Van amikor nincs más hátra csak előre, bár a Pixar ez esetben inkább csak egy helyben áll.
Kicsit előítéletes vagyok a Pixar stúdió filmjeivel. És erről csak ők tehetnek, hisz folyamatosan olyan magas minőségben szállítják a produkcióikat, hogy az ember eleve elvárja tőlük a zsenialitást. Ám nem mindig sikerül a saját maguk által felhelyezett lécet megugrani.
Az Előre két elf testvér története, akik a miénkhez hasonló fantasy világban élnek és lehetőségük nyílik az elhunyt apjukkal még egy napot tölteni. De a tervezett mágia nem tökéletesen alakul, így egy közös kalandra kell indulniuk, ha látni akarják még az apjuk szellemét. Ebben a világban régen létezett varázslat, ám a film idejére a technika vette át az uralmat a lények élete felett, s már sokan nem is hiszik el a régi történeteket.
A film által kreált világ egy közepesen érdekes urban fantasy közeg, ahol minden lény egy kicsit kifordított változata a mesei alakjának (néhol vicces, mint az unikornisoknál, néhol erőltetett, mint a motoros tündéreknél). Nagyon sokat merít a szerepjátékok világából, cselekmény elemekből is bőven emel át. És itt van a film gyengesége, ugyanis elég sablonos és kiszámítható (ehhez köze van annak is, hogy túl jó nyomokat hagy, így ki lehet találni a csavarokat), ami azért zavaró mert a mozi lelke nagyon, nagyon rendben van.
A film érzelmi része elképesztően erős és megható, gyönyörűen ábrázolja a két fivér közti kapcsolatot. Ahogy folyamatosan fejlődik, alakul, egyszerűen szép. Ahogy csodálatos azok a részek, ahol az apával kapcsolatot teremtenek. Az apró probléma az, hogy hiába szerethetők a főszereplők, önmagukban nem érdekes, vagy emlékezetes karakterek, a két testvér kapcsolata, ami érdekes. A mozi többi szereplője ennyire se járt jól, nem sok karaktervonást kaptak, amit mégis, az főleg sablon és felejthető. A film remek lelke az üzenetében is megjelenik (erre egy kicsit utal a cím is), sok pozitív dolgot fogalmaz meg, önmagunk elfogadásától kezdve, az önmegvalósításon keresztül a továbblépésen át csomó lélekemelő gondolat juthat eszünkbe, de ez kicsit hozzátartozik az alap Pixar élményhez.
És az a baj csak, hogy amíg a komfort zónából a szereplőink folyamatosan kilépnek, addig az alkotók nem. Hiába a lélek, ehhez a film teste nem nő fel. Hiába gyönyörű az animáció, lenyűgöző a részletesség és a látvány, semmi újdonságot nem mutat. És lehet csak azzal van a baj, hogy túl magasak az elvárásaink.
VERDIKT
Mert bár az Előre címével ellentétben nem mutat irányt a jövő animációs filmjeinek, csak erőt demonstrál (de még milyet), így is egy szerethető és kedves családi kalandfilm. Pár jelenet kivételével végig szórakoztató, de sokat merít a nyolcvanas évek kalandfilmjeiből sok helyen utal a klasszikusokra, de saját maga nem ad hozzá a műfajhoz. Ami miatt viszont nagyon ajánlatos megnézni az az, amilyen csodálatosan vált ki belőlünk érzelmeket kulcspillanatokban.
[penci_review id=”46557″]
Szólj hozzá!