Végre megkaparinthattuk az utóbbi évek legjobb nyomozós játékát PS4-re, amely egészen remekül sikerült.
Vannak olyan sorozatok a játéktörténelemben, amelyek megkerülhetetlenek, ikonikusak és ha nem léteznének, egészen máshogy nézne ki az adott platform felhozatala. A Microsoft és az Xbox esetében ilyenek például a Halo, a Fable, a Forza és természetesen a Gears of War – amelynek a szeptemberben érkező legújabb része már csupán a Gears 5 névre fog hallgatni. A PlayStation is rengeteg ilyen címmel rendelkezik, elég az Uncharted-re a God of War-ra vagy a Gran Turismo-ra gondolni. Sokan kihagyják ezek közül a Yakuza-t, hiszen kis hazánkban az átlag felhasználó számára kevésbé ismert, ám annál minőségibb sorozat ez.
A teszt alanya a Judgment, amely egy Yakuza spin-off részként tekinthető, annak minden pozitív és negatív tulajdonságával karöltve. A játék 2018. december 13-án már megjelent a felkelő nap országában, ugyanis az az elsődleges piaca, azonban a Kyohei Hamura-t megszemélyesítő Pierre Taki letartóztatása miatt kivették a kereskedelmi forgalomból egy rövid ideig. Egészen jó értékeléseket kapott addig, ami nem véletlen. A Japán maximalizmus tetten érhető ott is, hogy a nemzetközivé tétel során eltávolították a kinézetét az alkotásból és helyettesítették a szinkronizációs részeit is a kapitánynak. Majd egy hónap múlva újra ki fogják adni a szigeten is, azonban annál sokkal hamarabb, már a cikk megjelenésének időpontjában érkezik is hazánk polcaira és a PlayStation Store áruházba. Ugyanis jelenleg csupán PlayStation 4. játékkonzolra lesz elérhető. Nem tudunk róla, hogy különösebb kiegészítést kapott volna a Pro készülék, viszont tetten érhető a stabilabb felbontás és a framerate az erősebb gépen.
Kamurocho. Tokyo játékbeli vörös-lámpás negyede. Mindenki megtalálja a saját maga szórakozását, akármilyenről is legyen szó. Velejéig korrupt, természetesen a maffia uralja és rengeteg törvénysértés történik itt. A megvesztegethető rendőr ugyan olyan eleme ennek a résznek, mint az egyszerű leszámolások. Azonban az utóbbi időkben több nyugtalanító gyilkosság is helyt kap a negyedben, amelyet már a rendőrség és a magánnyomozóink sem nézhetnek tétlenül. Borzalmas titkok rejlenek a háttérben, amelyet magunknak kell felkutatni és közben megharcolni a saját múltunkkal. Az embernek a szórakozás szó említése során valahogy nem kivájt szemű Yakuzák jutnak először eszébe. Tudják ezt a törvény emberei is, így próbáljak maguk felgöngyölíteni az ügyet. Nem igazán sok sikerrel. Valahogy az az érzés járja át az egészet, hogy itt minimum egy, inkább több lépéssel járnak a “gonoszok” a rendőrök előtt. Sosem érik őket igazán utol. Lehet, hogy az egészet az akarat hiánya teszi?
Főszereplőnk Takayuki Yagami ügyvédként kezdte pályafutását a Genda ügyvédi irodánál, azonban az egyik ügye utózöngéjeként olyan incidenst kellet megélnie, ami miatt úgy érezte, nem tudja tovább ezt az életformát követni és más megélhetési forrás után fog nézni. Az útja egészen addig vitte a karaktert, mígnem magánnyomozónak nem állt, és amelyben sokkal nagyobb sikereket tud felmutatni, mint azt ügyvédi pályafutása során tette. Társa, a hű Masaharu Kaito ex-yakuza harcos. Tak az agy és Kaito az izom az ő párosukban. Egészen jól működnek amíg nem kerülnek egy nagyobb incidens kellős közepébe… A történet kellően összetett és rengeteg csavart tartalmaz. Sokszor olyan fordulatokat tapasztal az ember, amelyek a mai játékokban már csak ritkán találhatóak meg. Tak megalkuvást nem tűrő tulajdonsága természetesen a történések közepébe csöppenti a kis magánnyomozói irodát. Sosem volt a család hierarchikus társadalmának tagja, viszont mivel elvesztette a szüleit, velük egy közegben nevelkedett fel. Ez remek alapot ad a nyomozáshoz, hiszen remekül ismeri a kapcsolatokat, a szálakat, személyeket. Mikor felkeltik a figyelmét a gyilkosságok nem tud ellenállni és beleveti magát az ügy felgöngyölésébe. Nem bírja elviselni a kegyetlenséget és a minden határt átlépő kapzsiságot. Motivációját tekintve eleinte számára is a legfontosabb a pénz, hiszen ez mozgatja az általa ismert világ kerekét. Később azonban, amint rájön mi is folyik a háttérben, hogy állandóan le akarja valaki vakarni az ügyről. Félreteszi ezeket az anyagi vonzalmakat és teljes mellszélességgel beleveti magát Kamurocho alvilágába.
