Bár az expo még nem ért véget, máris megpróbáljuk levonni a legfontosabb következtetéseket.
Tudom: vicces már most feltenni a fenti kérdést, hiszen technikailag az E3 épp hogy csak elkezdődött (kedden magyar idő szerint 20 órától nyitotta meg a kapuit). Az ötletet viszont épp az adta, ami a különféle fórumok kommentjeiből kíméletlenül visszaköszön, miszerint “ez az E3 is egy szar volt”. A dolog ugyan megmosolyogtató a fentiek fényében, ugyanakkor abban valóban van realitás, hogy az egyszeri szemlélő számára gyakorlatilag az E3 életérzést a különféle konferenciák adhatják. Itt történnek a legnagyobb bejelentések, új trailerek, bemutatók. Magáról a showról már limitáltabb anyag jut el azokhoz, akik nem vesznek részt rajta.
Pedig aki kicsit is jártas, az tudhatja, hogy a legérdekesebb történések az expo helyszínén zajlanak. S nem a showfloorra kell gondolni, ahol hosszas sorban állás után játszani lehet egy játékkal, amivel pár hónapon belül amúgy is, hanem a zárt ajtós prezentációkra. Ezeken olyan dolgokat láthatunk, amit mások talán soha, vagy amit nem ritkán a különféle titoktartási megállapodások miatt csak hosszú hetek, hónapok múlva olvashatunk különféle előzetesekben. Nagyon ritka, hogy innen származó felvételek kiszivárognak, vagy éppen a fejlesztő kegyes hangulatban közzéteszi, mint tavaly a CD Project a Cyberpunk 2077 gameplayt.
De kanyarodjunk vissza oda, hogy miért is “volt szar” az idei E3 a közvélemény szerint. A többség a nagy durranásokat hiányolta, s való igaz: szinte minden nagy kiadó előadására jutott valami (Jedi Fallen Order, Cyberpunk 2077, Marvel’s Avenegers), de többségében vagy olyan címeket láttunk, amikről már tudtunk, vagy pedig valaminek a folytatása, kiegészítője. De akadt más probléma is. Az egyik ResetErás fórumozó odáig ment, hogy összeszámolta: szerinte az 5 nagy (EA, MS, Bethesda, Ubisoft, Square-Enix), összesen 6 órányi élő konferencián bemutatott megannyi játékból mindössze három mutatott valódi gameplayt. Persze ez nem teljesen igaz, pláne hogy még változhat is a következő három napban, hiszen az ilyen jellegű videók gyakran utólag, a showflorról felvéve érkeznek. Ami azonban leszűrhető: a közönség kevesellte a játékmenet bemutatókat. A leggyakrabban kifogásolt dolog viszont (már előzetesen is) az volt, hogy a Sony miért nem vesz részt az idei expon.
Az aktuális konzolgeneráció a végét járja. Ilyenkor “természetes”, hogy egy-egy kiadónak már nincs mit mutatni ezekre a gépekre, az újakból meg még nem tud, vagy nem akar. A japánok is alighanem ezért maradtak távol (de ugyanakkor más politikai okok is lehettek, ahogy arról korábban már írtunk), s többen már kezdik belátni, hogy talán ez volt a helyes stratégia (legalábbis a többi kiadó gyengécske konferenciáit látva). No de itt jön be, amit a fenti videó is boncolgat: valóban kihagyta a Sony az idei E3-at? Technikailag mindenképp. Azonban a marketing gépezetük nem állt le. Gyakorlatilag a showhoz időzítve kvázi leleplezték az új konzoljukat (helyesebben pár dolgot elárultak róla), igaz kicsit meglepő módon a Wired hasábjain, nem egy csilli-villi előadáson. Elindult a Days of Play is, ahol különféle akciókkal kényeztetik a híveiket. A State of Playen keresztül pedig azért mutattak trailereket, meg miegymást a játékosoknak (egy átlagos szerdán meg csak úgy bedobták a Death Stranding új trailerét a megjelenési dátummal egyetemben). Arról pedig ne feledkezzünk meg, hogy azért a legtöbb játék még mindig multiplatform. Jedi Fallen Order? Cyberpunk 2077? Marvel’s Avengers? Mind jön PS4-re is, a Final Fantasy VII Remake pedig Sony exkluzív. Összefoglalva: annak ellenére, hogy nincsenek jelen, mégis ott vannak a köztudatban és nagyon is sokat profitálnak abból, ami most történik.
