A Marvel egyik, ha nem a legjobb filmjét vesszük újra górcső alá.
Egy félresikerült akció után politikai nyomást helyeznek a Bosszúállók vállára, akik így két részre szakadnak. Amerika Kapitány (Chris Evans) és Vasember (Robert Downey Jr.) áll a két csapat élére, miután Ross tábornok mindenképpen szabályozni szeretné a Bosszúállók működését, szeretnék nyomon követni a hősöket akcióit, és ha kell, akkor leállítani őket. Ezzel sokan nem értenek egyet, és ez konfliktust szül az addig egységes csapatban. Bécsben erről üléseznek a résztvevők, hogy mi legyen a hősökkel, miközben merényletet követnek el a vakandai király ellen, ami csak még inkább kiélezi Vasember és a Kapitány közötti helyzetet, hiszen a robbantás végrehajtásával Steve Rogers legjobb barátját, Buckyt vádolják. Rogersből bűnöző válik ezáltal, néhányan követik a kapitányukat a harcmezőn is, mások pedig Tonynak adnak igazat, hogy ez így nem mehet tovább, kell a szabály.
A filmnek éppen az a legnagyobb erőssége, hogy a játékidő elég jelentős részében elvek mentén kettéosztja a társaságot: nyilván mindenkinek a döntései mögött vannak személyes tényezők, s van akit csak úgy belerángatnak a helyzetbe, de nem így van a valóéletbe is? Nem feltétlen aszerint döntünk egy konfliktus helyzetben, hogy mi a logikus, mi a racionális, hanem hogy mit érzünk helyes döntésnek. Az érzelmeink által hozott döntésekről szól ez a film, személyes szimpátiák és érdekek miatt döntenek a Bosszúállók Tony és Steve közt. Van, aki addig részese sem volt ennek az egész univerzumnak, csak most kapott behívót (Pókember és a Hangya), azt sem tudják, hogy ki kicsoda a csapatban, és ők nulla előzetes tudással ugranak bele a veszélybe, kockára téve akár mindenüket.
Sajnos a film végén, enyhítenek a két Bosszúálló közötti szakadékon, s nem minden esetben mennek el a végsőkig, illetve (az amúgy ritka jó főgonosz) Zémó behozásával sok lehetőséget kihagynak. Igazán csak az lett volna szép, ha végig a két főszereplő konfliktusán van a hangsúly, s nincs egy agitátor Daniel Brühl főszereplésével. Nyilvánvalóan megértjük, hogy miért ezt az utat választották, mégis csak egy Disney filmről beszélünk, ugyanakkor a korábbi szuperhősfilmekkel ellentétben itt végre mindenkinek van érthető és átérezhető indítéka. De ha már szóba került: Daniel Brühl egy olyan Marvel gonoszt alakít, akinek világos és földhözragadt céljai vannak, s mindezt kiválóan adja elő – már nagyon várjuk, hogy Zémó báróként visszatérjen a The Falcon and the Winter Soldier Disney+ sorozatban ősszel, mert csak ott fog igazán kibontakozni a karaktere. Jó volt látni, hogy egy „halandó” hétköznapi ember állt helyet a szuperhősök ellen.
És ha már felhoztuk az új szereplőket, akkor ez a film azért is lehet kiemelkedően fontos a rajongók számára és a későbbi történetre nézve, hiszen Pókember és Fekete Párduc is itt robbant be. Tom Holland az utolsó pillanatban ugrott be a forgatásra, szó szerint miatta utólag újra kellett forgatni a reptéri jelenetet, mert mikor a Russo fivérek rögzítették, még nem volt biztos a Sony Pictures és a Marvel Studios megállapodása, éppen ezért tényleg csak egy rövid felvezetőt kapott a szólófilmek előtt. Miközben Peter Parker jövőjét megalapozták, T’Challa herceg teljes mértékben kivette a részét a történetben, a történet egyik mozgatórugójává lépett elő, miután meghalt édesapja, és megörökölte a trónt, s ezzel együtt pedig a Fekete Párduc címet.
Az akciók csodálatosak, pörgősek, jól megkoreografáltak és ötletesek. A kaszkadőr munka kiváló, jó ütemű a film, végig izgalmas, s akár egy Bond-filmben, szinte az egész világot beutazzák hőseink. A vizuális effekteken néhol érződik a kapkodás – főként Pókember jelenetei lógnak ki a sorból -, de ez egyáltalán nem vészes, mert ez nem az a szuperhősfilm, ami tipikusan a látványra épít. Az Amerika kapitány: A tél katonája után a Russo testvérek ismét bizonyították, hogy miért volt érdemes rájuk bízni a harmadik és negyedik Bosszúállókat. Ez nem egy Bosszúállók-film, ellenben érezhetően több karakter kapott már helyet a történetben, miközben a szereplők egyenletesen kapnak időt a filmvásznon, akár a régi, akár az új arcokról van szó, mindenkinek jár egy meghatározó karakter pillanat. Sok szempontból ez a film határozta meg a Marvel Moziverzum jövőjét, nemcsak a történet szempontjából, ahogy reflektorfénybe kerül a felvezetett Tom Holland-féle Pókember, vagy Chadwick Boseman Fekete Párduca, akik oszlopos tagjai lesznek a jövő Bosszúállók formációnak, holott olyan hősök szerepelnek a történetben, mint Vasember és Amerika Kapitány, de mégis megtalálták az egyensúlyt.
VERDIKT
Szóval mi is ez a film? Amerika Kapitány-filmnek tökéletes, remekül zárja le a trilógia főszereplőjének a karakter ívét. Bosszúállók-filmnek talán túl földhözragadt, de ez a földhözragadtság a legnagyobb előnye. Marvel-filmként a legjobbak között van, és hogy miért? Filmként és akciófilmként is megállja a helyét, önálló alkotásként is. Ha az ember ezt az egy filmet nézi meg, akkor is érti ki kicsoda, mit miért csinál. Annyi a hibája, hogy nem volt egy kicsivel bátrabb, de talán ez is megbocsátható a fim többi érdeme mellett.
[penci_review id=”48325″]
Szólj hozzá!