A hétvégén ismét bevehették a Hungexpo csarnokait az animék szerelmesei: sőt, ezúttal nagyobb területen. Szokásunkhoz híven mi is kilátogattunk, otthagytuk a nyomunkat a Firkafalon, s igyekeztünk mindenhova benézni, noha a Derpy festést pont emiatt valahogyan sikerült elkerülnünk.
Na de végülis semmi probléma, Derpyből így is volt elég, szembejött velünk a horgolt, tömött, faragott, öntött, csillámos (Rumiékból még üditős! is), na meg ha jól rémlik, akkor a cosplay változata is, s valószínűleg még így sem láttuk az összeset. De biztosan remek Derpyk készültek az említett programon, s mindebből már ki is lehet találni, hogy a K-pop démonvadászok még mindig népszerű. S az elkövetkező húsz Conon is az lesz.
Mellettük Coda idelátogatásának hála a JoJo’s Bizarre Adventure volt még minden mennyiségben jelen, de egyébként továbbra is a sokszínűség az egész rendezvény egyik fő erőssége, már abban az értelemben, hogy az egyértelműen mainstream darabok mellett – amik az árusokat leuralják egy-kettő kivételével – a közönségben mindent is talál az ember. Az AMV-versenyen most is inkább ez a mentalitás köszönt vissza, az alkotók egyértelműen nem arra mentek, hogy népszerűségi versenyt tartsanak, mindenki választottjánál érződött, hogy kifejezetten ahhoz vagy azokhoz a darabokhoz szeretett volna nyúlni.


Külön ki kell emelni, hogy a D-csarnok megnyitása a rendezvénynek egy szellősebb hangulatot kölcsönzött, akár még csak egy éve is, például a dedikáló részleg sem volt ilyen jól hozzáférhető. Az árusoknál természetesen mindig küzdeni kell, de ez az élmény része, az ember kénytelenül rászokik, viszont még talán ezen is oldott, ha pár előző alkalomhoz hasonlítanám. A kajáldás részen továbbra is változatosak az opciók, és most már valószínűleg csodaszámba megy a melegszendvics, aminek alacsony ára vagy négy éve nem változik. Örülhetünk, hogy van ez a pénztárcabarát (nagydarab és finom) opció, ha nem is különlegesen ázsiai.
A tavaszi con legnagyobb dobása Coda koncertje volt, mind a dedikálás, mind a tematikus fotózás profin zajlott. Ő maga is láthatóan odáig volt a történésekért, reméljük, ez valóban így volt. Továbbra is ott van a rendezvény a nemzetközi nevek radarján, tavaly ilyenkor az első japán seiyūt köszönthettük (Ueda Kana). Természetesen nem csak a sztárok szórakoztatnak, hanem magunk is magunkat, a szerelmespárokra fókuszáló tematikus versenykvíz például láthatóan sokakkal megtette. De mi még ninjagós pörgettyűcsatát is vívtunk (a Ninjago-fanok most összehúzhatják szemüket a megfogalmazáson, de nagyjából annyit tudok, hogy Lloydé volt a nyerő darab a kezemben, ellenben a sorozatot nézze mindenki, aki még nem tette meg), ami kicsit nehezebb és sokkal szórakoztatóbb, mint elsőre látszik. S kézbe vehettem a friss Transformers: Első generáció vaskos gyűjteményes kötetének első részét is, s már megint előjött, hogy a kedvenc franchise-ommal többet találkozom a MondoConon, mint a többi rendezvényen. Ebből is látszik, hogy közel sem korlátozódik animékre a felhozatal.


Aki esetleg annyira nem járatos a conok világában, annak érdemes tudni, hogy MondoConból évente általában négy kerül megrendezésre, egy tavaszi, egy nyári, egy őszi és egy téli, utóbbi igaz, rövidebb szokott lenni. Ezért is különleges rendezvény, mert bár viszonylag gyakori, a lelkes tábora, s a különböző tematikák miatt érdemes legalább egyszer mind a négyre kilátogatni vagy épp akkor, amikor a kedvencünk fut épp. Legközelebb éljetek Ti is a lehetőséggel!











