A Sony már elég sokszor változtatott a kontrolleren a különféle PlayStation modellek megjelenésekor, de ezek többnyire inkább kisebb módosítások, vagy új feature-ök voltak. Mindjárt a PS1 kapcsán három irányítóval is találkozhattunk, ugyanis az eredeti változatot pár évvel követte a Dual Analog Controller (két analóg karral), ezt pedig villámgyorsan az első DualShock, amiben már rezgőmotor is volt. A PS2-es kontroller gyakorlatilag ez utóbbinak volt az egyértelmű utódja, de már nyomásérzékeny gombokkal.
A PS3-nál viszont történt egy lépés előre, egy pedig hátra. A gyárilag először mellékelt Sixaxis ugyanis tartalmazott már mozgásérzékelőt, de a rumble funkció kikerült belőle. Mint kiderült, jogi kényszere volt a lépésnek, mivel az Immersion perre ment a Sonyval a kérdéses funkció kapcsán, így a japánok jobbnak látták nem erőltetni a dolgot a launchra. Később aztán megjelenhetett a DualShock 3, ami mindazt tudta mint a Sixaxis, de már rezgő motorral.
PS4-en már nem volt ilyen meglepetés, a DualShock 4 kezdetektől fogva elérhető volt, a nagy újítás pedig egyrészt a touchpad megjelenése volt, másrészt hogy felkerült a kontroller elejére egy színes fény, amelyet egyrészt a PSVR használ, másrészt a többjátékos játékoknál jó látványelem (melyik szín kit jelöl). Egy dolog viszont nem változott: a gombkiosztás. Maximum a trigger gombok (L2, R2) formája, nagysága, a ravaszok nyomhatósági szöge alakult más irányba, de gyakorlatilag ha ma kézbe fogjuk bármelyik PlayStation kontrollert, ugyanazt a feelinget kapjuk a gombok elosztása terén.
Ezt az egészet forgatja fel a DualShock 4 Back Button Attachment, melyet idén év elején (kissé fura döntéssel az aktuális generáció végén) jelentetett meg a Sony. Az inspiráció alighanem a különféle Pro kontrollerek elterjedése lehetett, amivel az e-sportolók éltek idáig elsősorban és programozható plusz gombjaik kapcsán új lehetőségeket kaptak a játékokban.
Nos a most tárgyalt kiegészítő talán nem nekik szól elsősorban, de egy olcsó alternatívát jelent mindazoknak, akik szeretnének plusz lehetőségeket, de nem a méregdrága Pro kontrollerek vásárlása révén. A Back Button Attachment ugyanis jóval szerényebb, nagyjából 10000 Ft körüli áron elérhető, míg a komolyabb professzionális változatok ennek sokszorosát kóstálják.
Az első élmény, amikor először kézbe fogjuk a dobozt, hogy milyen pici és könnyű a termék. Nincs ez másképp, a kicsomagolás után sem – egy kompakt, apró de minőségi anyagokból összeállított darabot kapunk. A felszerelése nem bonyolult, de azért kell egy elég határozott (és megfelelő irányú nyomás) – a kütyü az irányító aljára csatlakozik.
Mikor először kézbe fogjuk a felpimpelt DualShock 4-et még mindig az lesz az első ismérv, hogy mennyire könnyű az egész. Az újonnan érkezett extra gombok viszont – melyek így az új felállásban az irányító hátoldalán helyezkednek el – kicsit furák lehetnek elsőre, mindenképp szokni kell a jelenlétüket (esetleg átszokni más kontroller fogási metódusokra). Sokan szeretnek rámarkolni ugyanis az irányítóra, s akik így szoktak tenni, azoknak mindenképp ügyelni kell, hogy véletlenül ne nyomják meg a programozható gombokat játék közben.
Merthogy a dolog értelme egyébként ez: ezekre az új gombokra a kontroller eredetileg is elérhető gombjait állíthatjuk be, ezáltal kényelmesebb, vagy egész egyszerűen csak más kombinációkat lehetővé téve. Maga a programozás sem ördöngösség, ebben egy picike OLED képernyő lesz a segítségünkre, ami a cucc közepén helyezkedik el és egyben gomb is. Egyszer megnyomva aktiváljuk a kijelzőt, és dupla kattokkal válthatunk az összesen három beállított profil között. Ezeket persze szabadon átállíthatjuk a gomb hosszabb nyomásával – melyet követően a két programozható gombot nyomogatva lépegethetünk az elérhető beállításokon, majd a kijelzőt megnyomva foganatosíthatjuk azt.
