Leigh Whannell (A láthatalan ember, Fűrész, Insidious) rendezőtől a Farkasember egy család történetét meséli el, akik egy eldugott farmon kerülnek szembe egy soha nem látott fenevaddal. Ahogy az éjszaka halad előre, az apa lassan valami felismerhetetlenné szörnnyé változik át. A film középpontjában Blake (Christopher Abbott), Charlotte (Julia Garner) és kislányuk, Ginger (Matilda Firth) áll. Bár egy horrorfilmként harangozták be a feldolgozást, amelyben családi dráma is helyet kap, a két elem közötti egyensúly teljesen felborul, és a néző érzelmi bevonódása szinte lehetetlenné válik.
A Farkasember egyik kiemelkedő eleme a hangzásvilág. A film zenéje a produkció ritka pozitívumai közé tartozik, amely már az első akkordokkal sűrű, sötét atmoszférát teremt. A basszus hangok és a finoman disszonáns melódiák jól tükrözik a főszereplő belső küzdelmeit, még akkor is, ha a forgatókönyv nem ad elég mélységet a karaktereknek. A hanghatások erre még inkább ráerősítenek: a farkas üvöltései, az átalakulás hangjai és visszhangok az erdőben mind jól rezonálnak a nézővel az akció- és horrorjelenetek során. Az alkotók kreatív módon használják a csendet is, amely feszültséget teremt és fokozza a jelenetek intenzitását. Ez részben kompenzálja a színészi játék érzelmi hiányosságait.
Julia Garner és Matilda Firth mindent beleadnak, hogy életet leheljenek karaktereikbe, de a sekélyes forgatókönyv aláássa erőfeszítéseiket. A mozifilm nem tudja megfelelően kibontani a főszereplő belső konfliktusát, amely az emberi és állati természet közötti küzdelemről szólna. Christopher Abbott alakítása ugyan képes némi félelmet kelteni átalakulás során, de karakterének érzelmi mélysége nem kap elég hangsúlyt. Őszintén szólva, a film végére már inkább nevetségesnek tűnik a farkas, mint félelmetesnek a csapnivaló narratívának köszönhetően.
A sok rossz mellett beszéljünk valami pozitívumról is. A film maszkmesterei remek munkát végeztek, teljesen új külsőt kapott a farkas, ahogy eddig még nem láttuk filmvásznon. A cél az volt, hogy félelmet keltsen a nézőben, amikor az apa teljesen átváltozik. Sajnos azonban ez a gondos munka elvész a film rendkívül rossz megvilágítása miatt. A túlzott sötétség és a fények hiánya vizuálisan szinte élvezhetetlenné teszi a filmet, és hiába végeztek nagyszerű munkát a művészek, alig látni belőle valamit.
Leigh Whannell, aki korábban A láthatatlan ember című filmjével nagyot alkotott, ezúttal nem tudja megismételni azt a feszült, minimalista atmoszférát, amelyet korábbi munkájában olyan hatásosan teremtett meg. A Farkasember túlságosan a látványos akciójelenetekre és a gyenge drámai pillanatokra támaszkodik, a végeredmény pedig az lett, hogy kaptunk egy üres, unalmas és bosszantóan rosszul vezetett filmet. Mert ahelyett, hogy a csendes, apró részletekre és a feszültségépítésre összpontosítana, Whannell túl sokat bíz a vizuális elemekre, amelyek nem adják vissza a horror igazi lényegét.
A narratív szerkezet sem segít a filmen. Az átalakulási folyamatnak fokozatosan kellene kibontakoznia az éj leple alatt, hogy a néző érzelmileg kapcsolódhasson a karakterhez. Ehelyett a film hirtelen ugrásokkal vált az érzelmes és az akciójelenetek között, amelyek így szétesnek, és egyik sem éri el a kívánt hatást.
A farkas karaktere, amely a film egyik legnagyobb ígérete volt, szintén nem tudja beteljesíteni a várakozásokat. Nem többet, egyszerűen csak meg kellett volna mutatni a félelmetes és vérszomjas szörnyet, de helyette kaptunk egy mesterségesnek és békésnek tűnő farkast, akitől még egy kislány sem retten meg. Whannell rendezése nem képes átadni a farkasember kettősségét, amely a karakter mitológiájának központi eleme.
VERDIKT
Nagy várakozások előzték meg a film bemutatóját. A Farkasember a klasszikus univerzális szörnyek modernizálását ígérte. Joggal vártuk ezt, mert Leigh Whannell korábbi sikerei megalapozták ezt, ellenben a film nem tudja beteljesíteni ezeket az elvárásokat, és egy felejthető, lélektelen produkcióvá válik. Bár a hanghatások és a gyakorlati effektek néhol kiemelkedőek, a gyenge forgatókönyv és a rossz rendezői döntések miatt nem tud kitűnni a horrorfilmek sorából. A nézőknek, akik egy emlékezetes és mély történetet vártak, csak csalódottság jut. A farkas legendája sajnos nem találta meg az új generációját ebben a filmben.
Szólj hozzá!