Örökké veled? / Eternity > Bemutató ideje: december 4.
Sokáig rebesgették, hogy az Alien: Romulus visszahozza az első film ikonikus xenomorfját, amely Ridley Scott klasszikusában az egyik legijesztőbb filmes szörnnyé vált. Fede Álvarez filmje ugyan nem lett igazán friss vagy forradalmi, mégis új életet lehelt a franchise-ba. Amikor pedig megjelent a film hivatalos előzményképregénye, kíváncsian vártam, hogyan magyarázzák el a „XX121” kiszabadulását és pusztítását a Reneszánsz állomáson. Aztán kiderült, hogyan végzi a szörny, és innentől még csalódottabbak lettek a rajongók. A képregény ugyanis megmutatja a teljes eseménysort az Alien: Romulus nyitójelenetétől odáig, hogy a főhősök rábukkannak az üres állomásra. A történet azonban olyan összecsapott és súlytalan, hogy szinte fáj olvasni, hogyan számolnak le azzal a lényeggel, amely az 1979-es filmben még legyőzhetetlen rémként létezett.
A képregény elrontja a mítoszt
A történet középpontjában egy Hyla nevű egykori tengerészgyalogos áll, aki ki nem állhatja, hogy a Weyland-Yutani fedélzetre hozta a hibernált xenomorfot. Elhatározza, hogy megsemmisíti, mielőtt felébredhetne – természetesen ezzel épp ő okozza a végzetet, hiszen a lény pont emiatt szabadul ki. Hyla az android Rook segítségével próbálja feltartóztatni a szörnyet, miközben a lény lemészárolja az állomás személyzetét. A végső összecsapásban Hyla egyszerűen szitává lövi a Pulse Rifle-lal, a xenomorf savas vére pedig kilyukasztja a Reneszánsz burkolatát, és a nőt beszippantja a világűr.
Mindez papíron látványosnak hangozhatna, de a képregény csak egyetlen füzetnyi teret kapott. Kevés ideje van atmoszférát építeni, feszültséget teremteni vagy tiszteletet adni egy ennyire ikonikus szörnynek. Így a xenomorf egyszerű, buta hentelő monstrummá válik, aki mindössze néhány oldal után elpusztul, mintha csak egy átlagos ellenfél lenne.
Miért olyan kiábrándító az eredeti xenomorf halála?
Az Alien legnagyobb ereje mindig is az volt, hogy a xenomorf kiismerhetetlen, félelmetes és intelligens ragadozóként mutatták be. Scott filmjében úgy tűnt, mintha bárhol felbukkanhatna, és bárkit képes lenne hidegvérrel leteríteni anélkül, hogy komolyabban megsérülne. Az Alien: Romulus előzménye azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. XX121 már nem több egy csapkodó, ösztönlény állatnál, és ezzel a szörnyet, amely egykor a „tökéletes organizmus” címet is kiérdemelte, itt egy egyszerű rohammal leverték.
Pedig a filmben még úgy tűnt, hogy visszahozzák az eredeti lényt: a nyitójelenetben megtalált „teste” erre engedett következtetni. Épp ezért sokkoló, amikor a film felénél egyszerűen megpillantjuk a megölt lényt minden komolyabb dráma vagy csavar nélkül. A képregény ezt próbálja kitölteni, ám még rosszabb fényben tünteti fel a helyzetet.
A rajongók többsége inkább a film más aspektusai miatt háborgott, például a Ripley-idézetre vagy Ian Holm CGI-újrateremtésére, így a xenomorf sorsáról kevés szó esett. Sokak számára viszont éppen az verte ki a biztosítékot, amikor a mítoszteremtő szörnyet mellékesen említik a filmvásznon. Ráadásul a Marvel képregénye nem tesz hozzá semmit, sőt mi több, még ront a helyzeten, hogy néhány lapon elintézték a lényt.
