JÁTÉKTESZT: Sakura Wars

Randi a démonverő lányokkal a Sakura Warsban.

Randi a démonverő lányokkal a Sakura Warsban.

A Sakura Wars cím valószínűleg sokaknak nem mond semmit, pedig egy méltán híres franchise-ról van szó. Bár igazi kult-klasszikusként inkább csak Japánban tekintenek a sorozatra. Az Oji Hiroi által kreált első rész 1996-ban látott napvilágot a Sega gondozásában a cég akkori zászlóshajójára a Saturnra. Később persze kapott portot a Dreamcastre majd annak, és a Sega hardveres törekvéseinek bukását követően még a PlayStation 2-re is megjelent.

Az eredeti Sakura Wars története egy fiktív 1923-as Japánban játszódik a Taishō érában. A sztori szerint főhősünk Ichiro Ogami, a Birodalmi Haditengerészet egy tisztje új feladatként, a Tokióban székelő Imperial Combat Revue elnevezésű egység vezetője lesz. Ez a harci divízió a Tokió városát védi az egyre frekventáltabb démontámadások ellen, mindeközben színházi revütársulatként működnek álca gyanánt. Ichiro új feladatát tovább nehezíti, hogy az újonnan irányított alakulatában ő lesz az egyetlen férfi. A többiek mindannyian a szebbik nemet erősítik különleges képességeikkel és a gőzhajtású, Kobu osztályú mecháikkal.

A történet különleges ízét adta, hogy nemcsak a harcra fókuszált, hanem a karakterek magánélete, és annak alakulása is legalább akkorát nyomott a latba a játékmenetben. Az eredeti Sakura Wars egyfajta érdekes ötvözete volt a korabeli rpg-knek, a vizuális novelláknak és a Japánban igencsak közkedvelt randiszimulátoroknak. A cucc hatalmas siker lett a játékosok és a kritikusok között is, az egyik legmagasabb példányszámban eladott Saturn játék lett. Ennek hála rengeteg folytatást és spin-offot élt meg a sorozat. Közvetlen folytatást 1998-ban kapott, Sakura Wars: Thou Shalt Not Die címmel.

A mostani, 2019/2020-as alanyunk nem egy remake, inkább egy soft reboot. Tekinthetünk rá akár folytatásként is, mert több szálon is fűződik az eredeti sztorihoz, időben ugyanis kb. 10 évvel az eredeti cselekmény után járunk és az akkori események konkrét folyományát éljük meg az új kaland során. A történet ismerős lesz, csak a dolgok alakulása és a szereplők mások. Főhősünk ezúttal Seijuro Kamiyama, aki szintén tiszt a Japán Haditengerészetnél és ugyanúgy Tokióba küldik az Imperial Combat Revue vezetése miatt. Természetesen ahogy korábban, úgy a csapatot most is csak hölgyek alkotják egy férfi gépésszel kiegészülve. Az egyik lány ráadásul Seijuro gyerekkori barátja, Sakura Amamiya, így a bonyodalom garantált lesz a modern változatban is. Érdekes adalék, hogy a reboot női protagonistáját gyerekkorában az eredeti játék főhősnője mentette meg a biztos haláltól egy démontámadás során.

Ezzel a felütéssel kezdünk bele a játékba, Seijuro megérkezik a tokiói állomásra és elindul lejelentkezni a leendő állomáshelyén. Itt gyorsan meg is ismerkedik a csapatba tartozó minden anime klisét felvonultató taggal és az otthonukként szolgáló színházzal is. Mert ugye a fedősztori jelenleg is ugyanaz mint a korábbi játékban, amikor nem világra törő gonosz démonokkal küzdenek, akkor bizony színházban szórakoztatják a tokiói műkedvelőket. Vagyis csak szórakoztatnák, mert a csapat híján van a sikereknek, a felívelést pedig tőlünk várják. Ehhez pedig a játék végéig fogunk adni lelki támogatást, promóciós segítséget és persze harcolunk is keményen.

Ejtsünk néhány szót a játékmenetről. Az együtt töltött idő nagy részében párbeszédeket fogunk olvasgatni és azokra a szituációnak és vérmérsékletünknek megfelelően reagálni. Ezek az interakciók fogják elvinni a történetet és alakítják ki a társaink hozzánk való viszonyát, a teljes társulat moralitását. Egy adott szituációban ha megfelelően, vagy éppen nem reagálunk, attól a lányok kedvelni vagy megvetni fognak minket, ezzel igazán befolyásolva a majdani harci kedvüket is. A Sakura Wars egy jóval kisebb szeletében pedig a 90-es évek derekán megjelent eredetivel szemben nem taktikai rpg, hanem akció rpg formában fogunk megküzdeni a ránk öntött temérdek démonnal és robottal.

A harc sajnos egy faék egyszerűségével vetekszik. Meg van a manapság elfogadott gyengébb és erősebb támadás, dash és annak tökéletesen időzített, időlassítós változata, egy speciális támadás, ezek kombinációja és ennyi. Mindezt egy “csőben” kell abszolválni a végtelen számú ellenféllel szemben. A démonok kinézete mondhatni nem túl fantáziadús, hogy a robotokról ne is beszéljünk. Értem, hogy anno ennyit bírt a technika, de azért most lehetett volna virítani valami kreatívat. Azt kell mondjam ez kb. a PS2-től elvárt színvonal. Mentségünkre a mechák egészen jól néznek ki és öröm lesz őket használni abban a nem túl sok ütközetben. A karakterenként eltérő speciális támadások animációi pedig igazán adrenalinpumpálóan hatnak majd.

