Sikoly kritika

Sokan felkapták a fejüket, amikor két éve felröppentek az első hírek a franchise ötödik felvonásáról. Nagyon szomorú, hogy Hollywood nem tud újat kitalálni, mindig a nagy klasszikusokról akarnak még egy bőrt lehúzni. Nem voltak alaptalanok az aggályok az új résszel kapcsolatban, de picit azért bíztunk benne, hogy ezúttal valami jó sül ki az egészből. Elég csak arra gondolni, hogy milyen jól indult a Halloween franchise 2018-ban (sajnos ez nem mondható el a folytatásról), szóval személy szerint én bizalmat szavaztam a csapatnak. Még jobban vártuk az új részt, amikor bejelentették, hogy a Radio Silence veszi kézbe a dolgot Az aki bújt című film két tehetséges rendezőjével, majd jött a bombahír, visszatér az eredeti filmsorozat három főszereplője, ugyanakkor nem titkolták egy percig sem, hogy a stafétabotot szépen átadják az új generációnak, a fiataloknak.

Tíz évvel az utolsó rész után visszatérünk Woodsboro nevű kisvárosában, ahol minden egy telefonhívással kezdődik, egy csinos fiatal lánnyal, aki egyedül marad otthon, megcsörren a telefon egy ismeretlen számmal a kijelzőn, a vonal túloldalán pedig egy ismeretlen hang szól bele a telefonba. Előbb társalgásba bonyolódik a lánnyal, de néhány másodperccel később már véresen komoly dolgokról beszélgetnek, egy játékot kezdenek játszani, ami életről-halálról dönt. A végén pedig egy Ghostface álarcos, halloweeni jelmezben megjelenik a gyilkos, aki tőrrel a kezében meggyilkolja az áldozatát.

Már éppen kezdtek kimenni a divatból a slasher filmek, amikor jött a néhai Wes Craven, és újult erővel vetette bele magát az addigra már a divatból kiment műfajnak. A siker pedig jött azonnal. Ehhez persze kellett egy rendkívül tehetséges és rutinos rendező is, aki addigra olyan kultfilmeket tett le az asztalra, mint az 1989-ben bemutatott a Rémálom az Elm utcában című film. Azonban volt egy nagyon fontos különbség az addig megismert és mára teljesen a popkultúra részévé vált híres mumusokkal ellentétben, mint például Freddy Krueger és Michael Myers, mégpedig az, hogy a Sikoly maszkos gyilkosa nem tért vissza a halálból, miközben még utalásokat is kaptunk ezekre a karakterekre. Egyszóval a Sikoly tükörképet mutatott a filmkészítés fellegvárának, rámutatott azok hibájára, kiparodizálta a nagy slashert. És persze nem utolsó sorban a készítők is zabálták a szériát, hiszen nem kellett hozzá drága díszletek, a forgatási költségeket alacsonyan lehetett tartani, és a visszatérő maszkos sorozatgyilkost folyton mások játszották, magyarul nem ment ki a divatból, már csak a kíváncsiság miatt is sokan jegyet váltottak a mozira, hogy éppen most ki tör Sidney Prescott (Neve Campbell), Gale Weathers (Courtney Cox) és Dewey Riley (David Arquette) életére. Hát igen, a Sikoly nem lehet eredeti a trió nélkül.

Az első részt másik három folytatás követett, miközben igyekeztek fenntartani az reflexiót. A folytatásokban a szériával párhuzamosan még egy Döfés című filmet is játszottak, amivel másolták a woodsbor-i gyilkosságokat filmen belül, és bár előzetesen senki sem tudta milyen kritikákat fogalmaznak meg a folytatásokkal kapcsolatban, sokszor párhuzamot vonhattunk a szereplők bírálataival a Döfés részekkel. A Sikoly 2. részével nem okoztak csalódást, ezt viszont már nem mondhatjuk el a harmadik részről, amivel picit vakvágányra futott a széria. De még ennél is rosszabbra sikerült a Sikoly 4., ami csak azért sorolható a Sikoly-filmek közé, mert feltűnt benne a Ghostface. A 2010-es évekre pedig teljesen elfáradt a széria, a nézők nem kértek több döfést. Craven is érezte, hogy baj lehet, és a készítők mentségére legyen mondva, hogy mindennel próbálkoztak, a vlog és a streaming a generáció legnagyobb csatornáira építették fel a történetet, de ezzel sem tudták meggyőzni az új generációt. A kudarc után pedig félresöpörték a késes gyilkost.

