Megérkezett a Marvel Moziverzum legújabb darabja, a Pókember: Idegenben és szokás szerint nem okoz csalódást.
Alighogy “lezártuk” a Marvel Moziverzum eddigi történetfolyamát, máris itt a legújabb epizód. Zakatol tovább a széria, nincs megállás: a részvényesek szeretnének folyamatos növekedést látni, és amellett, hogy Feige-ék a grandiózus fináléval járó pozitívumokat bezsebelték, azért mégiscsak balgák lennének kinyírni legjövedelmezőbb sorozatukat. Nos, ha a Pókember: Idegenben egy amolyan előrejelzése az elkövetkezendő időszaknak, akkor nem kell megijednünk. Míg a számomra valamelyest csalódást okozó, stílusmentes Bosszúállók: Végjáték kicsit elbizonytalanított, addig a Pókember visszahozta a szériába vetett hitemet. Visszakaptuk a stílust, a szórakoztatást, és az izgalmasnak ígérkező fordulatokat.
Természetesen azért azt hozzá kell tenni, hogy az új Pókember Feige elmondása szerint nem a negyedik fázis első filmje, hanem a harmadikat – név szerint az Infinity Saga – hivatott lezárni. Éppen ezért a történet maga legfőképpen azzal foglalkozik, hogy elvarrja a fennmaradó szálakat és új pályára állítsa az univerzumot. Az Idegenben igyekszik méltó búcsút venni Vasember karakterétől, akinek szelleme az egész filmen keresztül végigkíséri Petert. Mondhatni ez a történet, és Peter filmbéli fejlődésének kiindulópontja: képes lesz-e felvenni Pókemberként a Tony által hátrahagyott szerepet? A filmnek ez a vívódás adja meg az érzelmi mozgatórugóját.
A film arra is odafigyel, hogy átvezesse a nézőket a Végjáték eseményei után ebbe az új világba, s annak szabályaiba. Az Idegenben finoman és szinte észrevétlenül ismertet meg bennünket az alternatív idősíkkal, valamint ügyesen prezentálja az előző mozi eseményei által kiváltott következményeket. Elvégre öt év telt el ebben a világban, mely alatt rengeteg szereplő hiányzott, s ez sok helyen okozott gyűrődést. Valamilyen szinten meg kellett válaszolni a kérdéseket és el kellett simítani egy-két dolgot, amire végig odafigyeltek, és kiváló módon oldották meg az összes felmerülő problémát.
Többségében a mozi nagyon hasonlónak mondható az előző Pókemberes kiruccanáshoz: Peter továbbra is sokszor vívódik azon, hogy hogyan hozza össze hétköznapi életét a szuperhős teendőkből adódó kötelességekkel. A korábban megismert, gimis mellékszereplők most is visszaköszönnek, és továbbra is adnak egyfajta John Hughes-féle ízt a filmnek – itt még mindig gimis filmről van szó, és ez így van jól. Ha valaki nem túlzottan nagy rajongója a Marvel komikus oldalának, akkor valószínűleg most is panaszkodni fog. Az Idegenben is a Hazatérés-Ragnarök-Galaxis Őrzői vonalba tartozik, innen hiányzik a Végtelen háborúra, vagy a Fekete Párducra jellemző komolykodás. Persze ez nem a dráma, vagy a feszültség teljes hiányát jelzi, sőt. Pusztán annyiról van szó, hogy a széria maradt ugyanaz, aminek elsődlegesen kiindult: egy szuperhősköntösbe öltöztetett tinifilmnek.
Ami igazán érdekessé (még ha nem is túlzottan kiemelkedővé) teszi ezt a mozit, az az ügyesen kidolgozott stratégia, mellyel a meglepetéseket és a friss elemeket helyezték el a filmben. Mondhatni, hogy legfőképp akkor kapjuk majd fel a fejünket, amikor a film nem olyan irányba megy el, amit elsőre hittünk. Ilyen például Jake Gyllenhaal karaktere, Mysterio, aki amellett, hogy tűpontos és végtelenül hiteles odafigyeléssel dolgozza fel a rábízott karakterét, végig öröm nézni a Tom Holland-dal való kémiája miatt. Párosuk iszonyú jól működik, talán a film egyik legmeglepőbb és legjobb pontja. Emellett Nick Fury (Samuel L. Jackson) beemelése Peter mentoraként is jó döntésnek bizonyult: bár a Tony által hátrahagyott űr betölthetetlen, Fury karaktere egy újabb olyan csavart adott a filmnek, mely élvezetesebbé tette azt. Ezek mellett természetesen a mozi még tartogat egy-két meglepetést (melyek talán a film legjobb részei), s bár róluk nagyon szívesen írnék, mégsem tehetem meg. Legyen annyi elég, hogy ha másért nem is, ezekért mindenképp ajánlatos ellátogatni a moziba a filmért.
VÉGSZÓ
Mindezek mellett a film egy átlagos, mégis élvezetes Marvel-mozinak számít: elvégre ennyi film után mi másra, milyen újdonságra lehet számítani egy ilyen mozitól? A szériát már ismerjük – a poénok működnek, a karakterek elbűvölők, a sztori kicsit kiszámítható, mégis élvezhető, az akciójelenetek látványosak, még ha nem is mutatnak semmi újat filmművészeti szempontból. A Pókember teszi a dolgát, pontosan úgy, mint ahogyan azt elődei tették. Elvarrja a szálakat, lezárja, ami eddig történt, miközben felvezeti valamilyen szinten azt, ami következni fog. Miközben keményen dolgozik a háttérben, egy percre sem felejt el szórakoztató műfajfilmnek megmaradni, mely garantált szórakozást biztosít arra a két órára. Jon Watts legújabb filmje a jobbik Marvel-mozik táborát erősíti, és szerintem nem is vártunk ennél többet.
4 Hozzászólások