Az új NBA alapszakasz kezdetére megláthatjátok, mit gondolunk az idei 2K kosárszimulátorról.
Az ősz sosem egyszerű játéktesztelő szemmel. Ebben a nagy őszi rohanásban valahogy sajnálatos módon kimaradtak a sportjátékok. Egy kisebb intermezzo aztán beállt, így a télhez közeledve. Már csak arra eszméltem, hogy el is kezdődött a Magyarországon talán legkedveltebb tengerentúli liga, az NBA alapszakasza. Tökéletes alkalomnak véltük ezt az egyik legnagyobb kimaradt hiányosság bepótolásához, szóval következzen hát a 2K legújabb kosaras játéka!
Kezdetben az emberek inkább húztak az NBA Live felé, hiszen ezt a már (Magyarországon is) jól ismert EA gyártotta és a legtöbb sportrajongó embernek az ő nevük egyenlő a minőséggel és garanciát nyújtott számukra kvalitásokkal kapcsolatban. Szépen lassan azonban itt Európában is elkezdett beszivárogni a köztudatba a 2K kosaras játékainak a híre, hiszen egyre inkább élvezhetőek voltak és 2010-es évek elején, amikor szünetre küldték a Live franchise-t. Az EA-nél sok, addig még csak a sporttal ismerkedő ember tette át a székhelyét a 2K Sports játékához. Szépen lassan aztán sikerült egy egészen nagy tábort kialakítaniuk itt az öreg kontinensen is, az eladásaik már-már a FIFA-hoz hasonlíthatóak. Ez egy ilyen erősen beidegzett football központú közegben igazán nem kis eredmény.
Beszéljünk először is a legszembetűnőbb tulajdonságáról, a képi megjelenítésről. A 2K Sports ebben a kategóriában elért egy olyan szintet, amit nem igazán lehet már hova fokozni. Valószínűleg (sőt, több mint biztos) jövőre is érkezik majd egy ilyen NBA játék, azonban az már kétséges, hogy mennyire fogja a küszöbön lévő generációváltás rajta hagyni a nyomát. A srácok így is kihozták már ebből a konzolcsaládból, amit csak lehetett. Nem igazán látjuk, hova tudna tovább javulni a képi megjelenítés az idősödő gépeken. De nincs is ezzel baj, hiszen ha ránézünk nem mindig tudjuk rögtön megállapítani, hogy egy valódi meccset látunk-e vagy a játékot magát nézzük. Hozzátartozik az élményhez, hogy a PS4 Pro sokszor szinte már-már sokszor segítségért kiált alatta, de ez ennél a konzolnál már megszokható, ha jelentősebben leterheljük. A játékosok arca, tetoválása, bőrhibáik egytől-egyig remekül meg vannak csinálva. Ami egy picit hiányérzetet kelt bennem, az a rookie-k között (azaz a most drafolt újonc játékosok) pár ember kidolgozatlansága. Természetesen az 1/1-es választott 2K partner Zion Williamson-ra jutott idő, ahogyan az 1/2-es Ja Morant-ra is (neki még a tetoválásait is kidolgozták), de valahogy egy pár undrafted játékos csak megalkotott arcot kapott és nem face scanned-et. Ez legyen azonban a legnagyobb probléma.
A játék egyik legkedveltebb és a legtöbbek által játszott módja a MyCarrer. Itt alkothatunk egy saját karaktert, akit aztán fel kell juttatnunk a liga csúcsára. Az idei kiadásban a college sztár Che karrierjét játszhatjuk végig, aki a csapata kapitánya volt, de egy társa szerencsétlen sérülése miatt (és a társ így elvesztett ösztöndíja miatt) nem lépett pályára a legfontosabb meccsén. Ez nyilván a legkisebb mértékben sem tett jót a jövőbeni NBA pályafutásának és a biztos első körös draftolás helyett egészen a draftolatlanság mélységéig eljutott. Nem festett jól egyik scout előtt sem, azonban szépen lassan fel tudjuk magunkat küzdeni akár az első körig is. Részt vehetünk a combine-on, több próbameccsen, de még próbajátékra is elmehetünk a választott csapatokhoz. Ha kiválasztásra kerül a sor a játék kezdeti története lassacskán elengedi a kezünket és még a nagy LeBron James-el is beszélgethetünk. Természetesen a karakterünket a legapróbb részletekig személyre tudjuk szabni és egyfajta facescant is tudunk alkalmazni. Ezt a telefonunkra letöltött My NBA 2k20 alkalmazással tudjuk megtenni és az arcunkat bevinni a saját karakterünkhöz igazán mókás. Meg kell mondani egészen jól működik még mindig látványos addíciója tud lenni a játékmenetnek. Természetesen megmaradt a neighborhood mód is, ahol utcai kosarat játszhatunk és különböző felszereléseket vásárolhatunk, amelyeket akár a pályán akár az utcán magunkra ölthetünk. Itt tudjuk magunkat tetováltatni is, ahol látványos minták találhatóak meg. A játékosunk fejlesztését a meccseken (a szerződésünktől függően) és a szponzoroktól megszerzett kreditek teszik lehetővé. Egy előre behatárolt keretek között olyan statokkal alkotjuk azt meg, amilyenekkel csak akarjuk, illetve amilyenek legjobban illenek a játékstílusunkhoz.
