A Disney+ élőszereplős Star Wars sorozatinak dömpingjében kiemelt helyre került az Andor, amelynek első évada sosem látott komolysággal, érettséggel és drámaisággal mesélte el a lázadás kialakulását és a Galaktikus Birodalom rémuralmát. A második és egyben utolsó évad most pontot tesz Cassian Andor és a többiek történetére, s egyúttal teljesen új megvilágításba is helyezi a Zsivány Egyes – Egy Star Wars-történet antológiafilmet is.
2022-ben robbant be az Andor első évada, amely öt évvel a Zsivány Egyes és az Egy új remény eseményei előtt kezdte felvezetni a lázadás kialakulását. A középpontba a Zsivány Egyes főszereplője, Cassian Andor (Diego Luna) került, akinek szemén keresztül számos új szereplőt ismerhettünk meg mind a lázadás, mind a Birodalom oldalán. Tony Gilroy által jegyzett sorozat teljesen új hangvételt ütött meg. Egy komor, drámai, kevés akciót, annál több párbeszédet felvonultató sorozat lett, amely inkább hasonlított egy HBO sorozatra, mintsem George Lucas a jól megszokott űroperájára. Az első évad igazi realizmussal mutatta be a lázadók viszontagságos sorsát és a Birodalom brutális, elnyomó rezsimjét, előtérbe helyezve a politikát.
Az első évad számos Emmy-díjat elnyert, a kritikusok nagyon dicsértek és lassan a nézők és rajongók között is kedvelt széria lett. Gilroy, akit sokan Bourne-filmekből ismerhetnek, már a Zsivány Egyes pótforgatásán is ott bábáskodott, itt biztos kézzel vezényelte le a történetet. A készítők korábban elmondták, hogy eredetileg öt évaddal adták el a Disneynek, minden évad egy év eseményeit ölelte volna fel, majd a végén már felvezetik a Zsivány Egyest. Az első évad forgatásának végeztével Gilroy és Luna rádöbbentek, hogy nem akarják ezt még további 10 évig csinálni, így döntöttek, hogy csak egy további évadot készítenek, de az nagyobb léptekben halad majd és négy év eseményeit meséli el. Így a második évad 12 része úgy épül fel, hogy 3 részes történetblokkokra bontották, amelyek között mindig ugrunk egy évet. A Disney pedig tanulva az első évadból, minden héten 3 részt tesznek fel, így egyben kapjuk meg ezeket a blokkokat.
A második évad egy évvel az első évad fináléja után veszi fel a fonalat. Az előző évad úgy ért véget, hogy Ferrix népe fellázadt a Birodalom ellen, Cassian pedig csatlakozott Luthen Rael (Stellan Skarsgård) lázadó sejtjéhez. Cassiannal most már akció közben találkozhatunk, de elköteleződése az ügy iránt még mindig kétséges, inog. Társai pedig ugyancsak küszködnek, hogy boldoguljanak és túléljenek ebben a sötét korban. A második évad tökéletesen viszi tovább az elsőben megismert történetszálakat. Minden szereplő megkapja a maga perceit, igyekeztek mindenkinek valamilyen kis történetet írni, amely fontos a nagy egész szempontjából. Az időugrások ellenére az évad leginkább a ghormani mészárlás történetét építi fel már az első résztől kezdve. Ez az esemény már a Star Wars korábbi bővített univerzumában is megjelent, de a mostani kánonban eddig csak említések utaltak rá. A Ghorman békés népét a Birodalom brutális eszközökkel elnyomta, hogy a bolygó értékes ásványkincseire rátegyék a kezüket. Először a propaganda, majd aztán karhatalmi eszközökkel is igyekeznek elhallgattatni a Ghormant. Természetesen kialakul itt is lázadó sejt, akiket Luthen és Cassian is támogat, de a tragédiát nem tudják megakadályozni, amikor a békés tüntetőket a Birodalom lemészárolja.
