Megvan a marseille-i taxisofőr Daniel és nyomozó barátja Émilien, kissé bugyuta, de annál szórakoztatóbb kalandja? Na akkor gyorsan felejtsétek is el. Mert habár maradunk Franciaországban, kicsit feljebb kúszunk, egészen a Szajna partjára, az Eiffel-torony mellé a francia fővárosba, Párizsba. Szintén taxizni fogunk ám, korántsem olyan felhőtlenül mint a marseille-i barátainkkal. Itt bizony egy erős narratívával rendelkező, nyomozós noir cuccal állunk szemben. Történt ugyanis, hogy a tavaly már megjelent Night Call a napokban végre Nintendo Switch-re és Xbox One-ra is ellátogatott, ezen apropóból pedig mi is bepótoltuk ezt a manapság igencsak egyedinek számító kalandot.
Idősebb játékosok szemében biztos nagyobb értéke van a párbeszédre épülő nyomozós játékoknak, mert hát ugye ebben a zsánerben tündököl jelenlegi alanyunk is. De hívhatjuk amúgy vizuális novellának is. Nem éppen a legtrendibb műfaj manapság, de indie cuccról lévén szó valószínűleg nem is az volt a cél, hogy a lehető legnagyobb tömeget kiszolgálja, mindenféle trendi módon. Inkább egy üzenet vagy üzenetek átadása. Sőt továbbmegyek, mert sokszor a mellékesen érintett témák csak felkeltik az érdeklődésünket, beindítják a témával kapcsolatban az agyunkat. Gyakran vettem magam azon észre a játékkal töltött idő alatt, hogy megakadtam (és nem a játék nehézsége miatt) a játékmenetben. Egészen egyszerűen elgondolkoztam az imént elolvasott párbeszéden. Tényleg megéri őket elolvasni. Mondjuk enélkül nem is nagyon tudunk majd továbbhaladni a cselekményben.
A helyszín tehát Párizs a 2019-es évben, ahol éppen egy sorozatgyilkos garázdálkodik. Pontosabban három, de erre majd visszatérünk. A játék főszereplője egy taxisofőr aki az egyik este lövöldözés áldozata lesz. Az élete megmentése érdekében alkalmazott két hét mesterséges kómát követően magához tér. Újabb néhány hét rehabilitáció után pedig már dolgozni is visszatér. Szegény emberünknek pedig ha még nem lenne elég baja egy ilyen trauma után, az egyik helyi nyomozó is rászáll. Megzsarolja főhősünket, hogy vagy kőkeményen beállunk számára alvállalkozásba nyomozni, vagy szépen ránk veri egy korábbi terrortámadás bűnlajstromát. Mit sem törődve azzal, hogy mi mit szólunk az egészhez. Tekintve, hogy főhősünk arab és nem is valódi nevén tevékenykedik, ezt persze a rendőrnő is tudja, természetesen igent mond. Ezzel megkezdődik a hat napos hajsza a gyilkos után.
A játékmenet lényegében egy vizuális novella és a taxizás menedzselésének keveréke. Az egészet úgy kell elképzelni, hogy van egy “mennyi van hátra a műszakból” csíkunk. Ezt kell beosztani, ugyanis azzal, hogy elmegyünk a francia főváros térképén látható profilképekhez felvenni az utasokat, újságot olvasunk, tankolunk, vagy netán zenét hallgatunk bizony fogyasztjuk ezt a mérőt. Amint ez elfogyott bizony vége az adott napnak, vissza a lakásunkra. Itt pedig lehet gondolkozni és a rögtönzött nyomozati táblánkon pakolgatni a gyanúsítottak fotói alá a nyomokat. Mindezt ugye hat napon keresztül, hogy remélhetőleg a hetedikre legyen egy sziklaszilárd és megalapozott gyanúnk és gyanúsítottunk. Ellenkező esetben nem lesz happy end a történet vége a számunkra.
A nyomozás és a taxizás a játék fő eleme, ezen nyomozás közben megkocsikáztatjuk a párizsi lakosság 90 tagját és annak függvényében, hogy a játék kezdetén melyik gyilkost választottuk, fel kell felgöngyölítenünk a szálakat. Mindenkivel beszédbe elegyedhetünk, kezdeményezhetünk, vagy éppen hallgathatunk, segíthetünk, de alternatív válaszokkal akadályozhatjuk is a karaktereket, ez lényegében rajtunk áll. De azért legyetek résen, mert aki túl ellenséges valószínűleg nem ad túl sok információt. Meg kell mondjam nem voltak nagy elvárásaim a játék irányában. A trailer alapján egy stílusos és jól kinéző indie címnek találtam, amiben nem nagyon lesz tartalom. De szerencsémre a készítők rám cáfoltak és olyan szinten erős narratívát készítettek, hogy még most is az államat keresem. Egyszerűen zseniálisan életszagú párbeszédek folynak le az utasokkal. Na nem az easter eggekre gondolok, de higgyétek el azokat is látni kell, mert nagyon szórakoztatóak. Az egyszerű hétköznapi utasokról beszélek.