A másik két legtöbbet használt módja az alkotásnak az igazi gazdasági-menedzselős My League, ahol kiválaszthatunk egy csapatot és rengeteg féle módon kezdhetünk bele a ligabeli énünknek. Lehetünk egyfajta tulajdonosok de a My GM almoddal tevékenykedhetünk akár general manager-ként is, aki a való életben igazából “viszi” a csapatot. Ha nem találunk kedvenc csapatot alkothatunk is egyet, amelyet vagy magunk dizájnolunk meg, vagy a közösség által már előre feltöltött lehetőségek közül választunk. Ezek sokszor akár nagyon profik is tudnak lenni, szóval érdemes közülük szemezgetni. Ezt nagyon sokáig tudjuk játszani és egy picit olyan, mint a FIFA karrier módja. Izgalmas továbbá, hogy végre tudunk ilyen módot játszani a női WNBA-s csapatokkal is. Természetesen ők külön motion capture-t kaptak, ezért nem úgy néznek ki, mint egy női testbe költöztetett férfi. Másik érdekes választási lehetőség a MyTeam. Itt egyfajta vásárolgatós, kártyamenedzselős szintre lépünk át. Itt természetesen a mikrotranzakciók kerülnek az előtérbe és gyakorlatilag bármennyit elkölthetünk egy igazán jó csapat megalkotása esetén.
A keretek a lehető legfrissebbek, ráadásul a 2K állandóan tesz is erről, hiszen patchekkel javítgatja az osztályzatokat valamint a statisztikákat, így mindig a való életnek szerintük legmegfelelőbb szituációban játszhatunk. A játékmenet továbbra is zseniális, a mozdulatok sokszor egyediek és olyan részletességgel vannak lemodellezve, hogy azt másik kosárlabdás játéktól nem igazán láttuk még. A hangulat szintén hibátlannak tekinthető, ugyanis még új közönséghangokat is vettek fel, minden eddiginél élőbbek a rajongók. Személy szerint a kedvencem (ez már azonban nem új) a meccs vége felé ha a játékosunk a szezonban egészen jó statisztikákat hozott és a büntetővonalhoz állhat, akkor a közönség elkezdi kántálni az “MVP-MVP” rigmust. Ez nagyon sokat dob a játékélményhez és már szinte olyan érzést kelt, mintha azok az emberek valódiak lennének és számítana számukra, hogy az ő városukból kerül ki a liga legértékesebb játékosa.
VERDIKT
Az NBA 2K idei része is zseniális lett. Nem hoz olyan igazán eget rengető újításokat a 2K19-el szemben, azonban az eddigi legjobb kosárlabdás játékként tekinthető. Nagyon aprólékosan dolgoztak mind a motion-capture mind a face-scanner terén, így a játékosok valódi mivoltunkban teljesülnek ki előttünk. A MyCarrer és a MyLeague mód még mindig valószínűleg a legtöbb felhasználót fogja vonzani, amelyekben ez a rész is nagyon erősen sikerült. Grafikai szempontból szintén nem igazán lehet hova fokozni ebben a generációban már a látványt, még a framerate sem szokott olyan igazán sokszor droppolni. Kisebb hibái azért természetesen vannak a játéknak. Nem feltétlenül lehet 100%-osan kijelenteni, hogy ez egy ilyen dolog, de a mikrotranzakciók nagyon is jelen vannak ebben az alkotásban is. A MyCarrer módban gyakorlatilag mindent meg tudunk vásárolni valódi pénzzel is, a MyTeam módban is igazán nagy jelentősége van annak, hogy miket is rakunk bele a bizonyos kosárba. Még a PS Store-ból is vásárolhatunk ilyen-olyan segítségeket. Ennek ellenére egy nagyon minőségi produktumról beszélhetünk, amiben végre jelentős szerepet foglal el a WNBA is. Nem fog csalódni senki, aki idén is a 2K Sports játékát választja.
Szólj hozzá!