A Dragon Engine a jelenlegi generáción is kellően jó teljesítményt nyújt. A játék helyenként eléggé impresszíven néz ki, azonban nem üti meg a God of War vagy az Uncharted 4 által állított “mércét” a platformon. Alapvetően a karakterek remekül el vannak készítve, azonban néhány igencsak hasonlít a másikra, ráadásul néha találkozhatunk rajtuk nem túlságosan kidolgozott részletekkel. Cserében PS4 Pro gépen beton stabilan fut, egészen elképesztően rövid töltés képernyőkkel fűszerezve, ami egy nyílt világú játéktól ritka. Tokyo él, mozog, lélegzik. Egy olyan környezetet sikerült létrehozni, amelyben a játékos nagyon könnyen beleéli magát és pár óra után már teljes mértében a saját részének érzi azt. Nyüzsgés-mozgás rengeteg ember és történés. Éttermek, bárok és klubok tömkelege. Talán így lehetne röviden leírni mi várja az embert Kamurocho-ban. Este a neon fények dobnak még tovább a hangulaton. Nyílt világ ez a javából, ami hamar befogadja a játékost és nem engedi el minimum olyan 30 órán keresztül. Ugyanis körülbelül ilyen hosszú végigjátszani a kampányt egy-két mellékküldetéssel. A tökéletesre vágyók sokkal többet is belerakhatnak, a kimaxolás olyan 75 órát is igénybe vehet akár. Egyáltalán nem rövid a sztori, azonban az elején egy picit lassúnak, vontatottnak hathat. Kell neki idő, mire bedurrantja a rakétákat és elkezd igazán pörögni az egész. Miután ez megtörténik alig lehet letenni a kontrollert, olyan gyorsan fognak haladni a dolgok körülöttünk. Nem is vesszük észre és csak fogynak a fejezetek az előrehaladásunk során, amiből szám szerint 12 található meg.
A Harcrendszer már ismerős lehet a Yakuza 0-ból, hiszen nagyon hasonló ahhoz. A játékos két fő stílus közül választhat. A Daru stílus inkább több ember, nagyobb csoportok ellen hatásos, míg a Tigris segítségével egyetlen célpontra lehet összpontosítani Tak összes “haragját”. Főszereplőnk harcművészetekben képzett, így nagyobb túlerőt is le tud teríteni, főleg mivel tudja használni a tereptárgyakat. Egyes dolgok lerombolhatóak, mások kézügybe kerülésével hatalmas károk okozhatóak az ellenfelekben. Rendkívül látványosak és hasznosak még az EX Action mozdulatok is, amellyel sok életet vehetünk el a ránk támadóktól, ráadásul tehetjük ezt igazán kíméletlen módokon is. Az irányítás egészen egyszerű, a karakteranimációk remekre sikeredtek. Változatos részekben tesznek ezek tanúbizonyságot, több üldözős jelenet van, ahol átrohanva a városon kergetünk egy embert – esetleg minket próbálnak elkapni hatalmas lendülettel. Nem kell igazán nagy területeket bejárnunk, így simán megtehetjük azokat akár rohanva is. Aki egy picit lustább és mivel megcsinált egy pár mellékküldetést, így anyagilag jobban el van eresztve, az nyugodtan használhatja a taxit is a futás helyett. Ez is gyorsan történik, szinte töltést nélkül. Egészen olcsó is ráadásul. Egy-két távolibb helyre, amelyek rajta sincsenek a térképen, csupán így juthatunk el. Kellemes változatosság volt, amikor gördeszkával kellett menekülni a kemény fiúk elől. Igen, Tak a deszkázó tudását is megcsillogtatja, már-már Tony Hawk-i magasságban pattant rá a négy kerekű szerkezetre.
