Öt évet kellett várni az Aquaman folytatására. 2018-ban nagyot ment az első rész, minden idők legnagyobb bevételű DC Comics adaptációja lett James Wan filmje, és az összbevétel meghaladta az egymilliárd dollárt. Ettől olyan érdekes, hogy ennyi év eltelt a két rész között, ráadásul eközben James Gunn és Peter Safran már teljes erővel a DC Univerzum újjáépítésén dolgozik, így az Aquaman és az Elveszett Királyság lehet a DC Extended Universe utolsó része.
A történet Antarktisz fagyos mélységeiben kezdődik, ahol David Kane (Yahya Abdul-Mateen II) és csapata felfedezi a mitikus fekete szigony erejét. Kane bosszúra készül, amiért Aquaman megölte apját, és most úgy látja, hogy ez a titokzatos fegyver a kulcsa annak, hogy Fekete Manta visszatérjen, és leszámoljon ellenségével. De ezzel nem elégszik meg Fekete Manta, a globális összeomlás szélére taszítja a világot. Eközben a film nagy részében Aquaman próbálja egyensúlyba hozni királyi kötelességeit a családi élettel, Mera királynővel (Amber Heard) és csecsemő fiukkal, ifjabb Arthurral. A címszereplő csak most döbben rá, hogy mit is jelent valójában a felelősség a szuperhősök életében, és hogyan használhatja jóra a pozícióját, miközben Ormmal is helyre kell hoznia a megromlott kapcsolatát.
Az első film látványvilága igazi felüdülés volt Zack Snyder sötét és komor világa után, de a folytatás még erre is rátesz egy lapáttal. A második rész megduplázza az akciójeleneteket, a szereplőknek egy percük sincs kifújni a levegőt, egymást követik a látványos jelenetek. A kamerakezelés és a beállítások rendkívül hatásosak, ha másért nem is, ezért megéri beülni a filmre, ugyanakkor egy idő után rá lehet unni erre is. Óriási kontraszt figyelhető meg a víz alatti díszletek és a szárazföldi jelenetek között, ami már az első filmben is látható probléma volt, és ezzel a folytatás sem tudott mit kezdeni. A víz alatti harcjelenetek nagyot szólnak, szép színes, ahogy bemutatják a helyszíneket, de Atlantisz még mindig annyira idegen hely, mint az első filmben, pedig jóval többet mutatnak a víz alatti városból.
Jason Momoa drámázni nem tud, de a bolondos szerep jól áll neki. Aquamannek született, ezt a szerepet neki találták ki. A címszereplő emberi oldala még inkább kiemeli Momoa nagyságát. Mindenki szereti a vicceket, de egy idő után, amikor elhúzzák az egyes poénokat, unalmassá válik. Patrick Wilson karizmáját nagyon jól visszaadja a szerep, és talán a film legjobb szerepét kapta Momoa mellett, de ki kell emelni még Yahya Abdul-Mateen II játékát is, aki már tekintetével félelmet kelt a nézőkben. Egy félelmetes és mindenre elszánt gonosztevőt játszik, akit csak a bosszú hajt, kerüljön az bármibe is. Randall Park visszatér a tengerbiológus Dr. Stephen Shin szerepében, ezúttal sokkal több játékidővel, mint az első filmben. Egy komédista veszett el benne, és emellett remekül mutatja be, hogy milyen érzés egy olyan őrült mellett dolgozni, mint Fekete Manta, aki a világot is képet felperzselni, csakhogy megbosszulja apja halálát. Sokáig kérdés volt, hogy Amber Heard megtarthatja-e a szerepét, de mi az hogy, sokkal nagyobb szerepet kapott, mint az előző részben. Ezúttal nemcsak hercegnőként kell megállnia helyét, de aggódó anyaként és feleségként is bizonyítania kell Arthur Curry oldalán. Sőt, néhány kulcsfontosságú csatajelenetében ő is főszerepet kap, akárcsak Nicole Kidman Atlanna szerepében. Willem Dafoe Vulkója viszont nagyon hiányzik. Dolph Lundgren Nereus királya valamelyest átveszi Artúr mentorának szerepét, de nem képes helyettesíteni Dafoe-t.
Egy csavarral a film központi témája az éghajlatváltozás. A probléma forrása az ősi üzemanyagforrás, amelyet nemzedékekkel ezelőtt betiltottak, miután az atlantisziak rájöttek, hogy mekkora károkat okoznak azzal a Földnek. A film önreflexív és a témaválasztás miatt magunkénak érezzük az atlantisziak problémát, hiszen napjaink egyik legnagyobb problémája a globális felmelegedés. A cselekmény nem bonyolítja túl a dolgokat, még csak keresnünk sem kell a megoldást a sorok között, mivel tisztán és egyértelműen megfogalmazzák, hogy min kell változtatni, ha szeretnénk elkerülni a világvégét. Egyesek ezt értékelni fogják, míg mások kissé erőltetettnek fogják találni, hogy mi szükség volt erre egy ilyen blockbuster esetében, mint az Aquaman és az Elveszett Királyság.
VERDIKT
James Wan Aquaman-folytatása egy korszak végét jelzi, akárcsak Jason Momoa számára a DC Comics ikonikus karaktereként. Bár úgy tekintünk erre a filmre, mint a DCEU utolsó állomására, de egy percre sem érezzük azt, hogy az Aquaman és az Elveszett Királysággal véget ér a franchise, de hogy is tehetné, amikor nem szerepelt Wan eredeti tervében, hogy ezzel le kell zárni egy univerzumot. Érezhető, hogy többször át kellett írni, számtalan újraforgatást tartottak, hogy illeszkedjen a DC Studios tervéhez, hogy ennek itt most véget kell vetni. A rajongók csalódottak lesznek, mert csak elvétve, apróbb utalásokat kapunk az elmúlt 10 évre, de önálló filmként abszolút megállja helyét. A folytatás történetben és látványban sem váltja meg a világot, de mindenképpen működik, ha csak egy kétórás kikapcsolódásra vágyunk.
Szólj hozzá!