A legtöbb kritika talán a Microsoft konferenciáját érte, s mi tagadás, nem is igazán tudtak a Redmondiak előnyt kovácsolni a legnagyobbnak kikiáltott riválisuk távollétében. A kérdés viszont inkább az, hogy tudtak vagy akartak-e valójában ennek az elvárásnak megfelelni? A válasz nem egyszerű. Egyrészt az Xbox is hasonló cipőben jár, mint a PlayStation (közeleg a generáció vége, új dolgokat még nem érdemes mutogatni). Másrészt azonban a Sony a látszat ellenére (hogy nincsenek ott) helyzeti előnyben van, hiszen csak PS4-re még három AAA blockbusterük várakozik arra, hogy kiadják. A Microsoft ezzel szemben híján van az exkluzívoknak. Vásároltak ugyan egy rakás stúdiót, ám ezek munkái valószínűleg inkább a következő konzolon fognak beérni majd. A két cég tágra nyílt szemekkel vizslatja egymást, hogy ki mikor lép a következő masina bejelentését illetően. Ennek megfelelően (az ígéretek ellenére is) naiv dolog volt azt várni, hogy az MS kiteríti minden kártyáját. Ahogy várni lehetett, elárultak dolgokat az új konzolról, de még mindig több a kérdőjel, mint a felkiáltó. Ugyanígy meglepő lett volna, ha hirtelen előhúznak a semmiből egy rakás exkluzív játékot így a konzolgeneráció végén (még ha reménykedtünk is benne).
A második berakott videó kereszttüzében a Microsoft áll. Különös módon épp az élő konferenciájuk végeztével dobta be a YouTube nekem. “Viccesen” indul, hiszen pont a kurrens generációs Xbox elbaltázott beharangozásával indít (drága indulóár, always online, kötött játék jogok). Viszont amit ez után pedzeget, az sokkal érdekesebb, miszerint a Microsoftnak nem is a PlayStation a konkurenciája, hanem a Google a Stadiával. A dologban abszolút van logika. Sok dolgot fel lehet róni a Microsoftnak ebben a generációban, lehet rajtuk nevetni, de évek alatt szépen kidolgozták a cloud server hátterüket, ami a küszöbön álló game streaming forradalom egyik kulcsa lehet. S valószínűleg ez itt a lényeg: a Microsoft nem feltétlenül a klasszikus konzol modell felé kacsingat már. Valószínűleg azért nem teljesen akarnak felhagyni vele, hiszen a minap Phil Spencer is interjúban erősítette meg, hogy ez a fajta jövő egyelőre ingatag lábakon áll (gyenge internetkapcsolatok) és szeretnének továbbra is kedvezni a konzervatívabb játékosoknak is . Azonban ha bejön a cloud gaming, akkor a Microsoftnak főszerep juthat a jövőben – itt viszont a Google-lel kell megküzdenie. Mindezek fényében talán sikerült más megvilágításba helyezni a gyengébb konferenciát – elképzelhető hogy máshová került a fókusz, más érdekek diktálnak.
Összegzésül a fő tanulság az, hogy a látszat néha csal. A Sony nem feltétlenül hagyta cserben a játékosokat azzal, hogy nem ment ki az idei E3-ra és talán nagyon is “ott volt”. A Microsoft pedig talán új lehetőségeket keres és a “gyenge konferencia” mögött az is állhat, hogy máshova összpontosítja erőit. Érdekes idők előtt állunk, egészen átalakulhatnak majd a videojátékpiaci szerepek a jövőben. A slusszpoén pedig a három videó maga. Jessica Conditt, az Engadget senior szerkesztője megmutatta, hogy lehet valamiről szenzációhajhászás nélkül is intelligensen beszélni és elmélkedni. Másrészt alapos fricska a “jútúb” generációnak, miszerint minek valamiről 20-30 percet értelmetlenül hadoválni, amikor el lehet mondani 4-5 percben is értelmesen. Ráadásul még ordítani sem kell hozzá, meg hevesen gesztikulálni, vagy kínosabbnál kínosabb vicceket elsütni (na de talán egyszer majd mindenki felnő). Jegyezzük meg a nevét, mert ha nincs is olyan rockstar státusz körülötte, mint például a kotakus oknyomozó Jason Schreier körül mostanában, attól még érdekes témákat tálalt és talán fog még a jövőben is. Nézzétek meg mindhárom videót (együtt kevesebb idő, mint mondjuk amennyit a Ubisoft szánt a Watch Dogs 3-ra) és próbáljatok belátni a dolgok mögé.
Szólj hozzá!