F1 – Kritika

Joseph Kosinski új filmje, az F1 nem váltja meg a világot, de egy biztos: ennél stílusosabban és szenvedélyesebben ritkán száguldottak végig a vásznon versenyautók.

Kévés Bence Mihály
Olvasási idő: 6 perc
Forrás: Warner Bros.

A film egyik késői jelenetében Ruben Cervantes (Javier Bardem), az F1-es csapatfőnök és egykori pilóta, csendes pillanatban beszélget régi barátjával és riválisával, Sonny Hayesszel (Brad Pitt). Egy majdnem tragikus baleset után Ruben csak annyit mond: „Miért nem választottuk inkább a teniszt?” Ebben a mondatban ott van minden kétség és önvád, amit azok éreznek, akik egész életüket egy olyan sportnak szentelték, ami az esetek többségében őrültségnek tűnik. A kérdés, hogy miért is vonz ennyi embert ez az életveszélyes szenvedély, végig ott lebeg a film fölött – leginkább a pilóták fölött.

F1 - A film
Forrás: Warner Bros.

Az autóversenyzésről szóló filmek hosszú történelmében mindig is dominált az a narratíva, hogy a versenyzés férfias ösztönök bemutatása: adrenalinfüggők, önpusztító hajlamú megszállottak, vagy dicsőségre éhes harcosok küzdenek a pályán – és saját démonjaikkal. Az F1 sem rugaszkodik el messzire ettől a hagyománytól. Pitt karaktere, az idősödő visszatérő, és Damson Idris, a feltörekvő fiatal pilóta nemcsak egymással, de saját múltjukkal és jövőjükkel is versenyt futnak. Ami mégis különlegessé teszi Kosinski alkotását, az az, ahogyan a rendező odavan a versenyzés precizitásáért és esztétikumáért. Ő nemcsak a sebességért rajong, hanem a tökéletes kör szépségéért – és ez érződik minden képkockán. Ráadásul nem stúdióban, zöld háttér előtt dolgoztak, hanem valódi versenypályákon, valódi futamok idején forgattak, valódi Forma–1-es pilótákkal. A néző ott ül a boxutcában, a rajtrácson, a célegyenesben – és ez egészen elképesztő élményt ad. Ugyanakkor ez a realizmus nem mentes a hollywoodi túlzásoktól. Rajongóként nézve sokszor inkább nevetségesnek tűnik, amit a pályán – és azon kívül – a film el akar hitetni velünk.

A történet nem próbálja feltalálni a kereket. Számos ismerős elemet vonultat fel korábbi autóversenyes filmekből – a Grand Prix szappanoperás drámájától kezdve a Mint a villám ambícióján át egészen Az aszfalt királyai üzleti csatározásaiig. Ruben Cervantes kétségbeesetten próbál életet lehelni csapatába, az Apex Grand Prix-be, amely még egyetlen versenyt sem nyert. Ennek érdekében visszahívja a száguldó cirkuszba a már visszavonult Sonny Hayest, aki egy fiatalkori baleset miatt sosem teljesítette be tehetségét. Sonny visszatérése nemcsak egy második esély a dicsőségre, hanem Ruben titkos reménye arra, hogy felébreszti a csapat fiatal tehetségét, a hírnévre éhes Joshua Pearce-t (Damson Idris). A két férfi rivalizálása hamarosan kiéleződik, miközben Sonny újra rátalál arra a pályára, ami egykor elúszott – és közben szemet vet a csapat határozott technikai igazgatójára, Kate-re (Kerry Condon). A történet klasszikus szerkezetet követ, olyasmit, amit a ’90-es évek közönségfilmjei is előszeretettel alkalmaztak.

A film legnagyobb problémája az, hogy ez a rivalizálás másodszor már nem működik. A kerék a kerék elleni küzdelem első alkalommal még izgalmas, de mikor újra és újra ugyanazt látjuk, a dráma unalmassá válik. A film második felében már kiszámítható, és minden lendület ellenére kissé súlytalan lesz az érzelmi konfliktus.

F1 - A film
Forrás: Warner Bros.

Kosinski mindenesetre nem spórol a látványon. A film teljes IMAX képarányban (1.90:1) készült, és Hans Zimmer zenéje – immár a negyedik versenyzős filmjéhez – végig adrenalint pumpál a jelenetekbe. A soundtrack tele van fülbemászó slágerekkel. A versenyjelenetek technikai megvalósítása valóban lenyűgöző – a kamerák olyan pozíciókból mutatják az autókat, ahonnan még sosem láttuk őket. De az igazság az, hogy mindezt már láttuk. A nézők az utóbbi években annyira el lettek kényeztetve a filmek technikai bravúrjaival, hogy ez a pazar fényképezés ma már nem hat újdonságként – sőt, néhol kicsit önismétlőnek, sterilnek érződik. Másik negatívum a hangkeverés, a Top Gun: Maverick után csalódás, hogy ez a film nem adja vissza az autók fülsüketítő hangját, a kerekek nyikorgását, miközben kipörögnek az aszfalton.

F1 - A film
Forrás: Warner Bros.

A film nemcsak gépekről szól, hanem emberekről is – és Kosinski szerencsére ért ahhoz, hogyan adja át a kormányt jó színészeknek. Kerry Condon karakterében megvan a versenyszellem, Javier Bardem még a legközhelyesebb mondatoknak is mélységet ad, Damson Idris pedig emberközelivé teszi a „feltörekvő sztárt”. Brad Pitt Sonny Hayes-e pedig egyszerre kiégett veterán és újra fellángoló álmodozó. Már nem biztos benne, hogy megvan benne a tűz, de mégis elindul újra, mert a verseny maga a cél. Nem azért, hogy legyőzze a világot, hanem hogy lássa, mi van a következő kanyar mögött.

És végső soron ez az, amit az F1 is keres. Nem akar forradalmat csinálni, csak visszahozni valamit abból a mozis varázsból, amit a klasszikus sportfilmek adtak. Lehet, hogy nem mindig találja el a legjobb ívet, de a sebesség, a látvány és a szenvedély ott van minden jelenetében. Egy film, amit a versenyzés szeretete éltet – és ez az, ami még így, a túlzó drámák és kiszámítható fordulatok ellenére is szerethetővé teszi.

Wide Screen Logo

Cikk megosztás
×