“Óriási bajban vagyunk!” – gondolta Valentino Rossi 2010 novemberében Valenciában, mikor először ült fel a Ducatira. A szezonvégi teszten egy pár kör is elég volt hogy felmérje a helyzetet és megértse, kisebb csoda kellett ahhoz, hogy ugyanezzel a motorral Casey Stoner futamokat és világbajnokságot nyerjen. Aztán következett két igen szűk esztendő a kilencszeres bajnoknak, amiből talán a mai napig nem tért magához teljesen. “S hogy jön ez ide?” – kérdezheti az olvasó, hiszen nem MotoGP, hanem WRC a téma. Át lehetne kötni a dolgot, hogy a Doktor mennyire szereti a rallyt és hogy többször indult világbajnoki futamokon, a Monza Rally Showt pedig számtalanszor meg is nyerte, de nincs rá szükség, ésszerűbb a magyarázat. Egész egyszerűen ugyanezt éreztem, mikor belevágtam a WRC 9 tesztelésébe.
Persze én nem vagyok egy legenda, véletlenül sem szeretnék párhuzamot húzni, mindössze a szituáció hasonló. Az autós játékokat igencsak kedvelem, s noha mostanában a rallyt mint műfajt hanyagoltam, azért nem ismeretlen számomra a dolog. Mondjuk nekem a kilencvenes évek vége és a kétezres évek eleje az etalon, amikor olyan nevek fémjelezték a WRC-t, mint Mäkinen, Sainz, McRae, Kankkunen, Auriol, Burns, Grönholm, Solberg és még sorolhatnám. Micsoda évek voltak, hihetetlenül izgalmas versenyeket produkáltak azok a szezonok. Aztán amikor Loeb sorra elkezdte nyerni a bajnokságokat, valami megváltozott. Nem tudtam komolyan venni egy olyan szériát (mindegy milyen címkét aggatnak rá), ahol mindössze két gyártó indul a címért és abból is az egyik számolatlanul önti bele a pénzt.
No de hagyjuk a béna öregember dumát (régen minden jobb volt), kanyarodjunk vissza a WCR 9-hez. A játékról már előzetesen sok jót hallottam, a Kylotonn munkáját – akik az utóbbi öt évben fejlesztőként dolgoztak a sorozaton – is egyre többször dicsérték meg a kezdeti bukdácsolások után, így nagy reményekkel vágtam bele a dologba. A kezdeti ismerkedés azonban hamar lehűtött. “Ha már lúd, legyen kövér” alapon egyből bajnokságba fogtam, normál szinten. Aztán amikor a Svéd Rally első szakaszát…. mit szakaszát, első pár kanyarját sem tudtam teljesíteni borulás nélkül, akkor letettem a kontrollert és gyorsan levontam a konzekvenciát: biztosan velem van a baj.
Nem vagyok a könnyen feladós fajta, így rögtön a settingsbe vezetett az utam. Két dolgot akartam azonnal orvosolni, ezekből az egyik a nézőpont volt. Szerencsére a játék engedi azt saját igényeink szerint finomítani, így az általam használt motorház nézetet magasabbra és hátrébb állítottam, hogy kicsit többet lássak be az útból (az alapot nagyon alacsonynak találtam). A másik pedig az irányítás érzékenysége…. lett volna. Ugyanis kínos meglepetésként ért, hogy a kormányzás érzékenysége már a csúszka alján volt, vagyis ettől csak érzékenyebbre lehetett volna rakni. Mivel pont az volt a bajom, hogy alig nyúlok a karokhoz és máris pörög az autó, ez nem volt opció, úgyhogy azt gondoltam, hogy sebaj, majd megszokom.
A dolog valamennyire működött, s noha nem volt egyből fáklyásmenet, de végig tudtam menni a szakaszokon és egyre jobban sikerült ráérezni a játék ízére. Amikor az első szuperspeciálra értem, meg is változott a sikerességem. Óriási fölénnyel nyertem a stadionban, zárt pályán rendezett etapot, de ekkor még azt gondoltam, hogy mindössze a nyíltabb terep bátorított fel. Nem így történt, a Svéd Rally hátralévő szakaszain is annyira jól ment a vezetés, hogy az első körben összeszedett hátrányt ledolgoztam és megnyertem a versenyt. Mindezt elsőre.
Egyből jött is az önnön vállveregetés, még azon is elgondolkodtam, hogy nehezebbre kell majd tenni a szintet, hogy legyen kihívás. Nos erre nem volt szükség, ugyanis a második helyszínen, Olaszországban kínosan ugyanaz játszódott le, mint korábban. Újra és újra benéztem a settingsbe, hogy biztosan nem lehet-e valahogy mégis kevésbé érzékenyre állítani a kormányzást, de nem lehetett. Értem én, hogy a játék elsősorban kormányra lett optimalizálva (biztosan élvezetes is vele) és hogy a Fanatec egy rakás lóvét fizethetett, hogy loading helyett az ő logójuk pörögjön, amikor tölt a játék, de ez nem változtatott a tényen: nekem csak egy joypadem van. Az is megfordult a fejemben, hogy ez egy bug és biztosan javítják majd, de mivel az nem volt opció, hogy várjak más megoldás után néztem.
Szerencsére a játék azt engedte állítani, hogy a holtjátékot nagyobbra vegyem. Ez persze újabb problémákat szül, de úgy voltam vele hogy inkább ez, mint a max egy-két milliméteres mozgatás és utána a ladik effektus (jobbra-balra korrekció). Ez a megoldás valamelyest segített, de nem szüntette meg a gondot. Senkit nem akarok azzal untatni, hogy végigmeséljem az élményeimet, mindössze annyit akartam érzékeltetni, hogy noha tettem erőfeszítéseket, megoldani nem sikerült az egyik alap problémát.