Kapunk egy egészen pofás fejlődési rendszert is, amelynek olyan nagyon fontos szerepe nincs a játék során. Simán végig lehet játszani a történetet úgy, hogy nem nyúlunk hozzá ahhoz az almenühöz. Ugyanis, ha megnyomjuk az “options” gombot, akkor Tak előveszi a telefonját és rengeteg extra dologhoz férhetünk hozzá. Az inventory-tól elkezdve egészen a kisebb befektetéseink kezeléséig szinte bármit elérünk mobilról. Ennek fontos szerepe van, hiszen sokat keresnek minket videochat vagy üzenet formájában, de egyszerűen a drónunkat is erről tudjuk irányítani. Neki fontos szerepe lesz a kémkedésekben. Ahogyan az emberek követésének, a rejtőzködésnek, a kihallgatásnak és a nyomozásnak is. Helyenként egészen komoly rejtvényekbe futunk. Legalábbis a mai játékokhoz képest, fejtörő kutatásokat végezhetünk egy-egy tett színhelyén. Kisebb bizonyítékokat, részleteket kell meglátni, megtalálni. Ezek segítenek egy ügy megoldásban. Ha találunk ilyeneket, akkor felhozhatjuk őket akár emberek meggyőzése során vagy esetleg a tárgyalóterem kellő közepén rakathatjuk a kivetítőre azokat, hogy be tudjuk mutatni a bíró számára. Ezek a feladatok kellően változatossá teszik a sztorit, ráadásul nem érzi azt az ember, hogy túlságosan önismétlő lenne a játék. Pontosan annyiszor kapjuk őket, hogy még érdekes tudjon maradni egy nyomozás során a dolog.
Pár negatív dolgot is meg kell említeni vele kapcsolatban. A mellékküldetések során sok párbeszéd nincsen leszinkronizálva, ez már bőven nem a jelenlegi generációt idézi vissza. A grafikus motor a legtöbb helyen nagyon szépen teszi a dolgát, azonban pár helyen a játék szintén nem úgy néz ki, mint amit mostanában megszokhattunk. Nappal, amikor nagyobb távolság látszik már egészen régimódinak tetszik. Az utolsó “negatív” dolog, amit számba kell venni, az nem feltétlenül az alkotás hibája. Sok embernek már-már “túl” japán lehet a mű, hiszen alapvetően a felkelő nap országának piacára készült. Rengeteg újítást tartalmaz a Yakuza játékokon túl. Próbál egy más “dimenziót” alkotni a Tokyo-i piros-lámpás negyeden belül, mint az eddigi alkotások tették. Valahol azonban itt megy egy picit félre, ugyanis nem működik az egész olyan olajozottan mint tették azt az elődök. Hagyjuk azonban meg nekik, egy új kezdet mindig nehéz. Bonyolult az eddig bevált recepten változtatni és addig fűszerezni az egészet, amíg egy az előzőhöz hasonló, azonban mégis más végtermék születik.
VÉGSZÓ
Egy igazán minőségi alkotást kapunk a Yakuza sorozat alkotóitól, amely méltán képviseli a franchise minden elemét. Gondolunk itt akár a minijátékokra, akár a környezetre. Kellően hosszú és izgalmas a történet, amely néha ugyan belaposodik, azonban akkor egészen váratlan elemek teszik újra érdekessé azt. A harcrendszer egy kisebb megszokási idő után egészen szórakoztatóvá válik, az ember szinte várja, hogy egy-két pofont kiosszon. Aki nem játszott még a sorozat alkotásival, annak itt a lehetőség megismerni ezt a világot. Pár kisebb hibát eltekintve azt kell mondani, nagyon jóra sikerült Tak kalandja. Csupán egy mellékszál a nagy Yakuza franchise-on belül, vagy egy teljes új sorozat kezdete? Ezt majd az idő és az eladások eldöntik. Mi mindenesetre szorgalmazzuk a folytatás készítését, ugyanis régen láttunk ilyen izgalmas nyomozós játékot, főleg ennyire komoly témában.
Szólj hozzá!