Búcsú a PC-től: hogyan taszított egy cica, a mac felé.
Az első PC-met még általános iskolásként vehettem a kezembe. Akkoriban az egy 486 DX4-es gép volt. A mai napig élénken emlékszem arra, amikor egy listából válogattuk össze, a még számomra szinte teljesen ismeretlen alkatrészekből. A végösszeg igen borsos lett, 133000 Ft. Ami annak idején nagyon nagy összegnek számított.
Sok mindent nem tudtam vele kezdeni. Csupán odáig terjedt a tudásom, hogy a .exe file-t kell elindítani a játékok futtatásához. Ez mai szemmel megmosolyogtató, még a számomra is. Természetesen ez az évek során nagyon sokat változott. Ahogy egyre több dologra jöttem rá, és ezzel egyenes arányban bűvölt ez a világ. Később már a barátok, ismerősök, is engem zargattak, ha valamilyen gondjuk, bajuk volt a gépükkel.
Az idő így telt tova, és mind a középiskola mind a főiskola véget ért. Végső soron nem lett belőlem programozó vagy bármi efféle foglalkozást űző ember. Habár a játékok, programok, hardware-k, iránti érdeklődés nem szűnt meg, bár némileg átalakult. Nem jut, jutott annyi időm rá mint régen. Elértem azt a kort amikor fontosabbá válnak az élet mindennapos dolgai. Továbbra is élveztem, hogy magam állíthatom össze a saját gépemet. Aki tudja milyen ez az izgalom, öröm, annak nem szükséges ecsetelnem ezt a rövid életű, de annál intenzívebb boldogságot.
Ahogy jöttek mentek az évek, Windows-ok, lassanként arra lettem figyelmes, hogy egyre jobban bosszantanak az apró dolgok. A különböző driver problémák, illetve mindenféle apró dolog amelyre már nem szerettem volna időt fecsérelni. Egyszerűen csupán használni szerettem volna. Nem akartam minden nap mókolni vele. Így lemondtam az asztali gépről és beruháztam egy notebookba. Úgy gondoltam, kevesebb bosszantó dologgal fogok szembesülni, hiszen ezeknek a problémáknak az elhárítását már a gyártó megtette, megteszi helyettem. Mondanom sem kell, ebben tévedtem. Nagyságrendileg ugyanannyi aprósággal kellett foglalkoznom. Tehát nem jött el a megváltás. Erre lehet mondani a “user error” dogmát. Lehetséges, hogy igazatok is lenne, de ennek ellenére is belefáradtam ezekbe a dolgokba. Így gondoltam egy radikálisat, és elkezdtem érdeklődni az Apple gépek irányába.
Sokat tipródtam rajta, nem volt könnyű döntés a számomra. Lecserélni mindent amit eddig megszoktam. Mindent ami a kezemre állt, és egyértelmű, logikus volt a számomra. Nagyságrendileg több mint egy évet gondolkodtam rajta, olvasgattam utána. Valószínűleg nem is váltottam volna még jó ideig, vagy egyáltalán nem. De ahogyan az lenni szokott közbeszólt az élet, illetve a gravitáció, és egy kiscica. Nyaralás közben az erkélyen ülve a készített videókat, fotókat, nézegettem. Amikor egy kiscica, (ki tudja honnan került oda) rám ugrott. A meglepetéstől hirtelen felálltam, és a gép gyors repülést következtében a harmadik emeletről csattant szép nagyot a földszint kövezetén. Néhány órás válogatott, a magyar nyelv cifraságait kihasználó tőmondatok, szavak, szókapcsolatok után, kelletlenül tudomásul vettem, hogy új gépre lesz szükségem.
Ekkor döntöttem a mac mellett. Ennek már kicsivel több mint 6 hónapja. Mint talán a legtöbb ember egyből az áruk miatt csóváltam a fejemet. Majd osztottam, szoroztam, és rájöttem nem kerül kifejezetten sokkal többe mint amit egyébként is elköltenék egy PC esetén. Tekintsünk el a kalóz tartalmaktól, és az illegálisan beszerzett programoktól. Tehát leszurkoltam érte a pénzt. Nagyon reméltem, hogy jól tettem. Az izgalom megvolt. Alig vártam, hogy hazaérjek, és kicsomagoljam, bekapcsoljam. Ezek a legizgalmasabb, legélvezetesebb részek egy új elektronikai eszköz vásárlása után.