Oké, de mégis milyen játékhoz érdemes használni? Nos, mint azt a bevezetőben is említettem, leginkább a multiplayer szerelmesei fogják leginkább értékelni a kiegészítőt, de tulajdonképp bármilyen FPS, vagy akció-kaland játékhoz jól jöhet. Ezek közös sajátossága ugyanis, hogy aktívan használják mindkét analóg kart (az egyiket mozgásra, a másikat a kamera forgatására) és ilyenkor “luxust” jelent kinyúlni az ujjunkkal az action buttonok (X, négyzet, háromszög, kör) irányába. Ha például a gyakran használt ugrás, fegyverváltás, vagy egyéb funkciókat a hátsó gombokra rakjuk, akkor le sem kell vennünk a hüvelykujjunkat az analóg karokról és ezáltal más fogást is kialakíthatunk a kontrolleren, hiszen nem felülről, hanem alulról kell nyomást helyeznünk az irányítóra, ha gombot akarunk lenyomni.
Egy másik lehetséges variáció lehet az L3 és R3, vagyis az analóg karokon elhelyezkedő gombok beállítása, ezek lenyomása ugyanis sokszor lehet problémás. Rengeteg játékban például a futás van ide konfigurálva, amit elég kényelmetlen nyomva tartani, ha közben a különféle irányait is használjuk az analóg karnak. De érdemes elgondolkodni a dpad bal és jobb irányának a beprogramozásán is hasonló okokból, mint az action buttonok esetében (nem kell oldalra kinyúlni) – egy menüben, vagy könyvben jobbra-balra lapozgatáshoz ideális is az új hátsó gombok elhelyezkedése.
Akárhogy is döntünk, elsősorban a komplex irányítású játékok esetében lesz hasznos a Back Button Attachment, az olyan egyszerűbb címek, amelyek csak 2-3 gombot használnak valószínűleg nem igénylik azt hogy ezeket az új elhelyezkedésű buttonokat bevessük. Habár mondjuk egy flippernél sokat adhat a feelinghez, vagy egy interaktív mozinál, ahol csak néha kell egy-két gombot használni és egyébként maximum az analóg karokat használjuk.
A kulcs úgyis mindenkinél az lesz, hogy mennyire tud összeszokni a kütyüvel. Aki csak most ismerkedik a konzolok világával, lehet jobban fogja értékelni, hisz ők még csak most ismerkednek eleve a kontrolleres irányítással. A régi motorosok (pláne akik a PlayStation jó huszonöt éves fennállása óta nyomják) lehet kissé nehezebben vetkőzik majd le a berögzült mozdulatokat, de nekik sem lehetetlen küldetés.
Részünkről egészen jól sikerült megbarátkozni vele. Valószínűsítem, hogy az lesz a megoldás, hogy mivel két kontrollerem is van, az egyiken állandó vendég lesz egy ilyen kütyü és az alapján fogom eldönteni, használom-e, hogy éppen milyen jellegű játékkal játszom.
VERDIKT
A Back Button Attachment nagy előnye, hogy kicsi, könnyű, ergonomikusan jól illeszkedik a DualShock 4 már megszokott formavilágába. A relatíve olcsó ár, a könnyű szerelhetőség és beállíthatóság okán jó alternatívája lehet egy komolyabb, programozható kontrollernek. A másik oldalról viszont szokni kell az új leosztást, az eddigi felállást már megszokott játékosoknak néha útban lehetnek az új gombok, keresni kell az új kontroller fogási metódusokat. Hátrány lehet, hogy nem minden gombot lehet programozni (a Share és a Touchpad kimaradt), valamint hogy ha fel van szerelve a kiegészítő, akkor a bölcsős alapú töltőket elfelejthetjük (pont oda csatlakozik ugyanis ez is).
Aki sokat multizik, vagy játszik FPS és/vagy akció-kaland játékokat, vagy csak szimplán vágyik valami újdonságra, annak remek lehetőség a kiegészítő. Kíváncsian várjuk, hogy a Back Button Attachment mennyire váltja be a Sony számításait és hogy a közelgő PS5-höz irányítóhoz is kapunk-e majd hasonlót. Az bizonyos, hogy a DualSense-hez valószínűleg nem lesz használható, hiszen mint ahogy azt megismertük, annak másabb lesz a formája és pont ezen a fronton (ahol a csatlakozás van) a kiosztása. Viszont ha sikeresen sül el a mostani kísérlet, akkor talán nincs akadálya egy 2.0-s upgrade-nek.
Szólj hozzá!