Manapság ugye rendkívül divatos vagy inkább normális szélsőségesnek lenni, szélsőséges eszméket vallani. A játék ezt jó felütéssel indítja, tekintve, hogy főhősünk is egy arab srác, aki valószínűleg illegálisan tartózkodik Franciaországban. A nyomozónő erre egyből le is csap és kihasználja emberünk kiszolgáltatott helyzetét, mit sem törődve azzal, hogy ő is áldozat volt a történtekben. Előkerül a taxinkban mindenféle manapság kínos topic, mint a rasszizmus, Brexit, a menekültkérdés, az EU problémái, az emberek napi szintű problémái, hajléktalanság, szegénység.
És ami számomra rendkívül meglepő volt, hogy a játék, habár nem jutalmaz és nem is büntet meg az ezekre adott reakcióinkért, rendkívül előremutatóan nem foglal egyértelmű állást, hanem a játékosra bízza, hogy a szituációt hogyan kezelje. Nem számítottam rá, hogy egy ilyen nyomozós, indie cuccban komoly és aktuális társadalmi és politikai témákat fogok látni. Tehát visszatérve a korábban említett a Night Call által kiváltott elgondolkodásokra meg végképp nem voltam felkészülve. De hatalmas piros pont a készítőknek, hogy ebbe beleálltak és reprezentálnak megannyi jelenleg megosztó témát.
Na de térjünk vissza a taxis melónk menedzselős részére. Ugyanis ebből lehet game over. Van egy bizonyos indulótőkénk melyet finoman beosztva kell benzinre költenünk. Nem lesz ördöngös dolog, de aki fél ettől az a játék elején választhat egy könnyebb és egy nehezebb módot is, a készítők által megálmodott ideális állapotnál, amikben értelemszerűen több vagy kevesebb forrás fog rendelkezésünkre állni. A játék ezen része pofon egyszerű, bátortalanabbak is nyugodtan választhatják a normal fokozatot, garantáltan nem lesz gond.
A Night Call látványvilága nem egy nagy szám, de a célját tökéletesen kiszolgálja és mindezt nagy magabiztossággal és rezzenéstelenül teszi. A noir, fekete-fehér, már-már a Sin City-re hajazó stílus határozottan jól áll a cuccnak. Többnyire főhősünket és utasát láthatjuk és feliratban darálják egymásnak a szöveget. Ezeket a blokkokat néhány átvezető képsor szakítja meg, ami lehet egy utcakép, egy vibráló neon reklám, vagy éppen egy, a párizsi éjszakát átszakító utasszállító. Bármelyik is, teljesen jól játszik rá az elmélázás érzésére. Azt mondjuk meg kell jegyezzem, hogy ezekből sajnos nincs túl sok változat, így a többszöri újrajátszásnál már lehet zavaró az ismétlődés. Ahogy a párbeszédek és a karakterek sem fognak megújulni a 3 gyilkos kézre kerítése során. Bár a 90 különböző karakter azért egy darabig mindenkit el fog szórakoztatni.
A játék hangok terén nem villant nagyot, de nem is várható el tőle, ellenben a kötelező dolgok a helyükön vannak, minden akkor szólal meg amikor kell és ott ahol kell. A különböző utasoknál viszont nagyon jól váltakoznak a háttérben szóló dallamok, az éppen aktuális szituációra és párbeszédre. Ez egy nagyon ötletes húzás volt, megemelem a kalapom. Ellenben szerintem sokat dobott volna az összképen a szinkron bármilyen nyelven, ezáltal jobban lehetett volna érezni a karakterek érzelmeit. Egy jól eltalált szinkron, igazán magas státuszba is emelhette volna ezt a kiválóan megírt szövegkönyvet. Kár a kihagyott lehetőségért.
VERDIKT
Összességében a Night Call egy remek történet és jól kidolgozott élvezetes játék. A grafika és a hangok rendben vannak, azonban a szinkron nagyon jól állt volna egy ilyen erős narratívával rendelkező anyagnak. A tartalomra sem lehet panasz állítólag 4 és fél óra alatt elkapható egy gyilkos, nekem ez mindenféle segítség nélkül majdnem a duplájába telt és ugye vannak alternatív megoldások, valamint további két gyilkos, így 20-25 óra szórakozás garantáltan van benne. Ha valakinek kimaradt volna akkor mindenképpen pótolja be, tekintve, hogy június 24. óta az eredeti PC megjelenés mellett elérhető Nintendo Switch-en és Xbox One-on is.
Szólj hozzá!