A játék 2019-ben már megjelent Japánban, azonban mostanra érett meg a lokalizáció a nyugati kiadásra. Valljuk meg őszintén megérte várni. Igen jól sikerült a szövegkönyv, le a kalappal a lokalizációt végzők előtt. Passzolnak és működnek a karakterek, a szövegek is befogadhatóan kerültek átültetésre angol nyelvre. Igazából ez a játék erőssége, a narratíva és a lányokkal való interakció, mely az anime, a grafikus novella és a randiszimulátor kedvelőket, azonnal, kilóra megveszi. Egyszerűen szórakoztató figyelni a válaszaink által kiváltott reakciókat és a játék ennél nem is kínál többet. Gondoljatok inkább úgy rá mint egy kibővített grafikus novellára ami harcot is tartalmaz és ne fordítva, ebben az esetben nem fog csalódás érni senkit.

A Sakura Warsban helyett kapott nem egy mini játék is. Az első befutó egy Koi Koi Wars nevű kártyajáték, melynek hosszasan elmagyarázzák a bonyolult szabályait, de ezzel nem untatnék most senkit. A későbbiekben egy harci szimulátor mód is előkerül, melyben újraküzdhetjük a már megnyert csatákat, ezzel különböző bónuszokat feloldva. A végigjátszás során gyűjthetünk úgynevezett bromideokat, melyek képek a franchise szereplőiről. A főtörténeti szálat mindig a térképen elszórt zöld felkiáltó jelekkel jelölt küldetések viszik tovább, de találunk néha kékeket is. Ezek a melléküldetések általában csak párbeszédeket fognak tartalmazni, de előfordul néhány “fetch quest” is. Ezekkel bizony még jócskán kitolhatjuk az amúgy sem rövid játékidőt.

Essen azonban néhány szó a grafikáról és a hangokról is. Ami nagyon fura és nem is teljesen értem, hogy hiányzik egy csomó képi beállítás, mint például a képernyő méretének testreszabása. Nem is biztos, hogy feltűnt volna ez a hiányosság, de a PlayStation menüből belépve bizony azonnal szemet fog szúrni a képernyő szélein terebélyesedő fekete csík. Ismét, nem egy nagy hiba, de a mai divatos vékony kávák mellett azért elég csúnyán mutat, hogy a játék nem tölti ki a kijelzőn neki szánt teret.

A képi megjelenítés ezt leszámítva sem a legjobb, inkább egy “elmegy” kategória, értem, hogy cell-shading, de azért ennél mehetett volna magasabbra is a léc. Az élsimítások nem mindig a legjobbak és egyszerűen furán néz ki a váltás a rajzolt anime átvezetők, a renderelt átvezetők és a játékbeli motor között. Egyszerűen nem értem mi szükség volt mindháromra? Ettől kicsit kaotikussá válik az összkép, elég lett volna teljesen a game engine-re bízni a feladatot, esetleg néhány rajzolt átvezetővel feldobni az egészet. A képfrissítés és a hangok rendben vannak, sőt a zenék egészen jól aláfestik az adott szituációkat és gyakran fogjuk magunkat azon kapni, hogy dúdoljuk őket.

VÉGSZÓ

A Sakura Wars összességében egy nagyon szórakoztató játék. Klassz és lebilincselő a történet. A gőz hajtotta, két világháború közti fiktív Japán, animébe illően, gyönyörűen lett megalkotva. A karakterek szerethetőek és motivációjuk is emberi, a kapcsolatrendszerük bármilyen brazil szappanoperát megszégyenítene. Tartalom is bőven van a játékban az alaphangon is 20+ órás játékidővel. Grafikailag nem igazán állja meg a helyét a generációban, inkább az “elmegy” szinten mozog. A hangok rendben vannak, a zenék illenek a megformált világba, gyakran színesítve ezzel a cselekményt. A nyugati lokalizációra megérte várni, igazán jól sikerült.

Azt azonban fontos leszögezni, hogy a játék nagyon japán. Akinek ez a kultúra vagy az animék nem igazán jönnek be az valószínűleg a Sakura Warst is sikítva fogja kivenni a gépből és a lehető leghamarabb teszi a használt piac egy darabjává. Félre ne értsetek, ezzel nem akarom senki kedvét elvenni a kipróbálástól, de akinek nem kenyere az ilyesmi, az ettől nem fogja jobban preferálni a stílust és annak sajátosságait. A cucc rendkívül időigényes és jóval többet fogunk olvasni, mint a mechákkal harcolni. Ennek ellenére, aki bírja a hasonló kaliberű cuccokat, az garantáltan jól fog szórakozni míg a történet végére ér.

Total
0
Shares

Leave a Reply

Previous Article
Avatar

Hatalmas összegből forognak James Cameron Avatar folytatásai, mint kiderült a költségvetésből

Next Article

Júliusban támad a Ubisoft E3-at helyettesítő showja

Related Posts