Az esemény pedig igazi gyújtóbombaként szolgál a lázadás történetében. A lázadókat kezdetektől fogva támogató Mon Mothma szenátor (Genevieve O’Reilly) nyilvánosan is Palpatine császárt teszi felelőssé, majd utána az egyes lázadó sejtekből megalakul a klasszikus trilógiából is ismert Lázadók Szövetsége. Ezeket az eseményeket már láthattuk a Lázadók animációs sorozatban és olvashattuk írott művekben is, de közelről csak most láthatjuk ezeknek a karaktereknek a szemén keresztül. Az évadnak nagyon jót tett, hogy nagyobb léptékben halad. Pörgősebbnek érződik, még úgy is, hogy a közepe táján lelassul, de közben folyamatosan építkezik a történet és nem ül le. A második felében pedig olyan szintre kapcsol és olyan fordulatokat hoz, hogy néha az államat kerestem a padlón.
De túl azon, hogy az Andor egy nagyon érdekes történetet mesél el a lázadókról, az ereje a karaktereiben és parádésan megírt és előadott párbeszédekben rejlik. Külön örültem, hogy több olyan karakter is nagyobb figyelmet kapott, akiket kevésbé láthattuk az első évadban. Itt kiemelném Cassian szerelmét Bix Caleent (Adria Arjona), vagy Luthen jobbkezét, Kleya Markit (Elizabeth Dulau) vagy netán az ifjú lázadó Wilmont (Muhannad Ben Amor), akik sokkal nagyobb szerepet kapnak az évadban. De ahogy közeledünk a Zsivány Egyeshez, úgy bukkantak fel az antológiafilm karakterei is. Orson Krennic igazgató (Ben Mendelsohn) jó, hogy ismét szerepelt. A Halálcsillag építője itt-ott felbukkan az évadban, de akkor látványosan ellopja a showt mindenki elől. Cassian hűséges droidja, K-2SO (Alan Tudyk) is végre visszatér és azt is megtudhatjuk, hogy ők ketten miként találkoztak.
Ám az évadban a legnagyobb történet mégis Mon Mothma karakteréhez köthető, aki egész bámulatos ívet jár be. Mothma annak idején csak nagyon rövid szerepet kapott A Jedi visszatérben, majd később írott művekben szerepelt sokkal többet. Genevieve O’Reilly először A Sith-ek bosszújában, majd az animációs szériákban és aztán a Zsivány Egyesben alakította a chandrilai szenátort rövid jelenetekre, de az Andorban már központi szerepbe került. Ő általa élhetjük át a politikai viszonyokat, csatározásokat és azt az áldozatot, amit ezek a férfiak és nők hoztak az ügy érdekében.
A Birodalom oldalán az első évadban is megismert Dedra Meero (Denise Gough), aki a Birodalmi Biztonsági Hivatal főfelügyelője amolyan főgonoszként funkciónál, mellette pedig élettársa, a kisember Syril Karn (Kyle Soller) kap még nagyobb szerepet. Ők a Birodalom kis szürke bürokratái, akiknek semmi sem számít, csak a saját előre jutásuk a ranglétrán és ettől még félelmetesebbek és szánni valóbbak is, mint a sithek valahol. De az évad komolyabban belemegy a lázadók közti széthúzásba is. A sok egymással egyet nem értő sejtek, sőt még az egyes sejteken belüli konfliktusok is előtérbe kerülnek az évad első felében, mire a végére ezek a csoportok összeállnak egy nagy hadseregbe a közös ellenséggel szemben. Eközben pedig Cassian is megtalálja a maga útját, küldetését a lázadásban és azzá a vezetővé válik, akit a Zsivány Egyesben is láthattunk. Ebben óriási szerepe van Bixnek, az ő kapcsolatuk nagyon mély és drámai pillanatokat hoz.
Ilyenkor felmerül a kérdés, hogy ha nincsenek jedik, sithek, fénykardok, látványos űrcsaták, akkor ez mitől nevezhető Star Warsnak? Az Andor bravúrja abban rejlik, hogy teljesen mellőzte a jediket, sitheket, idegen lényeket, hanem az egyszerű embereket helyezte előtérbe. A lázadók között mindenféle egyénnel találkozhatunk, akik egymással sem értenek egyet, nagyon nehezen tudnak együttműködni. Míg a Birodalomnál sem Darth Vadereket vagy Palpatine-okat nézünk, hanem bürokratákat, karrieristákat, hataloméhes egyéneket látunk, csupa olyan személyt, akiket a mi világunkban is meg tudnánk nevezni. Az Andor ezekről a nőkről és férfiakról mesél, akik mindent kockára tettek, hogy valami változást hozzanak a galaxisba. Ők taposták ki az utat és készítették elő a terepet olyan hősöknek, mint Luke Skywalker, Leia hercegnő vagy Han Solo. Az Andor az ő történetük és ez ilyen módon már a Zsivány Egyesben is megjelent, csak ott még Darth Vader ellopta a showt picit.
