A Hail Mary-küldetés – Kritika

Kevés blockbuster mer ma igazán különleges lenni. A legtöbb látványos produkció inkább a biztos formulákra épít: ismert franchise, kiszámítható történet, hatalmas robbanások. A Hail Mary-küldetés azonban meglepő kivétel. Phil Lord és Christopher Miller filmje egyszerre nagyszabású sci-fi kaland és meglepően intim történet, amelynek középpontjában két teljesen különböző lény barátsága áll. A rendezőpáros számára ez egyfajta visszatérés is. Miután évekkel ezelőtt váratlanul kirúgták őket a Solo: Egy Star Wars-történet forgatásáról, sokan azt gondolták, hogy rendezőként háttérbe szorulnak. Azóta ugyan producerként és íróként bizonyítottak – elég csak a Pókember: A pókverzumon át vagy A Mitchellék a gépek ellen című filmekre gondolni –, de most ismét a kamera mögé álltak, és egyértelműen bizonyítani akarták, mire képesek.

A történet alapja Andy Weir regénye, amelyet sokan korábban szinte megfilmesíthetetlennek tartottak. Hasonló vélemény övezte annak idején a Mentőexpedíciót is, amely végül remekül működött a vásznon. A Hail Mary-küldetés hasonló csodát hajt végre: a történet szinte magától értetődően működik filmként. A cselekmény középpontjában Ryan Gosling karaktere áll, aki egyedül találja magát egy űrhajón egy rendkívül fontos küldetés közepén. A film jelentős részében gyakorlatilag egyetlen színész viszi a történetet, ami hatalmas kihívás lenne bármelyik produkció számára. Gosling azonban meglepően könnyedén birkózik meg vele.

A film igazi titkos fegyvere azonban egy különös karakter: Rocky, egy beszélő, idegen eredetű „kőlény”. Első hallásra ez abszurd ötletnek tűnhet, de a film egyik legnagyobb erőssége éppen az, hogy ezt az elképzelést teljesen komolyan veszi. Rocky egyszerre komikus és megható figura, és a két főhős közötti kapcsolat adja a történet érzelmi súlyát.

A film egyik legérdekesebb vonulata a kommunikáció kérdése. Ebben a tekintetben sokszor a Érkezés hangulatát idézi: a történet nemcsak a túlélésről vagy a világ megmentéséről szól, hanem arról is, hogyan érthet meg két teljesen eltérő faj egymást. A nyelv, a logika és a gondolkodás különbségei mind fontos szerepet kapnak. A hangulat azonban sokkal könnyedebb, mint Denis Villeneuve filmjében. A rendezők humorral és kalanddal fűszerezik a történetet, ami segít egyensúlyban tartani a komolyabb témákat. A film így egyszerre szórakoztató és gondolatébresztő.

Látványban az Amazon MGM Studios legújabb mozifilmje lenyűgöző. A rendezők tudatosan szakítanak azzal a trenddel, amely szerint a modern sci-fi filmek sötét és komor színvilágot használnak. Itt a világűr tele van színekkel, különleges formákkal és szinte festői képekkel. Sok jelenet inkább egy látványos galaktikus illusztrációra emlékeztet, mint hagyományos sci-fi díszletekre. A vizuális fantázia különösen Rocky megjelenésében mutatkozik meg. A karakter mozgása és kialakítása elsőre furcsának tűnik, mégis meglepően jól működik. A film képes elérni, hogy a néző érzelmileg is kötődni kezdjen ehhez a különös idegen lényhez.

A történet időnként flashbackekkel egészül ki, amelyek a főhős múltját és a küldetés hátterét magyarázzák. Ezek néha kissé ismétlődőnek tűnhetnek, de ügyesen illeszkednek a fő narratívába. A film így fokozatosan építi fel a teljes képet. Természetesen akad néhány logikai kérdés is. Bizonyos tudományos részletek – például a kommunikáció gyors fejlődése – kissé leegyszerűsítettek. A film azonban nem próbál túlbonyolított magyarázatokkal élni. Inkább arra törekszik, hogy a néző végig értse és kövesse a történetet.

A Hail Mary-küldetés különösen azért működik jól, mert nem a látványos akcióra épít. Bár vannak izgalmas jelenetek és veszélyes helyzetek, a film igazi motorja a karakterek közötti kapcsolat. Ez a barátság adja a történet érzelmi erejét. Daniel Pemberton zenéje szintén fontos szerepet játszik a film hangulatában. A zenei kíséret egyszerre monumentális és érzékeny, és sok jelenetnek különleges érzelmi töltetet ad.

VERDIKT

Összességében elmondhatjuk a filmről, hogy ritka példája annak, amikor egy nagyszabású sci-fi blockbuster valóban új ötleteket hoz. Nem franchise, nem folytatás, és nem egy már ismert univerzum újabb epizódja. Ez egy eredeti történet, amely mer kockáztatni. És talán éppen ezért működik ennyire jól. A film bebizonyítja, hogy a látványos mozi még mindig lehet kreatív, szívből jövő és emlékezetes. A mai franchise-központú hollywoodi világban ez önmagában is kisebb csoda. És ha valamiért érdemes megnézni, az nemcsak Ryan Gosling miatt van – hanem Rocky miatt is.