Mit lehet még írni arról a filmszériáról, ami negyedik alkalommal sem tud hibázni?
Az első Toy Story film (magyarul valamiért „Játékháborúra” keresztelt) 1995-ben jelent meg. Most mindenki gondolja el, mit csinált abban az évben. Nekem valamennyire egyszerűbb, hisz én akkor születtem mikor a második rész kijött. 1995-ben a Die Hard harmadik része uralta a bevételeket, emellett sikeres volt még a Pierce Brosnan éra első Bond filmje az Aranyszem, az Apollo-13, a Hetedik, és a Mindörökké Batman. Azóta túléltünk két legjobb esetben is felejthető Die Hard folytatást, most készül Daniel Craig-féle James Bond utolsó filmje és láttunk azóta három teljesen más Batmant, a negyedik épp felkészül, ja és a Disney már nem Pocahontast küldi harcba a bevételekért, hanem a Bosszúállókat. Mégis hogy lehet egy széria annyira konzisztens színvonalban, mint a Toy Story?
Nem nagy meglepetés, a Toy Story 4. része is varázslatos. Szívesen írnék rosszat róla, de nem nagyon tudok, talán nem is akarok igazán. Egy franchise életében a negyedik rész az, ahol meg kell újulni, ahol tovább kell lépni az azt megelőző trilógián, és ezt a váltást nagyon szépen és okosan tette meg a Pixar első gyermeke, ahol az előzményeket tiszteletben tartva, megidézve, ám nem is egy szolgai másolatot mutat be.
A történet szerint kedvenc játék kollekciónk immár Andy unokahúgánál vagyis Bonnienál „teljesítenek szolgálatot”, aki épp az iskolába megy és ennek gyötrelmeit nyögi. A film főhőse viszont Woody, akit egyre inkább elhanyagol a gazdája, és ezt nagyon-nagyon nehezen emészti meg. Közben a család elindul egy lakókocsis kirándulásra, ahol elkezdődnek a bonyodalmak.
Ahogy minden Pixar film, ez is nagyon felnőtt témákat dolgoz fel: milyen az amikor már nincs ránk szükség, milyen amikor a körülményeink megváltoznak, milyen az amikor ráébredünk, hogy nem ott van a helyünk már a világban ahol eddig, és tovább kell lépnünk, mikor új dolgok irányába kell nyitnunk. Milyen áldozatot hozni másokért, milyen, amikor újra meg kell tanulnunk bízni magunkban. S ha fel lehet hozni egy apró negatívumot, akkor az az, hogy tényleg nem tudom mennyire szól már ez a gyerekeknek. És véleményem szerint az a legjobb, ha felnőttként kezeljük a gyerekeket és megadjuk azt a tiszteletet, hogy bízzunk benne, hogy megértik a mondanivalót, de be kell látni, hogy a már szülőkké avanzsált első Toy Storys generációnak készült ez a film.
Természetesen nem fogja magát egyik gyerek se unni, hisz a röpke 90 perc alatt egy percre se ül le a cselekmény, végig jók az akciók, a poénok, bár rengeteg belsős poén elveszett a szinkron miatt, gondolok itt a Keanu Reeves karakterére főleg, ám így is meg lehet dicsérni a szinkront.
Rengeteg szórakoztató és érdekes új karaktert kaptunk a történetben, miközben akadnak olyanok is, akik ráncfelvarráson estek át. Bo Peep, mint Imperator Furiosa az abszolút kedvenc, ám sajnos a klasszikus brigádot kissé háttérbe szorították a negyedik részre. Buzz Lightyear cimboránk hiába szerepel sokat, az ő háromdimenzióssága sajnos annyira nem jön át a vásznon. És lehet, nem is tűnne fel, de Woody karakteríve egyszerűen zseniális, és végig hű marad magához. Valamint a film minden erényéből is az egyik legnagyobb, hogy nincs klasszikus gonosz. Gabby Gabby karaktere is teljesen megérthető és szimpatikus, ahogy igazán megismerjük.
A megvalósításról is muszáj szót ejteni, elképesztő vizuálisan a film, olyan részletes, valósághű az animáció, mint egy csoda, de a Pixarnál ugye ez a megszokott, elvárt dolog. A fények, a hátterek, a karakterek megvalósítása, mind elképesztően jó. Csak szuperlatívuszokba lehet beszélni a technikai megvalósításról.
VÉGSZÓ
Aki hozzám hasonlóan még VHS-en nézte rongyosra az első két részt, majd el volt ájulva a harmadiktól is, amit már moziban látott, annak csak ajánlani tudom a negyedik felvonást. Gyerekeknek és a bennünk élő gyereknek is egyaránt való mozi. Egy jól megírt, gyönyörű film, óriási lélekkel és szívvel, és rendkívül érett gondolatokkal. Nem tudom visszatérnek-e még valaha a játékok, a harmadik után is tökéletesen volt lezárva a történetük, ám most egy kicsit kerekebb lett az egész. Bár valószínűleg nem örök időkig kell nélkülöznünk őket, így is nehéz szívvel intek búcsút ilyen jó karaktereknek. Ameddig viszont ilyen színvonalon érkeznek, akár végtelen új kalandra is kíváncsi leszek.
Szólj hozzá!