Több verseny és bajnokság után most már azt hiszem kijelenthetem: a WRC 9 kontrolleres irányítása nagyon kaotikus. Vannak versenyek, amiken egészen jó és kontrollálható az autó, más alkalmakkor viszont vért izzadtam, hogy egyáltalán az úton tudjam tartani. Ha pedig a biztonságra mentem, akkor a kellő sebesség nem volt meg és hatalmas hátrányt szedtem össze. A távlati célok közül hamar az év végi dobogó megszerzése lett a cél a végső győzelem helyett, de amikor rendre az utolsó versenyeken komoly hátrányokat halmoztam fel és visszacsúsztam az összetettben, akkor végképp elment a kedv.
Az sem segített (vagy csak rövid távon), hogy a játék nehézségét visszavettem. Egész egyszerűen sajnos maga a vezetési élmény az, ami nem szórakoztató, hanem szenvedés. Ehhez jön az is, hogy noha a versenyhelyszínek gyönyörűek, néha a látási viszonyok is hagynak maguk után kívánnivalót. Legtöbbször a sötét részeknél van a baj, olyan szinten árnyékba borul a terep, hogy egyszerűen semmit nem látni, csak a helyismeret segít, amikor már vagy második, harmadik alakalommal rugaszkodnunk neki az etapnak.
Pedig ahogy írtam a látvánnyal semmi baj, sőt nagyon is szép a terep (az induló zónában ácsorgó pályabírókról ez már nem mondható el) és a pályák kidolgozása is izgalmas. A játék dinamikus időjárásváltozást is tartalmaz, ami szintén elég nagy élmény és sokat hozzátesz a hangulathoz. A helyszínek persze a valós szériából ismert országok versenyei, ugyanolyan leosztásban. Tehát a német verseny inkább aszfalt, a svéd havas, az olasz pedig murva. Idén három új (vagyis visszatérő) országot is köszönthetünk, újra van megmérettetés Kenyában, Japánban és Új-Zélandon is.
Természetesen a játék minden más ízében tartalmazza a valódi világbajnokság elemeit, lévén hivatalos licensszel bír. Vagyis benne vannak a hivatalos csapatok, versenyzők, indulhatunk a nagyok között a WRC-n, de akár a Junior bajnokságban is. Természetesen van lehetőség teljes szezont futni és ezt kétféleképp is megtehetjük. A Seasonban elég a vezetésre koncentrálni, a Career pedig a mostani divatnak megfelelően csapatvezetői döntéseket is ránk testál (már valamelyik idei tesztben leírtam mi erről a véleményem, szerencsére legalább van lehetőségünk választani, ha ilyesmivel nem akarunk foglalkozni). Ezeken túl persze minden más szokásos lehetőség is megvan. Solo verseny, saját bajnokság, gyakorlás, challenge-ek, sőt multiplayer is. Ráadásul ha csak a haverral akarunk egy gyors megmérettetést tolni a kanapén ülve, akkor osztott képernyős játékmód is bekerült. Mindezeket azért nem is részletezném, mert aki ismeri a sorozatot, vagy játszott bármilyen hasonló autó-, motorsport játékkal, annak nem lesz meglepetés – igazán nagy újdonság nincs.
Pont ennek kapcsán, több napnyi tesztelés után jutott eszembe, hogy a Game Pass tartalmazza az előző részt, nosza le is szedtem és be is töltöttem a WRC 8-at. Meglepetésemre igen hasonló menüszerkezet és teljesen azonos UI fogadott (nemcsak felépítésében, hanem kinézetében is). Gyakorlatilag mintha ugyanazt a játékot láttam volna, kivéve, hogy pár háttér máshogy nézett ki – és ez az érzés a játékba érve sem változott. Azonban ezen már nem is akadtam fenn, csak az érdekelt, milyen a vezetési élmény. Pár kilométer után konstatáltam, hogy ugyanaz a probléma. A settingsbe kukkantva láttam, hogy az érzékenység itt nem a skála egyik végébe van alapból rakva, de amikor beállítottam a legkevésbé érzékenyre, akkor is maradt a szenvedés. Ezen a ponton engedtem el a dolgot – úgy érzem a lehetőségekhez képest tényleg mindent megtettem.
VERDIKT
“Mi lett volna, ha meg se próbálom?” – ez Valentino Rossi biográfiájának a címe és nagyon is ide kívánkozik, s nem csak azért, hogy keretes legyen a történet. Úgy érzem jó ötlet volt esélyt adni a WRC 9-nek a nehézségek ellenére is, hiszen egyáltalán nem arról van szó, hogy rossz játék volna. A grafika szép, a pályák remekül kidolgozottak és hozzák az adott országra jellemző etapokat, a tartalom pedig bőséges azoknak, akik egy hivatalos WRC játékra vágynak. A probléma viszont az irányítással van, menthetetlenül kormányra optimalizálták a játékot. Ez viszont sajnos megöli az élményt, bármennyire is pozitív az összkép egyébként. Csak egy kis erőfeszítés kellene ahhoz a készítők részéről, hogy megszabaduljanak a “középszerű” bélyegtől, amely ennek kapcsán a szériára ragad. Reméljük jövőre meglepnek minket.
Szólj hozzá!