Ha a From Software nem csinál újabb Dark Soulst, akkor a Bandai Namco csináltat mással.
Van egy olyan érzésem, hogy a From Software lett a korunk RockStarja és az alkotásuk, a Dark Souls, lett napjaink GTA-ja, ugyanis ahogy a 2000-es évek elején a Grand Theft Auto 3 sikere után, mindenki nyílt világú akciójátékot akart fejleszteni, így most boldog boldogtalan Dark Souls-szerű akció-szerepjátékon ügyködik. Csak most a hetekben érkezett meg a The Surge folytatása is a Code Vein mellett, de volt az elmúlt hónapokban egy zseniális Sekiro, korábban pedig a Nioh-val aprítottunk és még a lengyel City Interactive is összerakott egy Lords of the Fallent.
A Bandai Namco egyfelől eltökéltséggel próbált királyt megdöntő Dark Souls klónt kreálni házon belül saját stúdióval, másfelől pedig bizonytalanságok, óvatoskodás, felületesség tapasztalható a végeredményt illetően. Az alapokat nagyon jól sikerült magáévá tennie a Code Veinnek, viszont az egész projekt legfontosabb játékelemét nem tudták minőségi szintre emelni, még pedig a játékmenetet. Sokkal butábbak, sutábbak a párbajok, kiveszett belőlük a szempillantást sem megengedő koncentrációra fókuszálós kihívás, inkább a monoton, izgalmakat nélkülöző kaszabolás jellemzi. A Dark Souls legkisebb ellenfelei is képesek voltak meglepetésekre, azonnal megtorolva a flegmázásunkat, itt azonban más a helyzet. Ebből kifolyólag a végeredmény is egy hígabb puding lett, amit a látványvilága próbál elvinni a hátán.
Sajnos azonban a vizualitásnak sem sikerül Dark Soulsi magaslatokba emelnie a Code Veint, ami ambícióktól telten igyekezett anime stílusba átültetni a jól ismert formulákat. Ez részben olyan mértékben sikerült is, hogy simán kinevezhetjük a plagizáció mesterfokának a Code Veint. A cselekmény elmeséléséhez ezúttal ugyan kreáltak egy vámpíros történetet, így fokozatosan átvezetőkkel gördül előre a történet. Egy vámpírkirálynő által pusztulásba sodort világba az általunk irányított néma főhős hozhatja el a reményt, ugyanis a Revenant vámpírok a kihalófélben lévő emberek és a vércseppeket termelő fák pusztulása okán egyre kilátástalanabb harcot vívnak az életben maradásért. A klisés módon amnéziás hősünk vére azonban képes életre kelteni ezeket a különleges növényeket, így egy Louis nevű harcos pártfogása alatt elindulunk világmegváltó utunkra. A történet mesélősdit, pontosabban az emlékképek között való mászkálást pedig egyfajta tárlatvezetéses módon oldották meg, ami sokkal inkább lett funkcionális, mint leleményes.
Az egyedi karakter létrehozásának lehetőségét professzionálisan részletesre alkották meg. Teljesen egyedi harcost kreálhatunk, több lépcsős arcszerkezet kialakítással és a stílusnak megfelelően elkészíthetünk egy gizda, hosszú hajú, buzis férfikaraktert, ahogy duzzadó keblekkel megáldott igazi animés sexy csajszit is. Központi bázisunkon a banda NPC-jeivel beszélgethetünk, rengeteg hasznos tárgyat, ruhát, fegyvert csereberélhetünk és a felszerelésünk fejlesztésére, vagy nyersanyagokból az áttranszformálásukra is van lehetőségünk.
Viszont a hagyományos történetmesélésen kívül szinte mindent átloptak a Dark Soulsból. A kitérés, védekezés és hárítás (parry) használatán alapuló harc során, szintén staminából gazdálkodva a megfelelő időben bevitt találatokon és az ellenfelek kiismerésén van a hangsúly, csak sokkal árnyaltabb módon. Ezúttal már könnyebben érvényesülhetünk taktikák vagy megfontoltság nélkül is, és az agyatlan csapkodással is lehetünk eredményesek. A csaták során itt is adott számú életerő visszatöltésre lesz lehetőségünk, amit idővel fokozatosan növelhetünk. A tábortüzeket (Bonefire) itt Mistle-ök helyettesítik, ahol szokásos módon újratöltődhetünk, fejleszthetjük karakterünket, teleportálgathatunk és természetesen az ellenfelek is újratermelődnek. Itt is van lehetőség a magasból érkezve a szörnyekre erőteljesebb csapást mérni, és a hátbatámadás a már korábban megismert módon szintén nagyon kifizetődő. A lelkek helyett itt Haze-t harácsolunk, ami szokásosan fizetőeszközként és a fejlődéshez szükséges pontokként is alkalmazható (de fejlesztésekre is költhetjük).
