Elhunyt Peter Cullen, Optimusz fővezér 85 éves volt

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

Idén sajnos sorra hagynak el minket a legendák, Peter Cullen tegnap, 85 évesen távozott. Tulajdonképpen elég fura dolog, hogy az embert ennyire meg tudja rendíteni egy olyan ember halála, akivel valójában sosem találkozott, mondhatni nem is ismerte. Mégis, Transformers-rajongóként nehéz elhinni, hogy már nem hallhatom új projektekben, s bár Optimusz megannyiszor visszatért az évek során a halálból, ő sajnos ezt nem teheti meg.

Negyven év – még ha megszakításokkal is – azért csak negyven év. Pályafutása kezdetén is korán a hangjára terelődött a rivaldafény, bemondóként és rádiósként vállalt munkákat. Valójában ő volt az egyike a kanadai National Theatre School első diplomás évfolyamának. 1976-ban már ő adta King Kong hangját (ez a Jeff Bridges-féle változat), amihez elmondása szerint annyit üvöltött, hogy végül véres torokkal távozott. Sőt 1982-ben maga volt KARR, a Knight Rider sorozat negatív kocsija, ehhez a szerephez szintén visszatért a kétezres években is.

Kövess minket Facebookon is!

Az igazi áttörést Optimusz fővezér hozta a karrierjében. Mindig büszkén mesélte, hogy a testvére, Larry alakjáról mintázta, akitől tanácsot is kért, mielőtt elment a meghallgatásra. A tanács egy katonához méltó volt: „Peter, ne akarj hollywoodi hős lenni, légy igazi. Az igazi hősök nem kiabálnak és nem keménykednek; azért erősek, hogy gyengédek lehessenek, úgyhogy uralkodj magadon.”

A meghallgatás ezután olyan jól sikerült, hogy egyből két szereppel távozott, Optimusz mellett Acélfej (Ironhide) is az övé lett. Bármennyire is észbontóan népszerű lett a The Transformers, később kiderült, hogy ő mit sem tudott Optimusz igazi népszerűségéről, mivel a stúdió nem juttatta el neki a gyerekek által írt leveleket. Úgy igazán egyébként a gyerekeken kívül valószínűleg mindenki akkor fogta fel, mikor 1986-ban az első mozifilm során kiírták a történetből, s ez lényegében meg is ölte a szériát, hiába hozták vissza végül.

Közben egy egészen más szerepben is ikonikusat alkotott, sokan máig nem tudják, hogy a Ragadozó hangja bizony ő volt az eredeti filmben. „De hogy néz ki?” – kérdezte, mikor bement a stúdióba. A válasz annyi volt, nem mutathatják meg. „De ha nem láthatom, ha nem tudom, hogy néz ki, akkor nem tudom megfogni. Bele kell helyeznem magam” – mesélte. „De ellenálltak, mire közöltem, hogy akkor nincs értelme a beszélgetésnek.” Erre megmutattak neki egy jelenetet, amelyben a leendő lény konkrétan átsuhant a dzsungelen. „Shhhh. Ennyi volt. Hát ez nem segít mondtam. Aztán eltűntek egy ideig…majd mikor visszajöttek, mondták, hogy eltekerik a filmet a végére, ahol ugye a Ragadozó levette a maszkját. És amikor megtették, annyira, de annyira randa volt. Azokkal a csápokkal mindennel, egy napon aszalódó (tőrfarkú)rákra emlékeztetett, ami a tengerparton haldoklik, mint gyerekkoromban. Emlékeztem a hangjukra, a hangokra, ahogy a buborékok előtörnek belőlük, ahogy nyekegnek…[utánozza a Ragadozót]. Emlékeztem.” Érdekesség, hogy rögzíteni sem volt épp egyszerű, a hangrendező ki is borult, mivel úgy hallotta, Cullen nem mond semmit a már nevetségesen közel tartott mikrofonba. Végül nagy volt a meglepetés, amikor visszajátszva már csontig hatolt a ma ismert hörgős kattogás.

