Avatar kritika

Az Avatar a 22. században játszódik, 2154 körül, amikor a Föld természeti erőforrásai kimerültek. Emiatt az emberek gyarmatosítják Pandorát, egy gázóriás bolygó holdját, hogy bányásszák az Unobtainiumot, egy értékes ásványt. A kitermelés és a kolóniák terjeszkedése veszélyezteti a na’vikat, a holdon őshonos humanoid lények törzsét. Egy tengerészgyalogos avatarján keresztül beépül a na’vik törzsébe, s így próbálja rávenni őket, hogy hagyják el otthonaikat, különben a katonák lemészárolják őket. Időközben azonban kiismeri a lényeket, s beleszeret a törzs egyik tagjába.

Mi olyat lehet meg mondani minden idők legtöbb pénzt besöprő filmalkotásárál, amit még eddig nem mondtak el? Már nyakunkon van a folytatás premierje, és ez pontosan jó apropóval szolgál arra, hogy ujra felülvizsgáljuk, miért szerettük, és miért tudott annyi embert megmozgatni James Cameron 2009-es, minden kétséget kizáróan filmtörténeti jelentőségű alkotása. A kérdés most is felmerül: megismétli-e a rendező 13 évvel ezelőtti, hatalmas sikerét? Vagy óriási buktával állunk szemben, mely pusztán 13 kidobott évén fog materializálódni? Nehéz kérdés, bármi megtörténhet, de ha abból indulunk ki, hogy az az újra bemutatott filmre mennyien váltottak jegyet ősszel, valószínűleg sokakat meg fog mozgatni a második rész. Az előrejelzésekből is arra lehet számítani, hogy kasszát robbant majd Cameron karácsonykor, bár a bevétel elmaradhat az első résztől. Az viszont biztos, hogy balgaság lenne Cameron ellen fogadni, aki már a Titaniccal és az Avatarral is bebizonyította, hogy ért ahhoz, mi kell az embereknek, és a legnagyobb szkepticizmus közepette is képes hatalmas sikert aratni.

Az Avatar pont egy ilyen klímában kezdett el formálódni, mint amilyen most jellemző a filmes rajongótáborra. Epphogy véget ért a hollywoodi cirkusz, ami a Titanic körül zajlott – a Variety hetente hozott le cikkeket arról, hogy éppen milyen katasztrófa zajlik a már előre hatalmas buktának elkönyvelt mozi forgatásán. Nos, senkinek sem lett Igaza. A Titanic nagyon hamar az összes toplista élére ugrott, amit csak Cameron saját maga tudott tetézni.

Manapság már divatos a film sikereit annak úttörő technológiai ujításaira fogni. Legfőképpen az azóta már kifutott 3D-mánia az, amit ujra és újra emlegetnek, mint a siker legfőbb okát. Akármennyire is rossz irányba futott ki ez a filmezés szempontjából legalább érdekes technológia (ami sok olyan, hihetetlenül kreatív alkotást hozott, mint például Scorsese rendezőtől A leleményes Hugo, vagy Joe Favreau feldolgozásában A dzsungel könyve), azonban a dolgok mögé nézünk, akkor egyértelműen azt mutatkozik, hogy több van itt, mint puszta cinikus technológiai erőfitogtatás.

Az alapötlet meglehetősen elcsépelt már, hogy egy fehér férfi megmenti az idegen környezetben a lányt, mivel többször feldolgozta Hollywood már a témát, kezdve a Pocahontastól a Farkasokkal táncolón egészen Az utolsó szamurájig. A lényeg azonban nem ebben rejlik. Ha el tudunk tekinteni az alapkoncepción, azt is mondhatnánk, túltekintünk a tényeken, akkor egy mesteri filmes rendkívüli odafigyelése és hihetetlen részletességgel kidolgozott világa tárul elénk. És ezt szó szerint is érhetjük, mivel a film egészen pazar látványvilággal mutatta be Pandora dzsungeljét. Maga a sztori csak egy vázlat volt ahhoz, hogy Cameron felépíthesse saját Pandorájat, és bemutassa a hold élővilágát, biológiáját és ezer éves mitológiáját. Nem volt szükség itt bonyolult történetre – egy kulcs kellett csak, amivel kinyithattuk a kalandot, és beléphetünk ebbe a világba, mely számtalan élményt tartogat majd számunkra. Cameron nem ereszti a néző kezét, a lehető legmélyebb ösztöneinkre hagyatkozva mesterien vezet végig minket a cselekményen. A legszebb az egészben, hogy mindez a felfedezés öröméből ered, nem a képi világból. Az elcsépelt, alapvető vázon túl tartalmaz egy örökérvényű és érzékeinkre ható mesét. Ebben rejlik a rendező zsenialitása: tudja, hogy nem kell túlcsavarnia a történetet, elég egy jó kiindulási pont, amire aztán felépítheti saját világát, és mára ikonikussá vált tündérmeséjét, ami nagybetűs KALANDOT és FELFEDEZÉST tartogat. Pusztán ennyire volt szüksége, hogy majdnem hárommilliárd dollárt összesöpörjön a világon.

Na es persze ott van az sorsfordító CGI-technológia is, ha mára már ki is halt a 3D-technológia. A Weta Digital filmesei egy mai napig lélegzetelállító világot teremtettek, amibe bármikor szívesen belépünk, és még most is, 13 évvel később sok új film elbújhat mellette. Mindezek mellett Cameron arra is figyelt, hogy ne patikamérleggel mérje a dolgokat, hanem okosan, és valódi filmes ösztöneire hagyatkozzon, ezáltal pedig eredetibbnek és valódibbnak érezzük a filmet. Éppen ezért nem aggódunk a folytatás mert, mert Cameron csak jobb lett az évek alatt, és elképesztően sokat dolgozott a folytatás sztoriján, többször is kukába vetette azt, és nulláról kezdte a történetet. Gyorsan kijöhetett volna egy második résszel, de ő inkább csiszolgatta, finomította, hogy egy szép kerek történettel jöjjön ki idén decemberben. Cameron nemcsak a történetmesélés, de a nagyszabású, kasszasikerek folytatásainak nagymestere is.

VERDIKT

Ha egy szóval kellene jellemezni a filmet, akkor a mesés jelzőt használnánk. Bár a film gerince nem túl combos, nem bonyolult a történet, de az Avatar erősségét nem ez adja, hanem amit köré épített James Cameron. A részletesség, ahogy bemutatja ezt a távoli világot, ahogy felépül az élővilág, a biológia, a legkisebb dologra is nagy figyelmet szentelt a rendező. És egy olyan látvány tárul elénk, amitől igazinak hiszünk mindent.