A Marvel Studios legújabb sorozata, az Echo egy rendkívül zavaros produkció. A Sólyomszem egyik történetszálát meséli tovább, miközben eredettörténetet ad egy új igazságosztónak. Az első epizódtól kezdve pengeélen táncolnak a készítők, hogy milyen irányba tereljék a narratívát, folytassák azt, amit elkezdtek, vagy egy teljesen önálló családi drámát meséljenek el. A sorozatot készítette Marion Dayre (Better Call Saul), Dayre és Amy Rardin a vezető írók, Sydney Freeland navahói filmes pedig a vezető rendező. A limitált sorozat középpontjában Maya Lopez (Alaqua Cox), egy fiatal siket indián nő áll. Kissé kétes hírű apja nyomdokaiba lépve bűnözői munkát vállal Wilson Fisk (Vincent D’Onofrio), más néven Kingpin mellett.
Az Echo története az első epizódban ugrik egy nagyot az időben, és a Disney+ másik sorozata, a Sólyomszem után veszi fel a fonalat, amelyben Maya Lopez és Kingpin közös múltját először ismerhettük meg. Maya elhagyja New York City-t, hogy szülővárosába, Oklahomába visszatérjen, ahol szembe kell néznie a múltjával és újra kapcsolatba kell lépnie a gyökereivel, mielőtt bosszút állna azokon, akik hazugsággal etették eddig. Az első három epizód többnyire ezzel foglalkozik, ezeket dolgozza fel, lassan építkezik a történet, hogy mindenkinek világos legyen. A cselekmény akkor indul be igazán, amikor megismerjük Maya családját, és utalásokat kapunk az indián mitológiákra.
Az eddigi jól összerakott narratívát elrontják azzal, hogy Sólyomszem jeleneteit bevágják. Itt azt szerették volna elérni a készítők, hogy kerek legyen a történet, ezt azonban nem sikerült átadni. Teljesen értelmetlen, és ezáltal idegenek lesznek a szereplők, Daredevil (Charlie Cox) és Clint Barton felbukkanása pusztán rajongói szolgálatot tesz, nem ad hozzá semmit a történethez. Csak rontottak a helyzeten, hogy a premier előtt már leleplezték a vendégszereplőt, nagyobb hatást értek volna el, ha nem beszélnek az első epizód hatperces akciójelenetéről, amiben Daredevil és Echo csap össze. Ettől eltekintve az Echo harcjelenetei zsigeriek, kreatívak és pazarul, gyakorlatilag vágás nélkül rögzítették a képsorokat. A Marvel Studios ezzel egyértelműen a Netflix saját készítésű sorozatának szenzációs akcióját akarta leutánozni, bár az Echo kissé elmarad ettől a magasztos céltól, bevallottan nem áll messze tőle.
Hasonlóképpen Maya családi drámája erős és magával ragadó. A limitált sorozat akkor tündököl igazán, amikor Maya Lopez családját és choctaw törzstársait bemutatja, és közben számos kulturális kapcsolatot feltár. Maya kapcsolata unokatestvérével, Bonnie-val (Devery Jacobs) szerethető, amitől még érzelmesebb lesz a sorozat. A főszereplő és az elhidegült nagymamája, Chula (Tantoo Cardinal játssza, aki nemrég a Megfojtott virágok című filmben játszott) közötti feszültség is nagyszerű drámaforrás.
A premier előtt mindenki arra számított, hogy Vincent D’Onofrio Kingpinjétől erősebb lesz a sorozat, már csak miatta érdemes lesz megnézni az ötrészes sorozatot, de meglepő módon Kingpin csak lassítja a cselekményt. Lebilincselőnek közel sem neveznénk, amikor a Pokol Konyhájának ura feltűnik a képernyőn. Talán az utolsó két epizódban nyújtott játékával javít valamit a helyzetén, mert a sorozat elején a cselszövéssel van inkább elfoglalva, és a háttérből irányítja a szálakat.
Az Echo lett a Marvel Spotlight banner alatt futó első sorozat, amely azt jelenti, hogy a Marvel Moziverzum nagy és összefüggő történeteitől független eseményeket dolgoz fel. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az utcai harcokat mutatja be. A legnagyobb probléma a Disney+ sorozatával, hogy olyan érzésünk támad, mintha két különálló történetet sűrítettek volna egybe. Az egyik friss és magával ragadó, míg a másik egyszerűen unalmas. Kingpin nagyobb szerepe talán erősebbé tette volna a sorozatot, hiszen ez a gonosztevő más sorozatban (a Daredevil: Born Again) is kulcsfontosságú szerepet kap, és nem mellesleg a rajongók egyik kedvencéről beszélünk.
Valahányszor terítékre kerül a limitált sorozat és az MCU kapcsolata, az addig felépített drámai feszültség semmissé válik. Maya Lopez története önmagában élvezetes lenne, ha nem kapnánk folyton utalásokat az MCU-ra, mert ez az, amiben az Echo kiemelkedő. Alaqua Cox végre önálló sorozatot kapott, hogy mindenki rá figyeljen. Az, hogy egy siket, amputált indián karaktert egy siket, amputált indián játszik, még hitelesebbé teszi a történetet. Maya történetét ettől emberibbnek érezzük. Az indián mitológiára tett utalásokkal gazdagítják a szuperhősök univerzumát.
Lényegében, amikor az Echo rossz, akkor nagyon rossz. A Sólyomszem erősen indult, de a Marvel Studios egyik leggyengébb sorozataként ért véget a Disney+-on, és ez folytatódik itt is. Kingpin keresi helyét; ő egy másik történetből kiragadott karakter, és azzal az elvárással hozták be, hogy megértsük alapvető konfliktusát a “világgal” és tettei értelmet nyerjenek. Csak ezt nem sikerült átadni, nem érezzük úgy, hogy ettől okosabbak lettünk volna, hogy fontos szerepet játszana Maya életében, a sorozat nélküle erősebb lehetett volna. És miben jó akkor? Amikor nem játsszák túl a dolgot, nem akar nagyobb lenni, mint egy limitált sorozat egy karakter bemutatásával. A vérbeli harcjelenetekben, a magával ragadó családi drámával és az egyedi perspektíva mind-mind arra készteti a nézőt, hogy a következő epizódra kapcsoljon.
VERDIKT
Az Echo közel sem tökéletes, hibák sorozatától vérzik, de az MCU eddigi legjobb utcai sorozatát láthatjuk. Az események lassan indulnak be, de az utolsó két epizódban elszabadul a pokol. Ha abban a reményben ülsz le a tévé elé, hogy ez lesz a Daredevil szellemi utódja, csalódni fogsz, ne ebben a hitben nézd.
Szólj hozzá!