Az első bekapcsolást követően nagyon szimpatikus volt az operációs rendszer telepítése. Vizuálisan is megnyerő volt, illetve nagyon egyszerű. Ténylegesen az a faék egyszerűségű. Itt találkoztam az első problémákkal. A fiókokkal, az volt a gond, hogy most hozzak létre teljesen újat mindenből, és másolgassam át az összes adatomat, illetve használhatom-e valahogy a régi fiókokat. Némi keresgetés, olvasgatás után kiderült, hogy a legtöbb fiókomat használhatom szinte ugyanúgy. Ez nagy megkönnyebbülés volt. Ezáltal végig ment a telepítési folyamat. Bár meglehetősen sok videót néztem róla, és a boltban is nézegettem, először meglehetősen furcsának tűnt az OSX.
Ami nagy könnyebbség volt a számomra, az App Store volt. Nem volt szükség keresgetésre és mindenféle program külön-külön frissítgetésére. Tudom van hasonló Windows-ra is. Azonban ez a 8.0-val behozott felület elfogathatatlan volt számomra. Ami a Windows 10-el sem lett elfogadhatóbb. OSX-en ez valahogy sokkal kiforrottabbnak és jobban prezentáltabbnak tűnik. Külön tetszik, hogy nem kell egy program letörlésével bajlódnom. Egyszerűen törlöm a programok közül és kész.
Azért beleütköztem néhány problémába a kezdetekkor. A videó lejátszó programot még gyorsan megoldottam. Volt Mac-es változata. De ami nélkül meg voltam lőve az a “Total Commander”. Próbáltam egy ideig meglenni nélküle. Bár van sok hasonló az App Store-ban, mégis nagyon sokat kellett kipróbálnom mire találtam egyet ami nagyban megközelíti az általam megszokottat. Az ingyenes tesztverzió, időkorlátozása után meg is vásároltam a programot. Így ez a probléma is meg lett oldva.
Gondoltam botor módon, hogy most már élvezhetem a változásokat, és a felfedezés örömét, ami az egyszerűség, használhatóság csúcsaira repít engem. Az élet, és a technika nem ilyen kegyes általában. Ezzel gyorsan szembesültem, mikor PC-n használt külső HDD-met igyekeztem üzembe helyezni. Olvasni tudtam rajta az adatokat, ám módosítani semmilyen formában. Már azon gondolkodtam, vajon milyen messzire tudom dobni nyitott ablakon keresztül az egész alumínium csodát, amikor is eszembe jutott a párom gépe. Így “asszony pajtás” gépe, és hálózati megosztás segítségével átmásoltam az adatokat. Majd a külső HDD-t visszatessékeltem a Mac-be, leformáztam a megfelelő formátumra, adatokat visszamásoltam. Így lett öröm, és boldogság. Később az egyik kollégám felhívta a figyelmemet, hogy erre van egy sokkal egyszerűbb megoldás is. Ekkor egy ideig vertem a fejem a falba.
Az alapvető probléma az, hogy a gondolkodásmódom, megoldás keresésem még mindig a régi beidegződéseken alapul. Ám ezekre mindig van egy sokkal egyszerűbb és kézenfekvő megoldás. Lassanként megértem, hogy egészen más logika alapján működik az élet Mac-en.
Máshogyan működnek a dolgok. Nem állítom, hogy nincsenek és nem lesznek problémák. Tény, hogy sokkal kevesebb a bosszantó apróság. Ami viszont nélkülözhetetlen, hogy a legtöbb eddig megszokott fiókunkat és eszközünket lecseréljük. Ez anyagi kiadásokkal jár, illetve a megszokott, gyakran kényelmes megoldások feladását, megváltoztatását.
A kompatibilitás remekül működik, amennyiben nem szeretnénk elhagyni az Apple ökoszisztémát. Ahogy ebből kilépünk máris érezzük a negatív hatásokat. Természetesen nem lehetetlen megoldani az ezek során felmerülő problémákat. Azonban időnként nyögvenyelős tud lenni. Talán ez a legnagyobb negatívum ami ért a váltásom óta.
Végső soron a magam részéről nem bántam meg a váltást. Kényelmesebb a használata. Amennyiben el tudjuk fogadni azt, hogy amit kézhez kapunk olyan amilyen. Ki van találva, és azon nem igazán van lehetőségünk változtatni. Talán némileg behatároltabbak a lehetőségek, azonban egyre inkább úgy érzem, hogy kényelmesebb kész megoldást használni. Talán elértem azt a kort, élethelyzetet, amikor is nincs igényem a mókolgatásra. Egyszerűen használni szeretném az eszközöket.
Szólj hozzá!