Tony Gilroy nem tett mást, mint lefejtette a mitológiai, fantasy elemeket meghagyva Lucas meséjét annak, ami a felszín alatt valójában rejlik: egy politika konfliktusnak. Bizony, a Star Wars valójában egy nagy politikai konfliktusról szól, amely reflektál a mi világunk történelmére. Lucas az eredeti trilógiáját a hidegháború és a vietnámi háború ihlette, míg az űrcsatákat a második világháború, a Birodalom dizájnját pedig egyértelműen a náci Németország. A történet ott is az, hogy egy maroknyi ember fellázad az elnyomó, totalitárius rezsim ellen. Míg ez előzményfilmekben Lucas még jobban belement a politikába, ahol a korrupt és válságba került demokratikus Köztársaságot belülről megdönti egy despota háborút szítva. Mi ez, ha nem kőkemény politika? Csak Lucas zsenialitása abban rejlett, hogy ezt mitológiai, fantasy, western vagy szamurájfilmes elemekkel elfedte és gyerekeknek csomagolva adta elő. Az Andor pedig leásott ennek a mesének a mélyére és csupasz valójában tárta elénk a lázadók és a Birodalom konfliktusát, de ezáltal inkább a felnőtteknek tálalva.
Az Andor bizonyíték arra, hogy lehet másként is elmesélni komolyabb történeteket a messzi-messzi galaxisban. Mindezt úgy, hogy hűek maradunk az alapanyagokhoz, sőt rengeteg hozzáteszünk vagy más megvilágításba helyezzük Lucas nagy meséjét. A készítők és a Disney mintha hallgattak is volna a rajongói visszajelzésekre, mert a második évadba picit belecsempészték az Erőt is, rendkívül érzelmes és elgondolkodtató pillanatokat okozva. A fináléban pedig ott volt a remény és a bizakodás is, még ebben a nagyon sötét időszakban is, amely abszolút rezonált Lucas filmjeivel. A történet pontot tesz mindenre, minden karakter útja célba ér, minden szálat elvarrnak, vagy átvezetnek a Zsivány Egyesbe. Gilroy és Luna pedig beváltották az ígéretüket, ugyanis az Andor második évada után már egészen más szemmel fogjuk nézni már a Zsivány Egyest, más megvilágításba kerülnek az ismert történetek, karakterek. Cassian Andor története ezzel teljes, de a többiek még máshol, más időben felbukkanhatnak és további történeteket mesélhetnek el velük. Nagyon remélem, hogy a Lucasfilm és a Disney meghagyják az Andor által felállított komorabb, drámai vonalat, mert nagy szükség lenne erre az élőszereplős Star Wars filmekben és sorozatokban.
VERDIKT
Az Andor második évada méltó lezárást adott Cassian Andor és a lázadás kialakulásának. Az első évadban megismert karaktereket mesterien vitték tovább, a történet nagyobb léptekben halad, pörgősebb és még drámaibb fordulatok ígér. Akik szerették a Zsivány Egyest és az Andor első évadát azok elismerően tekintenek majd vissza ezekre a karakterekre az évad végén. Helyére került minden és mindenki, de itt-ott nyitva hagyták a lehetőséget további történetekre. Ez egy tökéletes lezárása annak a történetnek, amely közel tíz éve indult útjára a Zsivány Egyessel. Az Andor pedig megreformálta azt a fajta a történetmesélést, amit eddig megszokhattunk az élőszereplős Star Wars művekben. Úgy gondolom, hogy Star Warsnak és a Disneynek is nagy szüksége volt egy ilyen minőség alkotásra, amelyre az évek múltán hivatkozási pontként fognak tekinteni a rajongók. Reméljük a jövőben még kapunk ehhez fogható sorozatot más karakterekkel, más érában a messzi-messzi galaxisban.
Szólj hozzá!