, de azt azért sose felejtsük, hogy 3 játékról van szó. Egyedül a töltőképernyők alatt döcögnek, rángatnak, akadnak az animációk, de ennél több gondunk sose legyen.
VÉGSZÓ
Ilyen az, ha komolyan vesznek egy felújítást. A Spyro játékok annyira jól sikerültek, hogy a közel 20 éves megoldásaik még napjainkban is működőképesek. Igaz a játékmenete talán a fiatalabb korosztályt szólítja meg, mindazonáltal annyira erős a nosztalgia faktora, hogy az idősebbek is rá fognak harapni. Egy fantasztikus ár/érték arányú csomag, ami bőséges játékidővel ajándékozza meg a tulajdonosát.
Szólj hozzá!