Dutton Birtok 1. évad 1-4. rész – Kritika

Itt állíthatod be, hogy a Google keresőben elsők között szerepeljen a Wide Screen

Taylor Sheridan gyakorlatilag leuralta a tévéképernyőket. Az elmúlt években megállíthatatlan volt a streaming-piacon, és a Yellowstone sikere után egymást követték az előzmények, mellékszálak és különféle spinoffok, de igaz ez más műfajokra is. Csakhogy miközben a franchise egyre nagyobbra nőtt, sokszor elveszett belőle az a nyers egyszerűség és westernes hangulat, amivel beszippantotta a nézőket. Ezt most a Dutton Birtok (Dutton Ranch) készítői orvosolják, és az alapokból építkezik. Nem próbál grandiózus politikai allegória lenni, nem akar állandóan kulturális háborúkat vívni, és nem akar minden jelenetben világmegváltó mondatokat puffogtatni. Ehelyett fogja Beth Duttont és Rip Wheelert, bedobja őket egy új környezetbe, majd hagyja, hogy ugyanazzal a kemény, érzelmes és önpusztító energiával vigyék előre a történetet, mint korábban. A végeredmény talán nem különösebben eredeti, de kétségtelenül az egyik legszórakoztatóbb Yellowstone-sorozat az anyaszéria óta.

Az univerzum új sorozata – amely későbbiekben teljesen önálló értelmezést kaphat – nem akar új központi figurákat erőltetni, és nem próbál teljesen más vonalat képviselni. A széria szíve továbbra is Beth és Rip kapcsolata, és ezt nagyon okosan ismerte fel Chad Feehan alkotó. Már a nyitányban azt látjuk, ahogy a két karakter Montana napsütötte tájain lovagol, majd egy fa alatt arról beszélnek, végre megtalálták a békét. Természetesen ez a nyugalom nem tart örökké, a birtokuk lángokba borul, és gyakorlatilag mindent elveszítenek, amit felépítettek. Hat hónappal később Texasban próbálnak új életet kezdeni Carterrel. Megvásárolnak egy ismert birtokot, és később átnevezik Dutton Ranchre. A terv egyszerű: marhahúst árulni, távol maradni a problémáktól, és végre normális életet élni. Sheridan világában azonban ilyen természetesen nem létezik.

Kövess minket Facebookon is!

Problémákkal találják szembe magukat, ahogy betették lábukat a déli államba. Előbb Rip kerül összetűzésbe egy agresszív, kiszámíthatatlan figurával, Rob-Willel, Beth pedig gyorsan rájön, hogy a helyi nagyhatalmú ranch-tulajdonos, Beulah még komoly akadályt jelenthet az üzletükre nézve. A két szál hamar összekapcsolódik, hiszen Rob-Will Beulah fia, aki ráadásul egy instabil, erőszakos pszichopata, már az első részben vér tapad a kezéhez, amely az egész évadra kihatással lesz. Mindez ismerős lehet a Yellowstone rajongóinak, mivel a Dutton Birtok ugyanabból az alapanyagból dolgozik: családi dráma, erőszak, birtokháború, cowboyromantika és folyamatos fenyegetettség. A különbség most az, hogy a sok spinoff után sokkal letisztultabb. Mellőzték az erős politikai kiszólásokat vagy karikatúraszerű mellékszereplőket, akik csak ideológiai célpontokat játszottak. A készítők visszafogták a gyeplőt, s ezt meglepően jót tett a történetnek, mert így sokkal hihetőbb és emberibb lett.

A Dutton Birtok egyik legnagyobb pozitívuma éppen az egyszerűsége. Ahogy a bevezetőben már említettük, nem akarja átírni a western műfaját, és nem akar mély üzeneteket közvetíteni. Ízig-vérig egy klasszikus neo-western szappanopera, és pontosan azokra az elemekre épül, mint a fősodor: kemény férfiak, veszélyes családok, morális szürkezónák és emberek, akik a saját szabályaik szerint próbálnak túlélni.

Rip még mindig kevés szóból ért. Egy olyan férfi, aki nem fél bemocskolni a kezét, és ösztönösen védi azt, amit a sajátjának tart. Cole Hauser karaktere otthonosan mozog a képernyőn, s különösebb erőlködés nélkül hozza a kemény cowboy figuráját. De nem ő a sorozat legnagyobb alakja, mert Kelly Reilly Bethként gyakorlatilag ellopja a show-t. Egyszerre félelmetes és megtört, kemény és érzelmes. Reilly játékát egyfajta kontrollált, drámai feszültség jellemzi még olyan helyzetekben is, amikor a forgatókönyv kifejezetten melodramatikus irányba fordul. Közben Annette Bening Beulah-ja és Ed Harris Everettje is sokat hozzátesznek, bár egyelőre nehéz a főellenséget látni Beningben. Harris ugyanakkor remekül hozza a megfáradt, sokat látott öreg cowboy figuráját; Everett karaktere különösen jól illeszkedik Beth és Rip világába a maga nyers, sallangmentes életfelfogásával.

A sorozat világképe továbbra is nagyon egyszerű: a jó emberek azok, akik megmentenek másokat vagy megvédenek valamit. Rip borjút ment a tűzből, Beth ráveszi az állatorvost, hogy kezeljen egy sérült lovat, Carter pedig megvéd egy lányt az erőszakos barátjától. Néha már túlzásba estek a romantikus pillanatokkal, de mégis működnek, mert a készítők teljes meggyőződéssel hisznek bennük.

A legnagyobb probléma a korábbi próbálkozásokkal az volt, hogy a Yellowstone után valami újat szerettek volna feltalálni. Ettől erőletett és üres volt az univerzum, ezzel szemben most a SkyShowtime képernyőjén futó új széria felismerte a korábbi próbálkozások minden hibáját. Megváltást kereső karakterek, széteső családok, erőszakos konfliktusok és erkölcsileg kérdéses döntések — ezek mind ismerős elemek Sheridan világából. A sorozat viszont nem próbálja túlbonyolítani őket.

A rendezés is tudatosan követi a Yellowstone vizuális hagyományait. Panorámás tájképek amerre szem ellát, lovaglás a naplementében, a poros utak és a lassú, feszült párbeszédek mind ugyanazt a westernhangulatot hozzák vissza, amit a rajongók várnak. Christina Alexandra Voros rendezése ráadásul sokkal filmszerűbb és elegánsabb, mint a franchise néhány korábbi mellékvágányánál.

VERDIKT

A Dutton Birtok végső soron nem akar több lenni annál, ami: egy kemény, érzelmes és időnként kifejezetten giccses modern western. És éppen ez benne a jó. Sheridan nem próbálja ráerőltetni a világra, hogyan működik Amerika, nem akarja megvívni a kulturális csatákat, és nem akar politikai szónoklatokat tartani. Ehelyett egyszerűen mesél egy történetet kemény emberekről, családról, bosszúról és túlélésről.