A Lucasfilm Star Wars-franchise tévés korszaka folytatódik a Disney+-on az Andor című sorozattal. Ez már az idei harmadik sorozat, ami egy messzi-messzi galaxisban játszódik. Az Andor felépítése és sztorija teljesen más attól, mint amit a Boba Fett könyve vagy az Obi-Wan Kenobi elmesélt, az atmoszféra sokkal közelebb ahhoz, amit az Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetben tapasztaltunk. És valljuk be, erre nagy szükség volt, kellett már egy ilyen sorozat, ami kilép a korábbi élőszereplős tartalmak árnyékából, és teljesen új utakon indul el.
A mandalóri előtt egy élőszereplős Star Wars-tévésorozat ötlete mindig is izgalmas lehetőség volt, és George Lucas maga is megpróbálkozott vele, mielőtt végül eladta a céget a Disney-nek. A mandalóri volt az első történet, ami átlépte ezt a gátat, és epizódos formában hozta el azt, amire vágytak a rajongók. A Disney éra legsikeresebb produkciója lett, de a stúdiónak mellette nagy szüksége van változatos történetekre, hogy életben tudja tartani a franchise-t. A Boba Fett könyve nagyrészt nem lineáris történetszerkezetet követett, míg az Obi-Wan Kenobi lényegében egy hat részre bontott film volt. Az Andor valami egészen más, és inkább emlékeztet arra, amit olyan a presztízs-tévésorozatokban láthatunk, mint a Trónok harca vagy a Flash Gordon.
A sorozat Diego Luna által alakított Cassian Andort történetét meséli el öt évvel azelőtt, hogy a Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történetben feláldozza magát a Lázadók Szövetségéért. Luna itt még mindig keresi az útját, mint a legtöbb főszereplő a Star Wars-történetekben, de a világ, amiben van, szintén nagyon különbözik attól, amit eddig láttunk. Az Andor messze a legérettebb Star Wars-történet, amit a Lucasfilm valaha is bemutatott, olyannyira, hogy néhol még azt is elfelejthetjük, hogy ez egy messzi-messzi galaxisban játszódó történet. Az első három epizód sötét, földhözragadt és rétegzett erkölcsi komplexitású.
A Jason Bourne sorozatból ismert Tony Gilroy showrunner a Star Wars-t más drámai tévésorozatok szintjére emeli, méghozzá nagyszerűen. Bár az Andor a Star Wars-univerzumban játszódik, a sorozatot jobban érdekli a Birodalom uralma alatt álló emberek és azok, akik a színfalak mögött irányítják, mint az akció és a kaland. Politikai machinációk játszódnak le, amelyek olyan érdekes történetet hoznak létre, mint az HBO Max legújabb sorozatában, a Trónok harca: Sárkányok házában. Míg George Lucas Star Wars-előzménysorozatát nevezetesen a politikai elemek miatt érte kritika, az Andor ennek ellenkezőjét igazolja, hogy egy háború különböző oldalait bemutató történetben elengedhetetlenek a politikai vonatkoztatások.
