Az óceán haragja / > Bemutató ideje: január
1.
Alig néhány óra telt el azóta, hogy a Stranger Things monumentális utolsó epizódja felkerült a Netflixre, a rajongók pedig még mindig próbálják feldolgozni a látottakat. Az érzelmi hullámvasút nemcsak a nézőket, hanem magukat az alkotókat és a színészeket is megviselte. Matt Duffer elárulta, hogy a közös finálénézés után az egész stáb sírva vonult vissza a lakására, és sokan még harmincperces sétákat is tettek New York utcáin, csak hogy legyen idejük megemészteni a búcsút. Bár Tizi önfeláldozása mindenkit letaglózott, sokan kritizálták a készítőket, amiért „túl könnyen” engedték el a többi karaktert. Vajon tényleg csak a kötelező egy haláleset szabályát akarták kipipálni, vagy mélyebb művészi megfontolás állt a háttérben? A testvérpár most tiszta vizet öntött a pohárba.
Kalandregény, nem tragédia: A túlélés filozófiája
A rajongók körében heves vitákat váltott ki, hogy egy ennyire sötét és horrorisztikus évad után miért csak Tizenegy távozott az élők sorából. Ross Duffer azonban rámutatott, hogy bár az írószobában minden eshetőséget végigbeszéltek – beleértve más kulcsszereplők halálát is –, végül a sorozat alapvető tónusa mellett döntöttek. Szerinte a Stranger Things lényege mindig is egy felnövéstörténetbe ágyazott kaland volt, nem pedig egy kilátástalan dráma. Ahogy Ross fogalmazott:
Az írószobában minden lehetőséget átbeszéltünk. De a nap végén számunkra ez a show egy kalandtörténet. Egy felnövéstörténet. Ezért akartuk, hogy a hőseink többsége kijusson onnan, és megmutathassuk, hol tartanak a fejlődésükben és hová érkeztek meg a végére.
Ross Duffer
Ez a döntés tehát nem gyávaság volt a részükről, hanem egy tudatos választás: meg akarták tartani a reményt egy olyan világban, amely tíz éven át a sötétségről szólt. A készítők szerint fontosabb volt látni, hogyan válnak a gyerekekből felnőttek, mintsem sorban eltemetni őket a nagy fináléban.
Tizenegy sorsa már tíz éve meg volt írva
Bár sokan azt hitték, hogy Tizenegy (Eleven) tragikus vége csak az utolsó évad szüleménye, kiderült, hogy a Duffer fivérek már a kezdetektől fogva ezt az utat szánták neki. Még akkor is, amikor a Stranger Things-et csak egy rövid, limitált minisorozatnak tervezték, Tizi önfeláldozása volt a történet fix pontja. Matt Duffer szerint ez volt az egyetlen módja annak, hogy véglegesen lezárják a vérvonalához kötődő borzalmakat és megvédjék Hawkinsszal együtt az egész világot. Matt egy gyönyörű hasonlattal is élt a karakter jelentőségével kapcsolatban:
Tizi sok szempontból a gyermekkor varázsát jelképezi számunkra. Ez a varázslat bizonyos értelemben eltűnik, ahogy felnövünk, de örökre velünk marad. Tizenegy emléke mindig Mike-kal lesz, nem tűnik el. Ő a barátai részévé válik az idők végezetéig, és az, hogy hisznek benne, hogy még odakint van, hatalmas erőt ad nekik.
Matt Duffer
Ez a megközelítés segít megérteni, miért volt szükség a szimbolikus búcsúra. Tizenegy távozása nem csupán egy drámai haláleset, hanem a gyermekkor végét és az ártatlanság elvesztését is jelképezi. Bár a fizikai jelenléte hiányzik az utolsó D&D-játék során, a hatása és az emléke formálta olyanná a srácokat, amilyen felnőtteké végül váltak.
