Manapság sokan, főleg a kritikusok, előszeretettel használják a „sablonos” jelzőt pejoratív értelemben. Pedig mi baj van egy jól működő recepttel? Hiszen egy jó Big Mac is néha mindenkinek jól tud esni. A 2025-ös A melós pontosan ilyen film – egy lendületes, szabályosan felépített akciómozi, amelyben Jason Statham és David Ayer (a tavalyi A méhész után újra együtt) visszanyúlnak az ’80-as évek klasszikusaihoz. És bár mindenki látott már hasonlót, a film mégis megállja a helyét, mivel nem akarja komolyan venni magát a történet, sőt mi több, pofonegyszerű sztorival tálalják mindazt.
A történet ismerős: egy mogorva ex-kommandós kénytelen ismét harcba szállni, amikor valamilyen igazságtalanság éri őt vagy szeretteit. Ez a formula már 1985-ben jelen volt a filmkészítésben, ezt a bevált sablont erőszeretettel használták a kor nagy akciósztárjaival készült filmekben, mint Arnold Schwarzenegger a Kommandóban osztotta az ellent, és Sylvester Stallone Rambo 2-je is épp ekkor robbant be. Statham legújabb filmje nem is titkolja, hogy tiszteleg ezek előtt – főleg, hogy a forgatókönyvet David Ayer és maga Stallone jegyzi.
A film egy sejtelmes főcím-szekvenciával indul, amely hősünk, Levon Cade (Statham) múltját villantja fel, némi Bond-hangulattal, Shirley Bassey-dallal és félhomályos női sziluettekkel. Ezután megismerjük a jelenét: Cade már nem katonaként, hanem chicagói építkezésen dolgozó művezetőként keresi kenyerét. Főnöke, Joe Garcia (Michael Peña), egy becsületes vállalkozó, akinek felesége (Noemi Gonzalez) és lánya, Jenny (Arianna Rivas) már-már családtagként viszonyulnak Cade-hez.
Cade-nek van egy saját lánya is, Merry (Isla Gie), akit azonban csak ritkán láthat, mivel annak mostohaapja – egy pszichiáter – tévesen hiszi, hogy Cade megölte feleségét, aki valójában öngyilkos lett. A főhősnek akad egy vak veterán bajtársa is, Gunny Lefferty (David Harbour), akit egykor ő mentett meg. Mindez előkészíti a terepet a történethez, ahol Cade kénytelen lesz elővenni régi tudását – egy újabb „becsületes munkanap” keretében.
Sajnos a film legnagyobb hibája pont az, hogy nem használja ki igazán ezt az egyedi felütést. Az első akciójelenet még kihasználja az építkezési környezet adta lehetőségeket, de ezután a történet gyorsan átvált egy megszokottabb pályára. Cade a középnyugati orosz maffia nyomába ered, miután Jenny-t elrabolják, s ezzel háta mögött hagyja az ipari területet, amelyre a film címe is utal. Igaz, a sztori alapjául szolgáló regény, Chuck Dixon Levon’s Trade című könyve is ebbe az irányba halad – de mégis sajnálatos, hogy a film elszalasztja az alkalmat valami újszerűre.
A forgatókönyv nem tér el a regénytől, viszont Ayer és Stallone vegyítik a történetet egy ’80-’90-es évekbeli akciófilm hangulatával, és némi képregényes túlzással, amit különösen a film vizuális világában lehet érzékelni. Shawn White operatőr látványos színvilágot alkot: a hideg szürkéktől egy maffiamansionben a vibráló lila árnyalatokig egy kétes hírű bárban – néhol egészen pulp-regényes az összhatás.
A kaszkadőrmunka (Guillermo Grispo és Eddie J. Fernandez vezetésével) kellemesen letisztult. Ahelyett, hogy túlzásba vinnék a koreográfiát, inkább jól elhelyezett, hatásos jelenetekkel operálnak. Statham pedig, ahogy megszoktuk, hozza a tőle elvárt profizmust – nemcsak testileg, hanem jelenlétével is meggyőző. Cade nem egy legyőzhetetlen gépezet, hanem egy megbízható védelmező – ez a különbség pedig kulcsfontosságú.
A film külön pozitívuma Arianna Rivas, aki Jenny szerepében nem csak passzív áldozat: saját pillanatai, saját jelleme van. Ritka az ilyen egy akciófilmben. Rivas játéka viszont kiemeli, hogy például Michael Peña vagy David Harbour karaktere sajnos háttérbe szorul – utóbbi inkább egy jövőbeli folytatás előhírnöke, mintsem aktív résztvevője az eseményeknek.
Márpedig a film egyértelműen folytatásra van kihegyezve – elvégre egy könyvsorozat első részéről van szó, és Stallone eredetileg tévésorozatként akarta adaptálni. Ez nem is lenne gond, csak kissé kiábrándító, hogy a sok maffiózó és bűnöző közül kevés valódi főgonosz akad. A két emlékezetesebb figura a Viper (Emmett J. Scanlan) és Artemis (Eve Mauro) nevű emberkereskedő páros. Valódi szörnyetegek, akiket jó utálni.
VERDIKT
Alapsztori és karakterek kellően erősek ahhoz, hogy A melós végig fenntartsa az érdeklődést, de nem lett egy jó film, inkább egy tisztes közepes. Ahogy minden igazi „melós” mondaná: a jól elvégzett munka kulcsa a megbízható társakban rejlik. Jason Statham és David Ayer pedig egyre inkább ilyen párost alkotnak. Kettejük kapcsolata A méhész után most újra működik – és ha Levon Cade visszatér a folytatásban, mi csak örülni fogunk. Egy biztos: Statham és Ayer együtt egy működőképes recept. És egy jó recepttel semmi baj nincs – ha egyszer működik.
Szólj hozzá!