Senki 2 – Kritika

2021-ben a Senki igazi meglepetéssiker volt több szempontból is. Először is, a film helytállt a mozikasszáknál, pedig a COVID-19 járvány legsötétebb időszakában mutatták be. Másodszor, újra reflektorfénybe helyezte Ilya Naishuller rendezőt, akinek első nagyjátékfilmje, a 2015-ben bemutatott Hardcore Henry óta nem sokat hallottunk a nevéről. Mindenekelőtt azonban Bob Odenkirk (Better Call Saul, Mr. Show) mutatott új arcot: bebizonyította, hogy nemcsak drámai és komikus szerepekben állja meg a helyét, hanem egy kőkemény akciófilm főszereplőjeként is. Talán nem véletlen, ugyanis a forgatókönyvet nem más írta, mint Derek Kolstad (John Wick), aki szándékosan állította szembe Hutch Mansell történetét John Wick világával. Amíg Keanu Reeves bérgyilkosa visszasodródik a bűn világába, Odenkirk Hutchja éppen ott találja meg újra önmagát.

Négy évvel később elérkezett a folytatás ideje; visszatért Odenkirk, a legtöbb eredeti mellékszereplő, Kolstad pedig ismét tollat ragadott, hogy megírja a második részt. Ilya Naishuller ezúttal más projekt miatt nem tudta vállalni a rendezést, így Odenkirk segítségével sikerült megnyerni a posztra az indonéz akciófilmes fenomént, Timo Tjahjantót (The Night Comes for Us, The Shadow Strays). A direktor filmjei az akciórajongók körében a kreatív, gátlástalan erőszakról híresek, és ezt a stílust a Senki 2 is magán viseli. Nem csupán vért és káoszt pakol a vászonra, de tudatosan építkezik is, és az akció fokozatosan eszkalálódik, a film ritmusa végig kontrollált. A feladatra Odenkirk is felnőtt. Az első rész óta megállás nélkül edzett, és minden egyes jelenetben látszik, hogy fizikailag is készen áll a szerepre. Kolstad és társírója, Aaron Rabin gondoskodtak róla, hogy a történet szervesen kapcsolódjon az előző filmhez, miközben új oldalát is megismerhetjük Hutch karakterének. A tempó azonban annyira feszes, hogy a film sokszor szinte átrohan a drámaibb pillanatokon, mintha félne megállni egy levegővételre.

A film kezdése azonban kifejezetten ígéretes. Az első rész eseményei után Hutch újra megtalálta az önbizalmát, részben annak köszönhetően, hogy a titokzatos „Borbély” (Colin Salmon) számára kezdett dolgozni, aki veszélyes küldetésekre küldi őt – így menekülve a szürke hétköznapok elől. Ez azonban teljesen felborítja az egyensúlyt család és munka között: Hutch egyre gyakrabban hiányzik otthonról, kimarad a közös pillanatokból, és eltávolodik feleségétől, Beccától (Connie Nielsen), valamint gyerekeitől, Bradytől (Gage Munroe) és Sammytől (Paisley Cadorath). Hutch elhatározza, hogy rendbe hozza a családját, ezért egy nosztalgikus nyaralást szervez Plummerville-be, abba a kisvárosba, ahol gyerekként a bátyjával (RZA) és apjával (Christopher Lloyd) nyaralt. A gond csak az, hogy Plummerville már nem az a nyugodt üdülőhely, amire emlékszik: a várost korrupt rendőrök és egy könyörtelen helyi bűnöző, Lendina (Sharon Stone) uralják. Amikor Hutch összetűzésbe kerül a hatósággal – és ezzel Lendinával –, a békésnek induló kiruccanás hamar vérgőzös háborúvá válik. Innentől kezdve nincs visszaút: ha meg akarja védeni a családját, Hutch-nak minden tudását be kell vetnie, hogy leszámoljon a város mocskával.

A Senki 2 remek alapot teremt a családi drámához és a látványos akcióhoz, de miután beindul az öldöklés, a film hajlamos elsietni az érzelmi pillanatokat. Az első rész mélyebb rétegei – Hutch belső vívódása, a családon belüli feszültségek – itt sokszor csak érintőlegesen jelennek meg, miközben fegyverropogás és pofonok csattanása töri meg a csendet. Pedig Odenkirk és Connie Nielsen közös jelenetei különösen jól működnek: a kettejük közötti dinamika erősebb, mint valaha, de ezek a pillanatok többnyire az akció közepette bontakoznak ki, nem kapva elég teret.

A film másik gyengéje a főgonoszok karakterében rejlik. Bár Sharon Stone első megjelenése ígéretes, Lendina figurája hamar egysíkúvá válik: káromkodik, fenyegetőzik, majd a végső összecsapásban meglepően kevés izgalmat hozott. Összességében a főgonosz a film legnagyobb csalódása. Colin Hanks korrupt seriffje szintén nem kelti fel a figyelmet, holott az első percekben azt vizionálták, hogy majd megleckézteti a főhőst. Ha egy szóval kellene leírni a második részt, akkor a súlytalan szó lenne leginkább idevaló, mivel a folytatás története kerüli a mélyebb feszültséget, és éppen ez adja a gyengéjét, mert ettől vált volna emlékezetessé a film. Mindez azonban eltörpül az akciójelenetek mellett, amelyekben Tjahjanto zsenialitása vitathatatlanul megmutatkozik. A koreográfia feszes, a díszletek kreatívan használják a környezetet, és minden jelenet új lendületet ad a történetnek. A zárt irodaházi liftküzdelemtől a tó közepén ringatózó kacsahajós lövöldözésig minden akció más és más élményt kínál. A finálé, amely egy víziparkban játszódik, egyszerre idézi meg a Zombieland humorát és a Beverly Hills-i zsaru III. könnyed káoszát a játéktéren – a néző pedig széles mosollyal nézi végig a kavalkádot.

VERDIKT

A Senki 2 mindössze 89 perces játékideje miatt feszes, de emiatt némileg felületes is. Ez a film kőkeményen az akcióra építkezik, s nem csupán látványos betéteket adnak, ugyanakkor ez a gyengéje is. A folytatás nagyobb szeretett volna lenni, mint az első, mivel Hutch története már nem csak róla szól, hanem a családja is része a játszmának. Szintet lépett a küzdelem, de milyen áron. Amit egyszer sikerült eladni, itt már kevés, és sajnos a legjobb elemeket hagyták ki a filmből, s hiába orvosolták lendülettel, élvezetes és technikailag kifogástalan akciójelenetekkel, Bob Odenkirk és Timo Tjahjanto párosára már napok múlva emlékezni se fogunk.