A pokolba, igyuk asztal alá az alvilág urát!
A közösségi finanszírozás korában annyira már nem nehéz egy játékot elkészíteni és a digitális áruházak “polcaira” juttatni, persze ha akad néhány kreatív programozó/fejlesztő/grafikus barátunk aki a megvalósításról gondoskodik. Amennyiben ötletünk megtalálja közönségét, a pénz nem lehet akadály, maximum a kreativitás és a hardveres korlátok szabhatnak határt az általunk elképzelt műnek.
Hál’ istennek rengeteg ilyen kreatív ember és társulás van jelenleg a világon és gondoskodnak is róla, hogy az éhes gamereknek meg is adják azt, amit a nagy játékfejlesztők sajnos egyre inkább kifelejtenek a játékaikból, és ez nem más mint a magával ragadó történet. Tudjátok az, aminél minden történés után az az érzésetek, hogy na jó ezt még megcsinálom, még nem rakhatom le a controller-t.
Szerencsére vannak olyan cégek, mint a Night School Studio, amit egy a Disney Interactive Studiobóból és egy a Telltale Games-ből érkezett fejlesztő alapított. Debütálásként gyorsan össze is dobták az Oxenfree című alkotást, melyet nem lehetett nem szeretni és még abban az évben egy mobilos címet, a Mr. Robot:1.51exfiltrati0n-t.
A Telltale támogatását élvező cég valószínűleg együtt süllyedt volna el Wolf Among Us készítőivel 2018-ban, ha nem lett volna már készülőben alanyunk, az október 29-én megjelent Afterparty.
A játék történetének alapkoncepciója a következő: adott két főhősünk Lola és Milo, két átlagos fiatal, akik éppen a diplomaosztójukat “ünneplik” ám egyszer csak a semmiből a kedélyes partit megzavarja az a tény, hogy halottak vagyunk. Igen, csak így in medias res, minden előzmény nélkül derül ki ez a fordulat és egészen a sztori végéig meg sem tudjuk, mi történt pontosan. Sorsunk megpecsételéseként üdvözölnek minket a pokolban és megismerkedünk a helyi szabályokkal, mely szerint hiába nem vagyunk tudatában, hogyan kerültünk ide, sajnos maradnunk kell az idők végezetéig. Az egyik démon azonban elárulja, hogy van egy kiskapu az ítéletünk végrehajtásában, ha a partiállat Sátánt lenyomjuk a saját játékában, akkor bizony szabadon távozhatunk és visszakapjuk jelentéktelen életünket.
Azt gondolom ezzel a felütéssel azért elég jól meghozza a játék a kedvet ahhoz, hogy leüljünk és kiderítsük mégis mi történt velünk és teljesítsük a nemes feladatot, majd mint aki jól végezte dolgát visszatérjünk az élők közé.
A játék egy egyszerű, oldalra scrollozó kalandjáték, nincs semmilyen felesleges sallang, nem tudunk ugrani, bukfencezni és nem lesz még 43 más skill amit ki, vagy tovább kellene fejlesztünk. Csak a kaland és a történet megismerése, mely teljesen visszahozza a klasszikus kalandjátékok, mint a Grim Fandango vagy a Day of the Tentacle varázslatos hangulatát. Muszáj mellékesen megjegyeznem, hogy ez a játék stílus elvárja, hogy azért nagyjából megértsük amit a karakterek kommunikálnak, mert ugye vizuálisan is tudtunkra adják, hogy mégis mit várnak tőlünk, de nem minden esetben lesz ez elég. Plusz olyan szövegkönyvvel rendelkezik a játék ami már önmagában megérne egy misét.
Ennek apropóján felhívom a figyelmeteket egy szórakoztató kis apróságra, a játékbeli pokolnak saját közösségi oldala van, a Bicker. Ez verbálisan tovább fokozza a hangulatot, folyamatosan nyomon tudjuk követni a bejegyzéseket, melyek gyakran felbukkannak az npc-k feletti szövegbuborékban, ha elmegyünk mellettük az utcán, gyakran csípős megjegyzéseikkel minket helyezve a poén célkeresztjébe.
A történet során kapunk majd egy személyes démont, kinek az lesz a feladata, hogy minket kínozzon, ezt nem is fogja elmulasztani, a legváratlanabb pillanatokban fog feltűnni és belemászni a lelkünkbe. Ezentúl más szerepet is kapott, előrehaladásunk folyamán, ő fogja epizódonként értékelni a történteket, nem árt odafigyelni, mert felhívja a figyelmet egy esetleges újrajátszás során mit is csinálhatunk majd másképpen, alakítva ezzel a sztorin.
Az Afterparty-ban, nem túl meglepően nagy szerepe van a piálásnak, lépten-nyomon botlunk olyan démonokba akik igazi pokoli koktélokat kevernek nekünk. Az italok eltérően hatnak ránk, na nem kell félreérteni elsődleges célját mindegyik betölti különböző intenzitással, de attól függően melyiket választjuk, részegségünkben más dialógus opciók nyílnak meg, alternatív szituációkba keverve főszereplőinket, mint ritmusalapú táncpárbaj vagy sörpong és egyéb kocsmai programok.
Technikailag a játék rendben van, két dolgot emelnék ki ami nem tetszett vagy problémásnak találtam, nem kell aggódni egyik sem igazán nagy dolog, de bízom benne, hogy legalább az egyik orvosolva lesz a jövőben.
Az egyik a kissé monoton muzsika, szinte az egész játék klubokban játszódik, ahogy ide bemegyünk egy 10 másodperces loopból álló dallam indul meg, és megy is egészen addig, amíg el nem hagyjuk az objektumot, bármelyiket, mert mindenhol ez szól. Eleinte hangulatos volt, de a harmadik helyen engem már zavart. Kár, hogy nem lett mindenhol legalább egy kicsit más a ritmus.
És akkor a nagyobbik probléma. A játék elég sokat laggol, és ne értsetek félre, szinte mindig konzolon játszom, nem vártam el 120 fpst, de vannak helyek ahol kb. 15 képkocka/másodperc a képfrissítés. Xbox One S-en játszottam, de nem gondolom, hogy a játéknak kellene a One X hardvere, ha meg igen, az még nagyobb probléma. Azért erre jobban oda kellett volna figyelni az optimalizálásnál. A legdurvább, a taxis utazásaink során volt a jelenség, amikor maximum csak társalgunk, ennek ellenére zavaró volt.
VERDIKT
Összességében, az Afterparty egy izgalmas, színes és nagyon vicces alkotás, vannak hibái, de egyáltalán nem vészesek. Ha bírjátok a klasszikus kalandjátékokat vagy a vicces sztorikat és beéritek egy csodás művészi látványvilággal a ray tracing helyett, akkor ez a ti címetek, ellenkező esetben nem feltétlen fogtok jól szórakozni. Bár nem olyan vészes az árcédula, hogy ne tehessetek egy próbát. A játék október 29. óta elérhető PC, Xbox One, PS4, Mac platformokon és a közeljövőben várható Nintendo Switch-re is. Xbox One-on ráadásul Game Pass előfizetéssel játszható.
Szólj hozzá!