Cullen gyakran emlegette, hogy a gyerekek nemcsak Optimuszról, hanem Fülesről is bárhol megismerték. „Nagyon sok reakciót kapok, különösen a kisgyerekektől, amikor odamegyek hozzájuk, és csak ennyit mondok [a csacsi hangján]: »Szia! Köszönöm, hogy észrevettél.«” Fülesként 1988-tól hallhatták őt megannyi Micimackóban.

Hosszabb szünet után a kétezres évek végén visszatért Optimuszhoz, s onnan egy egészen új korszak kezdődöttt számára, egyben a franchise-nak is. Nemcsak az élőszereplős filmekkel tarolt, de elindult a Transformers Prime széria is, melyben először hallhattuk újra Frank Welker ellenében. Itt egyáltalán nem módosítottak a hangján, s először kapott Daytime Emmy jelölést. A széria szintén hatalmas visszhangot kapott, sokan a filmekkel karöltve ezt az időszakot tartják a modern Transformers aranykorának – s engem is ez szippantott be a franchise-ba. Ekkoriban a NASA még egy díjat is elnevezett róla (OPTIMUS PRIME Spinoff Award), világéletében hatalmas rajongója volt és maradt az űrkutató központnak.

A producerek eredetileg nem őt akarták felkérni, hanem Liam Neesont. „Amikor először mentem Michaelhez meghallgatásra, egy fiatal hölgy olvasta volna fel a másik szereplő szövegét. Megnéztük a forgatókönyvet, és az állt benne, hogy Acélfej. Ugye egyébként ő is én voltam a rajzfilmsorozatban. Ezért azt mondtam: »Nos, szeretném Acélfej szerepét is felolvasni.« Michael felnézett, és azt kérdezte: »Mindkettőt meg tudod csinálni?« Mire azt feleltem: »Persze, állandóan ezt csinálom. Frank Welker, minden idők egyik legnagyszerűbb szinkronszínésze, Megatront és még vagy öt másik szereplőt is megszólaltatott anno. Így aztán mindig az lett a vége, hogy igazából magunkkal beszélgettünk.«”

Végül ez a felolvasás is olyan jól sikerült, hogy Bay inkább Optimuszt olvastatott vele, s több kör után ki is választotta. „Érdekes volt látni, hogyan fog [a hangom] illeszkedni ahhoz, ami Michael elképzelése szerint egy 45 láb magas dolog. Kételkedett, hogyan fogjuk összehangolni, mire én: »Hát majd lejjebb viszem.«” Annak ellenére, hogy sokan nem értettek egyet Bay Optimusz irányzatával, Cullen sosem kritizálta azt, csupán néhányszor említette, hogy a harmadik és negyedik filmekben vannak sorok, amik azért nem annyira optimuszosak. Az utóbbi időben Thaedusban ismerhettek rá sokan a nagy sikerű Legyőzhetetlen (Invincible) sorozatban, ahol vicces módon több vért látott karaktere, mint negyven éves pályafutása alatt összesen, ráadásul újfent együtt szerepelhetett Welkerrel. Barátságuk végig legendás maradt, akárcsak párosuk.

Utoljára a Fenevadak korában játszotta Optimuszt, s valószínűleg örökre bánni fogom, hogy végül nem láttam a kevéske itthoni, eredeti hangú vetítések egyikét. Mindegy, hogy épp miként bánt vele a stúdió, a Hasbro vagy épp a producerek, bármikor készen állt a fővezér hangját adni, legyen az film, sorozat, videójáték, vagy akár az egészen goofy reklámok. Akárcsak anno a gyerekek, ő sem csak a menő teherautót látta meg benne, s olyan tartással, lélekkel és kedvességgel ruházta fel, amire mindannyiunknak szüksége lenne egy példaképben.

Egy generáció apafigurájától saját szavaival búcsúzunk:

Above all, do not lament my absence, for in my spark, I know that this is not the end, but merely a new beginning. Simply put, another transformation.

Transformers Prime: Predacons Rising