A szellemekkel suttogó Luigi ezúttal Nintendo Switchen szippant fel minden paranormális jelenséget.
Luigi mindig csak másodhegedűs szerepben tetszelgett, ő volt Mario tesója a másodvonalbeli hős. Azonban a Nintendo meglátta benne a potenciált, valamint ügyesen rácsapott a kicsit ügyetlenebb, nyeglébb, félősebb jellemére és kerített hozzá egy szellemes kalandot még az évezred elején GameCube-ra. A szokásos ugrándozós móka helyett egy rejtvényekkel, felfedezéssel, misztikummal tarkított akciókalandhoz lehetett szerencsénk, amit a közönség is egészen jól fogadott.
Furcsa, hogy a Nintendo nem járatta maximumra Luigi esetében a franchise gépezetet, ugyanis Luigi’s Mansion 2-re nem kevesebbet, mint 12 évet kellett várni és akkor is csak kézikonzolos, Nintendo 3DS verzióban tette tiszteletét. A sajtó és a játékosok is szerették, így megint csak feltehető a kérdés, hogy miért kellett újabb 6 évet várni, hogy trilógiává bővülhessen a szellemkastélyos móka, ezúttal már Nintendo Switchen. A második részt tető alá hozó Next Level Games végezte a munkát ezúttal is, talán ezért eshetett meg, hogy minden merészséget nélkülözve, inkább biztosra próbáltak menni és újdonságokat nem nagyon puffogtató, de szerethető harmadik részt kalapáltak össze.
A sztori ezúttal is rémesen egyszerű (értitek? RÉMesen), már-már kínosan, de valahogy ezek működnek a Nintendonak. Mario és sleppje meghívást kap egy hatalmas szállodába, mi meg természetesen élünk a potya pihenés lehetőségével, és mit sem sejtve jól csapdába sétálunk kedvenc hőseinkkel. A közel 10 perces rendkívül vontatott és lapos felvezetést követően arra ébredünk Luigival a szobánkban, hogy a korábban fantasztikus díszítés átcsapott szellemkastélyosba és társainkat pedig a gonosz King Boo egy átok segítségével jól bebörtönözi különböző festményekbe. Luigi számára nem ismeretlen a feladat, először is megpattan a szennyes ledobón, gyorsan megragadja Poltergust szellemtakarító fegyverét és Polterpup szellemkutyusával az oldalán el is indul Szellemirtósat játszani.
Luigi előtt 17 emeletnyi dermesztő szellemjárta terület áll, hogy a tucatnyinál is több játékóra alatt elképesztően változatos és a realitástól teljesen elrugaszkodó helyszínen verekedjük magunkat keresztül és szabadítsuk ki barátainkat, családtagjainkat. A sivatagos, virágoskertes, de akár még szórakozóhelyre emlékeztető emeleten is meg fogunk fordulni. A pályaszerkesztés rengeteg meglepetéssel szolgál, ezen a téren kivételesen kreatívak voltak a fejlesztők, számos titkos helyre is rálelhetnek a szemfüles szellemvadászok. Ami megint csak a kreatív munkaerő tehetségét dicséri az a professzionálisan kivitelezett interaktív környezet. A tereptárgyak olyan módon szenzitívek, hogy elég beizzítani a szellemszívónkat és lifegni kezdenek a csillárok, papírlapok kavarognak a levegőben, leborulnak a polcról a flakonok, hosszan lehetne sorolni, de a lényeg, hogy jelentősen lefoglalja az érzékszerveinket, ingerszegénységgel nem vádolható a hármas Luigi’s Mansion.
A játékmenetbe finom kis változásokat csempésztek, ilyen a szellemek befogása is, mert ezúttal a megvakuzásuk után nem csak szívnunk kell őket néhány másodpercig, hanem jól földhöz is kell csapkodnunk őket. A bossharcok pedig még rendszerint valamilyen trükkös megoldást is igényelnek. Ezúttal is belebotlunk majd Elvin Gadd professzorba, aki nem csak segítő tanácsokkal látja majd el Luiginkat, de még felszerelésünket is felruházza idővel néhány extra funkcióval. A Virtual Boy, mint vörösben izzó kommunikációs eszköz és virtuális térkép elképesztően jó ötlet volt. A WC pumpa kilövővel már tárgymozgató képességre is szert fogunk tenni, de a fejtörők megoldásában a zöld takony klónunk Gooigi fog nagymértékben közreműködni.
Vizuális effektek, fizika: Technikailag elképesztő, hogy mit alkottak a relatív gyenge hardverekkel megáldott Switch esetében. A Luigi’s Mansion 3 baromi jól tud kinézni. Részletes modelleket kapunk, látványos helyszíneket, olykor tényleg dermesztő atmoszférát, hatásos fény/árnyék effekteket és első osztályú fizikát. A tárgyak nem csak mozognak az erőhatásokra reagálva, de olykor apró darabokra is törnek. Méltatni lehet még az animációkat is, amik humorosak, részletesek és mesésen kedvesek. Luigi alapból poén, amit művel, de a professzor mozgásai képesek még erre is rátenni.
Nintendo játékok esetében elszoktunk ájulni már magától a dizájntól és behódolunk nekik, azonban a negatívumokat most nem fogjuk elpalástolni. A korábbi játékokból rengeteg elem visszatér (igaz most nagyfelbontásban) és alaposan, rétestészta módjára húzzák a történéseket is, rengeteg üresjárattal, ami a játék második felében megbosszulja magát, ugyanis kicsit ellaposodnak az események, szűkmarkúan szórja a játék az érdekes újdonságokat. Az unalomba torkollás gyorsaságát pedig még az is képes katalizálni, hogy kevés szellem típust kreáltak, ugyanazokat a mechanizmusokat fogjuk ismételgetni.
Házon belül is érezhették, hogy egy teljesértékű „nagykonzolos” játékhoz nem elég a korábban már ismert elemeket pepitában újra csomagolva rásózni a játékosokra, így az elégedetlenkedők száját a ScreamPark Mode-ban megtalálható többjátékos mókákkal próbálják betömni. Felemás sikerrel képesek azonban ezt megtenni, ugyanis a többjátékos élményeket ugyan megkaphatják az arra vágyók, de ezek semmi esetre sem többek agyatlan minijátékoknál. Mondjuk a jobb fajták, mert egyfajta kooperatív küzdelem egy másik csapattal szemben, melyek hangulata rendesen el tud szabadulni. Az egyszerű szellembegyűjtésen felül, lesz ágyúgolyó gyűjtés szellemektől, majd célba lövés, vagy medencében gumiállatokon történő dodzsem szerű érmegyűjtés bombák és aknák között. Megfelelő mennyiségű kontroller megléte esetén 4-8 játékos is egymásnak eshet egy gép előtt.
VERDIKT
Luiginak sincs szégyenkezni valója, lassan utoléri Mario tesókáját jelentőség témakörében, de addig azért szükség lesz még néhány igazán tökös önálló kalandra. A Luigi’s Mansion 3 jól teljesít Switchen, kifejezetten látványos, ügyes és aranyos, de a változatos helyszínek azért kevesek az üdvösséghez. Kicsivel több merészséggel, na meg főleg kreativitással, aminek a Nintendo konzolokra készült játékok nem szoktak híján lenni, még akár ez az epizód is túl tudna mutatni a kötelező iparosmunka fogalmán. De ez sajnos ezúttal nem több annál.
Szólj hozzá!