És milyen jól döntöttek, amikor nem erőltették a folytatást, hanem hagyták pihenni. 10 évvel később a lehető legjobb pillanatban porolták le azokat a poros VHS kazettákat és elevenítették fel a Sikoly franchiset, amikor újra divatba jöttek a slasherök. Matt Bettinelli-Olpin és Tyler Gillett kapta a megtisztelő feladatot, hogy elkészítsék az ötödik részt. Sokáig kérdéses volt, hogyan kell tekinteni az ötödik részre, ami a széria közvetlen folytatása, vagy esetleg újrakezdés. Mindkettő igaz az új Sikoly-filmre, egyszerre folytatás és reboot, ahogy láttuk azt Gordon Green rendezőtől a 2018-as Halloween produkciójánál, vagy akár mondhatnánk még a Jurassic Worldöt, a Star Wars-folytatástrilógiát, ahol egyszerre hozták vissza a klasszikus kötelező alapkaraktereit, eközben pedig újat is megismerhettünk. A Sikoly stábja egy az egyben másolta a bevált receptet, és egy percig sem csináltak titkot belőle, hogy a régi szereplők visszatérése ellenére új főszereplőt avatunk. A filmben az egyik szereplő ezt gyönyörűen levezeti a Döfés 8. rész kritikája kapcsán, hogy tulajdonképpen úgy kell tekinteni a 2022-es Sikoly című filmre, mint egy requel (a sequel és a reboot keveréke).

Gyakorlatilag ez a nagy titka az új résznek. A sequel és a reboot keverékével egyszerre tisztelegnek a 2015-ben elhunyt Wes Craven amerikai filmrendező és a franchise legnagyobb rajongói előtt, ráadásul az időközben felnőtt Z-generációval pedig megszerettetik a zsánert. Értelemszerűen ehhez kellett egy remek stáb is, a rendezőktől kezdve egészen a forgatókönyvírókig. James Vanderbilt és Guy Busick forgatókönyvírók a legnagyobb tisztelettel adóznak a franchise előtt, mialatt valós problémákat fogalmaznak meg. A Sikoly többről szól, mint egy késes gyilkosról és áldozatairól, üzenetet fogalmaz meg a mérgező rajongóknak, akik a közösségi médiát fegyverként használják, hogy hadat üzenjenek a színészeknek és a készítőknek, ha valami nem úgy sül el, ahogy azt ők szeretnék, gyűlöletkeltésbe kezdenek, kampányolnak saját vágyaikért. Nem ritka, hogy a mérgező fanatikusok túlzásokba esnek, s olykor a stábtagok életére törnek. A film nem egyszer fogalmaz meg kritikákat ennek a valós problémának.

Ahogy már említettük néhány bekezdéssel feljebb, ez most nem Sidney története. Magától értetődő, hogy nem hiányozhat a Sikoly új részéből a korábbi részek főszereplője sem, akit négy részen keresztül próbáltak megölni, de akárcsak ő, úgy a tévés műsorokból megélő Gale és a visszavonult egykori seriff Dewey sem hiányozhat. Ha már visszatértek, még szép, hogy kijár nekik néhány perc, de jól láthatóan már nem veszik sértésnek, ha nem csinálnak belőlük akkora sztárokat, mint a korábbi négy részben. Jó volt látni a legendákat, de ideje átadni a főszerepet a fiataloknak. A történet főszereplője ezúttal Sam Carpanter (Mellissa Barrera), aki évekig őrzött egy sötét titkot, ami most kis híján az életébe kerül, egyidejűleg pedig izgalmassá teszi a sztorit, mert végig ott motoszkál a nézőben, vajon nem őt rejti a Ghostface-maszk? Az új főszereplővel bőven maradt még potenciál a szériában.

Joggal merül fel a kérdés, hogy horrorfilmként mennyire működik az új rész. Bár horrorként tartják számon a Sikoly-filmeket, de sosem volt egy vértől átitatott filmszéria, de mentségére legyen mondva, az új részben azért akadtak egészen durva kivégzések. Az első pár jump scare után már nem rezzenünk meg a székünkben, ijesztőnek sem mondanám, hamar hozzászokik a szemünk és a fülünk, hiába próbálják fokozni a feszültséget a hanggal és a film végére már a nyitva felejtett hűtőszekrényajtó mögül előbukkanó gyilkos sem hozza ránk a frászt. De más filmekkel ellentétben egy percre sem érezzük kínosnak vagy zavarónak ezeket a jeleneteket, csak nem ijesztőek. Magyarul kiszámítható, mi fog történni.

VERDIKT

Abszolút nem felesleges az új Sikoly. Egy kiváló slasher, ami egyaránt megállja helyét a széria folytatásaként, de önálló részként sem vall szégyent. A történet kerek, egészen ötletes fordulattal. Örömteli pillanat volt, mikor feltűntek a régi szereplők, de az új szereplőgárda sem vall szégyent. Pont azt kapjuk a pénzünkért, amiét sokan megszerették a filmsorozatot, és az új rész az egyik legjobbra sikerült darab.