Nagy teher lehet, ha az ember a pályája elején nyer egy Oscar-díjat, bár biztos sok kaput is megnyithat vele. Deák Kristóf a Mindenki című filmjével elért elsöprő sikere, pár rövidfilm és egy tévéfilm után megérkezett az első mozifilmjével, ami ráadásul egy nagyon magyar és nagyon aktuális problémát dolgoz fel. Nézzük, hogy miként tudott élni ezzel a lehetőséggel!
A történet középpontjában Rudi (Blahó Gergely) és nagypapája (Jordán Tamás) áll, az utóbbit pedig egy este egy ismeretlen hang felhívja, miszerint az unokáját baleset érte, és ő volt a felelős. De ha egy nagyobb pénzösszeggel a kárt, vagy annak egy részét azonnal tudják rendezni, akkor a sértett, az áldozat családja eltekinthet a feljelentéstől. Erről az esetről, úgy ahogy van kiderül, hogy hazugság, és egy „unokázós” csalás áldozata lett a nagypapa. Ebbe kishíján belerokkan, Rudi pedig elhatározza, hogy őmaga próbálja felgöngyölíteni az ügyet, és legalább az nagyapja óráját visszaszerzi.
Ahogy mondtam, ez rendkívül aktuális és fontos téma, hosszú évek óta rengeteg ilyen bűncselekmény történik, és a csalók folyamatosan fejlődnek, alakítják a módszereiket, hogy minél könnyebben átverjék a kiszolgáltatott időseket. (Egyébként, ha valakit érdekel, miképp lehet megelőzni az ilyen eseteket, itt vannak a rendőrség tanácsai) Nagyon jól áll a magyar valóság a filmnek, itt a díszletekben, a jelmezekben, és a szituációkon döntő részén is lehet érezni, hogy megpróbáltak az alkotók minél reálisabban eljárni és nem egy álomvilágban élik mindennapjaikat. Olyan egy nyugdíjas otthona, mint amilyen egy magyar nyugdíjas otthona, a rendszergazda srácnak öreg autója van stb.
Nagyon jól van megrendezve, minden beállításon látszik, hogy nagy gonddal készült, nagyon profi kivitelezés, tényleg, ha nem ismerném fel a pesti utcákat, csak a hangkeverésről mondanám meg, hogy magyar film. Feszes a tempója, jól is van vágva, emellett jók a karakterek is.
Jordán Tamást nagyon jó látni ekkora szerepben, ahogy az idős klubtagokat alakító színészeket is remek látni, hogy ekkora és ilyen fontos szerepeket kapnak (pl.: Tordai Teri, Hámori Ildikó Papp János, Mikó István). Döbrösi Laurának nagyon jól alakítja ezt a határozott, kicsit törtető karaktert, akiben azért bőven van még jó, míg Jászberényi Gábor mintha erre a csaló, bűnöző szerepre született volna. Főszerepben Blahó Gergely nagyszerű ahogy megjeleníti azt, ahogy a karaktere tanácstalan, amikor átvált határozottba, amikor az érzelmei elragadják és sokkal okosabbnak hiszi magát, mint ami valóban. Amikor éppen egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed, azok az alakításának és a filmnek is a legjobb részei.
És tovább nem kerülgethetjük a forró kását: a film kitűnően építkezik, folyamatosan emeli a tétet, és egy darabig minden tettnek jelentősége és következménye van. Az unoka, ahogy haladt lehetett volna egy mai Dögkeselyű, egy kis kapitalizmus kritikával és nagyon erős kommentárral arról, hogyan használja ki és hagyja magára az időseket. Minden meg volt ehhez benne: a főszereplő, aki tűz ellen tűzzel kezd küzdeni, aztán a saját igazságának és bosszújának következtében maga is bűnöző lesz, ahogy egyre mocskosabb lesz, minél közelebb ér céljához. A párhuzam húzása a telemarketingcégek, call centerek és a köztörvényes csalók között, vagy ahogy minden nagyszülőt valamiképp cserben hagy az unokája, vagy becsap a filmben. Minden efelé mutatott, de az eddig is elég tömegfilmes megvalósítás a végén, totálisan átcsap egy hollywoodi happy endbe. „Deus Ex Machina” Pogány Judit megmenti a napot egy olyan dologgal, amit akár addig is megtehetett volna. A főszereplő nem szenved meg igazán a vétkeiért, és az utolsó jelenettel, a valóság minden szövetét leveti magáról a mozi. Az addig gondosan vigyázott realitás eltűnik és a nagyon magyar történet átköltözik egy óceánnal odébb. Kiheréli magát a film ezzel a befejezéssel, mert nincs igazán felépítve ez a végszó. Nagyon kár érte, mert egy nagyon ígéretes filmben, kell jó nagyot csalódni.
VERDIKT
Szinte közszolgálattal felér a film célja, a megvalósítás is a könnyen érthetőséget helyezi a középpontba, de a jó értelembe vett hollywoodiság a végére átcsap a rossz értelemben vett álomgyárba. Az unoka első harminc percét minden magyar nyugdíjasnak levetíteném. A film hiába feszült, érdekes és egy jó magyar krimi/thriller benyomását kelti, a befejezés szinte mindent keresztül húz, amit addig felépített. A nagyszerű kivitelezés, a jó színészek és a fontos mondanivaló miatt kár, hogy Deák Kristóf és stábja elejti az addig gondosan egyensúlyozott súlyokat, pont a legvégén.
Szólj hozzá!