Lehet, hogy az Andor egy misztikus univerzumban játszódik, de a sorozat hangvétele komoly, és nagyon is összhangban van a Zsivány Egyessel, ami az elmúlt években a Star Wars-közösség nagy kedvencévé vált. Az Andor egy lépéssel továbbviszi ezt a hangulatot, és bár a sorozat egy ismerős karakter életútját tárja fel, a galaxis rengeteg új részét fedezi fel a sorozat. Az időszak ellenére a sorozat korai epizódjaiban nem szerepelnek rohamosztagosok. Ehelyett a sorozat a helyi rendfenntartó erőkre összpontosít, amitől a narratíva sokkal valóságosabbnak tűnik a képernyőn keresztül. Az úttörő StageCraft technológia fontos szerepet játszott az eddig megjelent élőszereplős Star Wars-sorozatokban, de az Andor ebben is különbözik a többi sorozattól, itt ugyanis a lehető legtöbb dolgot megépítették, hogy a narratíva mellett a képi világ is életszerűbb legyen. A sorozatot valódi helyszínen forgatták, szemben a The Volume használatával, és ez megmutatkozik. A kidolgozott díszletek és a lenyűgöző helyszínek rengeteg hangulatot adnak a sorozatnak. Nyilván, mindent nem tudtak megépíteni, kellett a CGI is, ami közel sem sikerült tökéletesre. Időnként emlékeztetnek a vizuális effektek minősége, hogy ez csak egy tévésorozat és nem egy film, mégis a legtöbbet hozták ki. A látvány mellett itt emelném ki a zenei aláfestést is, ami nagyszerű, de közel sem annyira, mint John Williams híresen nagy témái a trilógiáknál. Ludwig Göransson munkájához hasonlóval állt elő Nicholas Britell, amire szükség is volt az Obi-Wan Kenobi kínos zenéi után.
Bár Cassian Andor áll a történet középpontjában, ő csak egy darabja a kirakósnak. Az előzményfilmben és a Star Wars Lázadókban való kisebb megjelenések után Genevieve O’Reilly végre lehetőséget kap arra, hogy jobban felfedezze Mon Mothmát. Betekintést nyújt abba, milyen veszélyes akadályokkal kell szembenézni, amikor az ember a birodalmi szenátus tagjaként közvetlenül az ellenség orra előtt épít lázadást. Mothma története lehet, hogy a történet előrehaladtával a legérdekesebb lesz a nézők számára. De az Andor rengeteg új arcot is bemutat, köztük Stellan Skarsgård Luthen Raelje kiemelkedik a többiek közül. Luthen hídként szolgál Andor és Mothma világa között a történetben, és a sorozat egyik legösszetettebb karaktere lesz. Kyle Soller Syril Karnja egy másik kiemelkedő karakter. Syril útja Andor útját hivatott tükrözni, és mindezt a birodalmi oldalról szemlélve nézhetjük végig. A története átélhető, és az indítékok is kézenfekvők. Syril története egy újabb olyan történet, amelyet lebilincselő lesz követni a következő epizódokban. Ahogy a Star Wars-történetekben lenni szokott, a B2EMO-val egy új droid is bekerül a játékba. Bár K-2SO nem jelenik meg az első évadban, B2EMO méltó helyettesítője, és sikerül elkülönülnie a franchise korábbi droidjaitól. B2EMO bemutatása is váratlan és hasonló a TARS-hoz a Csillagok közöttből.
Időnként az Andor eléggé kiszámítható, ugyanakkor néha pedig túlbonyolítja a dolgokat, türelemre mindenképpen szükségünk lesz, mivel a története kissé lassan indul, de a Lucasfilm okosan tette, hogy az első három epizódot egyszerre adta ki, mert a harmadik epizód végére robbanásszerűen beindulnak az események.
A Star Wars mindig is a gyerekeknek szólt, de úgy érzem, ez az első élőszereplős projekt a Lucasfilmtől, ami nem. Bár lehet, hogy a Lucasfilm számára ez egy szükséges lépes volt, mivel annyi Star Wars-projekt van a láthatáron, egyesek szerint ez ellentétes George Lucas eredeti szándékával a franchise-zal kapcsolatban. Szerintem az Andor még mindig hű Lucashoz, de az átlagos 12 évesek talán nem fogják tudni olyan pontosan felvenni a cselekményt és a párbeszédeket, de ugyanez elmondható az előzményfilmről is.
VERDIKT
Váratlanul és nagy örömömre az Andor valami teljesen egyedit nyújt, és elhatárolódik az eddig kapott élőszereplős Star Wars-történetektől. A történet lebilincselő, komor, és inkább egy HBO-s drámai sorozatra hasonlít. Az Andor fontos és szükséges volt Star Wars számára, kellett egy érettebb, összetettebb a sorozat a sok matiné mellé.
Szólj hozzá!