Az öt különböző fegyvernemben jeleskedhetünk, melyek összefüggésben állnak az aktuálisan választott Blood Code-unkkal is. Ezekben rejlik egyébként a Code Vein különlegessége, pontosabban abban, hogy a Blood Code rendszer egyfajta kasztokat rejt, melyekből tucatnál is többet kapunk és bármikor variálhatjuk őket. A brutális kalapácsokkal aprító Berserkerektől kezdve, pár kattintással átváltozhatunk lőfegyverrel, bajonettel küzdő orgyilkossá is. A harcrendszer további különlegessége a képesség alapú támadásokban rejlik, ugyanis a különböző Blood Code-okhoz számos képességet tehetünk zsebre, melyeket a Blood Ichor szintünk függvényében aktiválhatunk. Ezen érték szinten tartásához a köpenyünk képességének aktiválására lesz szükség (Blood Veil), melyek hátbatámadás esetén egy kifejezetten látványos kivégzéssel is párosulnak. Ezekkel a megoldásokkal pont annyit sikerült variálni a játékmeneten és a harcrendszeren, amennyi egy ilyen vámpíros alapanyaghoz kell, és meg tud állni a saját lábán anime stílusban. Így lett a Code Vein kisebb egyéniséggel megáldott Dark Souls klón.
A játékmenet és a harcrendszer sokkal több könnyedséget biztosít a játékosok számára, ami ott is tetten érhető, hogy állandóan lehet egy társunk a harcok során (akit kedvünk szerint variálhatunk is). Legtöbbször a segítségünkre lesz, lefoglalja az ellent, míg mi energiát töltünk vagy rákészülünk egy jól irányzott hátbatámadásra, sőt még az életünket is megmentheti. Jelenlétének köszönhetően sokkal lendületesebb, tempósabb a haladás, nem kell rettegnünk a sarkoknál és az elrejtett javakat is nyugodtabban összevadászhatjuk. A társas harcok a többjátékos lehetőségekkel még tovább erősíthetők, ugyanis megidézhetünk magunk mellé plusz egy további élő játékost is, vagy mi magunk mehetünk másnak segíteni. A netkóddal nem volt gond, legtöbb esetben folyamatosság volt tapasztalható a többjátékos összecsapások esetében.
A Souls játékok sokszor káprázatos pályatervezéséhez képest a Code Vein maximálisan takarékon pörög. Kezdetben itt is megkapjuk a többféle útvonalat, a később elérhetővé váló rövidítésekkel, még van a horizontális mellett vertikális haladás is, de a játék második felére totálisan visszavesznek ebből és csak a lineáris hidak maradnak. Viszont sajnos a játék elején is alig képesek kilépni a szakaszok az egy dimenzióból, a díszletek kopottasak, fakóak, alig akad látványos helyszín, sőt még üres, kusza folyosókból is kapunk bőven, melyek csak az unalmas időhúzást szolgálják. A sima ellenfelek kapcsán sem büszkélkedhet az alkotás, hamar meg fogjuk unni az alap dögöket, ráadásul még ezek között is található jó pár nyúlás a konkurenciától. A mini bossok és a főellenfelek esetében már sokkal jobb a helyzet, viszont ezek sem fognak idegileg kikészíteni, a társak és a jól megválasztott taktikák révén hamar győzedelmeskedhetünk felettük.
Összességében nagyon szépen, alaposan megtervezve lett felépítve a Code Vein, csak a sok apró részlet kárára kiveszett belőle az egyedisége. A kevesebb néha több mondás tökéletesen működött a Dark Soulsoknál, viszont a Code Vein olyan híg lett, mint egy menzás leves. A karakterfejlesztés egykattintásos verziója szánalmas, és a szabadon variálható kasztok sem adnak hozzá az élményhez, csak a szabadság érzését erősítik (a nagy részét ki sem fogjuk próbálni). Audiovizuálisan totálisan átlagos a prezentáció, a szinkron nélküli bólogató hős már fárasztó és kisebb technikai bugok is felütik a fejüket, ahogy az is kifejezetten kiábrándító, hogy a karakterünk haja átlóg a ruházatán és a testén. Legalább ezúttal a PC-s portolás is egészen rendben van. Rengeteg mindent paraméterezhetünk és elsőrangú optimalizációt is kapunk, legtöbbször vaj simán fut a Code Vein.
VÉGSZÓ
A Code Vein egy minőségi anime stílusú Dark Souls klón, ami akció-szerepjátékként nagyon jól működik, viszont nem hordoz magában semmi egyediséget. A távol-keleti stílus és eme zsáner kedvelőinek minden képen ki kell próbálniuk, kellemes időtöltésben lehet részük, azonban a hardcore játékosok hamar ráunhatnak egyszerűségére, gyenge kivitelezésére, elnagyolt megoldásaira. A kezdeti riasztóan gyenge oktatómódnál senki ne adja fel, mert utána könnyedén rá lehet kapni a vér ízére.
Szólj hozzá!