A megmentő / > Bemutató ideje: január
29.
A jövő már itt dörömböl az ajtón, és a hollywoodi színészek nem hagyják magukat. Miközben a közösségi médiát elárasztják a digitális tartalmak, és a Disney+ is új vizekre evez a szintetikus karakterekkel, a SAG-AFTRA február 9-én újra tárgyalóasztalhoz ül a stúdiókkal. A tétek hatalmasak, hiszen a 2023-as sztrájk óta a technológia csak még fenyegetőbbé vált – gondoljunk csak Tilly Norwoodra, a digitális teremtményre, aki tavaly ősszel testesítette meg a szakma legrosszabb rémálmait. Bár a teljes tiltás talán lehetetlen, a szakszervezet egy egészen új stratégiát fontolgat a mesterséges intelligencia megfékezésére. Vajon sikerül pénzt csinálniuk abból, ami a munkájukat veszélyezteti?
Fizessenek a robotok!
A szakszervezet tarsolyában lapuló egyik legérdekesebb javaslat egyfajta „stúdióadó” bevezetése. A koncepció lényege, hogy ha egy filmstúdió szintetikus színészeket alkalmaz valódi emberek helyett, akkor köteles lenne jogdíjat fizetni a szakszervezet alapjába. Bár a SAG-AFTRA a legutóbbi sztrájk során kiharcolt bizonyos védelmet, a teljesen digitális karakterek, mint Tilly és társai, továbbra is elvehetik a hús-vér színészek munkáját. Ha pedig megállítani nem tudják őket, legalább fizettessék meg az árukat.
„Ez egy tökéletes megoldás? Nem” – ismeri el Brendan Bradley, a szakszervezet AI-munkacsoportjának tagja. „De a »legjobb rossz ötlet« kategóriájába tartozik, amivel 2026-ban előállhatunk.”
Bár a sztrájk veszélye mindig ott lóg a levegőben, a helyzet most békésebbnek tűnik. A felek szokatlanul korán, hónapokkal a szerződés június 30-i lejárta előtt ülnek asztalhoz, és az AMPTP (a producerek szövetsége) új főtárgyalója, Greg Hessinger – aki korábban maga is szakszervezeti vezető volt – rugalmasabbnak ígérkezik elődjénél.
A streaming még mindig fájó pont
Nem csak a robotok okoznak fejfájást: a streaming szolgáltatókkal kötött korábbi megállapodás sokak szerint hagyott némi kívánnivalót maga után. A 2023-as alku során bevezetett „sikerdíj” éves szinten messze elmaradt a remélt összegektől (500 millió helyett inkább 40 millió dollár körül mozog), így a jogdíjak kérdése újra terítéken van.
A régi televíziós modellben a színészek minden ismétlés után pénzt kaptak, ami egy sikeres sorozat esetén évekig biztosította a megélhetésüket. A streaming világában ez a rendszer megszűnt, a kifizetések pedig összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak.
„Az első számú kérdés még mindig a jogdíj” – mondja Kate Bond, a szakszervezet Los Angeles-i elnökségi tagja. „Van rá mód, hogy amikor egy műsor felkerül egy streaming platformra, ugyanannyi pénzt kapjunk, mintha egy tévécsatornán ismételnék?”
Jeffrey Reeves színész szerint az irány téves: „Szerintem eltévedtünk, amikor jogdíjak helyett bónuszokról kezdtünk tárgyalni. Feladtuk a lejátszásonkénti vagy nézőszám alapú fizetési modellt.”
Utolsó védvonal: a „Tilly-adó”
A tárgyalások során szóba kerülnek még a hosszú szünetek az évadok között, valamint az otthoni, saját költségen készített videós meghallgatások (self-tapes) problémája is. Ám a legégetőbb félelem továbbra is egzisztenciális: mi lesz, ha a digitális színészek teljesen átveszik az uralmat?
A videójáték-iparral és a reklámkészítőkkel kötött friss megállapodások már tartalmaznak hasonló passzusokat: ha egy színészt AI-val helyettesítenek, a megfelelő bért be kell fizetni a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapba. A színészek többsége irtózik a gondolattól, hogy digitális másolatok vegyék át a helyüket, de sokan ezt a fajta adót látják az utolsó mentsvárnak.
„Egyetlen színész sem vágyik erre” – fogalmaz Erik Passoja, a technológiai bizottság korábbi társelnöke. „Azt mondom: nem, nem és háromszor is nem. De ha már muszáj, akkor legalább a nyugdíj- és egészségbiztosítási alapba folyjon be az összeg.”
